hacsaknem

forrás: www.parameter.sk

Mert ugye egy jogállamban (amilyen ez az ország is) marha nehéz kezdeni valamit azzal, hogy egy ilyen rendezvényt más néven, más szervezet jelent be, de tulajdonképpen mindenki tudja, ki és mi áll a háttérben. És lehet örülni annak is, hogy 2009-ben sokkal rosszabb volt a helyzet, mert 2009-ben Magyarország volt az egyetlen Európában, ahol az európai náci párt nagygyűlést tarthatott a Hősök terén, most pedig már nem tarthat, köszönhetően az új kormány által elfogadott jogszabály módosításoknak. Lefordítva birka nyelvre: nyugi van, ma már nem tarthat náci párt nagygyűlést a Hősök terén, ma sem lesz ez másként, és nem fog felszólalni a szélsőjobb párt vezetője sem, álmodni tetszik. A Magyar Gárda nem náci párt, a nyílt rasszizmus mifelénk nem olyan nagy ügy. A különböző (természetesen romák lakta) településeken – Gyöngyöspata, Cegléd, Devecser - való végigmasírozás természetesen csak a rendfenntartást szolgálja, hogy mindenki tudja hol a helye. Ja, és mielőtt elfelejtenénk: a nyilaskeresztes öltözékre emlékeztető ruházat teljesen a véletlen műve. Így van ez egy olyan országban, ahol a szintén jobbra húzó kormány látszólag, nyilatkozati szinten nem ért egyet ezzel az ideológiával, de fű alatt, a sorok között, a szemet hunyó takonypolitizálás mögé bújva elégedetten bólogat és asszisztál mindehhez. Ezt hívják ebben az országban felelős nemzetpolitizálásnak: a hangos cigányozást, zsidózást, idegengyűlöletet egészséges nemzettudat ápolásnak. Ez az az ország, ahol az egyenruhás, erődemonstráló felvonulások, zászlóégetések, érzelgős, múlni nem akaró Trianon-siratások, a fröcsögő, kirekesztő gyűlölködés képezi az alapját a nemzetben gondolkodásnak.

Mert nem mellesleg – zárójelben - ez az az ország, ahol a kultúrát is ennek az elvnek rendelik alá. Ahol egy közpénzen működtetett színház nagy valószínűséggel műsorra tűzhet és műsorra fog tűzni egy közösség elleni izgatástól, antiszemitizmustól, és általában véve kegyeletsértő eszméktől terhes darabot. Mindezt úgy, hogy az önkormányzat feje, Tarlós István – aki anno ismert és elismert művészek, a kulturális élet formálóinak tapasztalatát és kinyilvánított véleményét teljes mértékben figyelmen kívül hagyva vitte át a Dörneres-Új Színházas fajmagyar projektet – most így érvel: reméli, hogy ér valamit a szava, amikor arról beszél, nem szeretné, ha az Új Színház bemutatná Csurka István A hatodik koporsó című darabját. Ez az eset is ugyanarra jó példa. A taktikázásra, az ügyeskedésre, az egyértelmű jogsértéssel szembeni kiállás helyett a művészi szabadság védelmezőjének szerepében való tetszelgésre jelen esetben. Hamis, olcsó, aggasztó. Éppen ezért, bárki mondaná, nyugodtan el lehet hinni neki: itt nem a művészi szabadság korlátozása a kérdés, hanem egy népcsoport elleni gyűlöletkeltés. Közpénzből! Civilizált, demokratikus országban. Ahol, mint rámutattam, cinikus módon a politikum – éppen a művészi, színházi szakma véleményének teljes korlátozása által – engedélyezte mindazt, amit most nehezményez. Mondhatni: tragikomikus.

A fentiekkel összhangban, úgy gondolom, hogy van ez az ország, ahol nagyon sok embernek abszolút semmit nem ér a szava. Ahol viszont a mindenek fölött álló cél szentesít minden olyan eszközt, amely lehetővé teszi ennek megvalósulását: a jelenlegi hatalom átmentését újabb és újabb országgyűlési és kormányzási mandátumokba. Ahol a törvényes kereteket súrolva, ide is, oda is lökünk egy adag maszlagot. Ahol egyik irányban építkezést mímelünk, míg a másikban gyűlölettel köpködünk. Ahol potenciális szavazatokért az ördöggel is cimborálunk. Ahol a kétharmados parlamenti többség árnyékából együtt lehet üvölteni a szélsőjobbal.

Van egy ország, ahol a közélet az időjárással összhangban szélsőségesedik, és ahol mindenki Pilátust játszik, amikor felelősséget kellene vállalni. Ahol betiltunk azért, hogy engedélyezni lehessen utólag, és ahol engedélyezünk, hozzájárulunk azért, hogy utólag értetlenül tudjunk állni, vagy éppen elhatárolódva mondhassuk: nem mi voltunk, semmi közünk hozzá. Ahol könnyedén be lehet inteni a diákoknak, nyugdíjasoknak, munkavállalóknak, az IMF-nek és az Európai Uniónak is, ha éppen úgy tetszik, ahol le lehet fejezni a bíróságokat, de ahol erőtlen, átlátszó és nevetséges tiltakozás mellett szabadon erődemonstrálhat, vonulhat, jöhet-mehet a náci ideológia.

Itt lenne a remek lehetőség a politikai elit számára is, hogy megnyilvánuljon, hogy szembehelyezkedjen, hogy elítéljen, hogy ellentüntessen. Itt lenne az idő, hogy ha már – az igazságszolgáltatási, törvényértelmezési, jogsértési szarkavarás hajója elment – bizonyítsa, hogy a szájhabzás nem váltja ki az egységes fellépést, az ál aggodalom pedig nem egyenértékű a lelkiismereti megfontolásokkal. Mert miközben azt hiszik, hogy ez nem érdekük, és az idő nekik dolgozik, a focimeccsen izraeli himnusz alatt antiszemitázó, gyűlölettel hörgő, Csurkát fogyasztó, Hősök terén felvonuló csőcselék megírja eme ország jelenkori történelmét. Amelyben a szólás szabadságát a bűnözés szabadságaként értelmezik. Higgyék el, egy ilyen erkölcsileg bomlott, érték- és mérték-vesztett országban még álmaikban sem akarnak járni...