Nem tartozom azok közé, akik a Székely himnuszt a világörökség részének tartanák, vagy krokodil könnyeket hullatnának a meghatottságtól, amikor felcsendül Csaba királyfi. Ettől függetlenül, oly sokszor leballiberális-
Elsősorban úgy gondolom, hogy mivel a Székely himnusz nem képezte előzetesen részét a magyar államfő ünnepi beiktatási procedúrájának, valóban nem sok érvünk lehet amellett, hogy Lezsák miért erőltette rá a Tisztelt Házra annak danolását. Következésképpen egyetértek azzal a ténnyel, hogy azon túl, hogy a szélsőjobb irányába tett újabb, nagylelkű Fidesz-gesztussal állunk szemben, érdemben elszomorító üzenettel is az anyaország határain kívül élők részére.
Ezúttal az LMP és Jávor Benedek nyelvére lefordítva: a székely himnusz műdalozása távolról sem annyira sértő gesztus az én szememben, mint az erdélyi magyarok kollektív lerománozása. Ettől viszont egyáltalán nincs okuk megnyugodni. Ettől még a neméneklés mögé felsorakoztatott hekkelt irredentizmus nagyon sok erdélyi magyarnál kiütütte a biztosítékot. Mondjuk engem speciell nem sértett meg az LMP azzal, hogy ekként vélekedik egy elég jelentős határon túli közösség szimbolikus értékéről - amely himnusz műfajából adódóan szakrális, érzelmi, történelmi és kulturális kapocs, identitáskifejező megnyilatkozási forma. Azonban van egy olyan érzésem, hogy nem sokan gondolkodnak ennyire „toleránsan” erről kérdésről. Teljesen jogosan egyébiránt.
Amellett, hogy szerintem másodsorban azért nem énekelték a Székely himnuszt az LMP-sek, mert fingjuk nincs a szövegről, újra sikerült bebizonyítaniuk, semmilyen felelős (nemzet)politikai elképzelésük és elkötelezettségük nincs a határon túli magyarok vonatkozásában. Az én világomat persze ez sem rengeti meg alapjaiban, mivel eddig is pontos képem volt erről. Viszont azt hiszem, hogy ez a lesújtóan lekezelő kijelentés sokat elárul arról, mennyire nemkívánatos kérdést jelent a magyarországi politikai elit nem elhanyagolható részének a határon túli magyar kérdés. Döbbenetes ebben az értelemben, és a hivatkozott kijelentés fényében, hogy ezek a hölgyek, urak múzeumi kuróziumként tekintenek a határon túli magyarságra, az erdélyiekre, a székelyekre különös tekintettel. Látszólag semmit nem értő boci szemekkel álcázzák a máskor büszkén puffogtatott, de abszolút semmitmondó, üres rigmusokat. Mélységes együttérzésről, megértésről és ki tudja még miről, miről nem.
Sokszor írtam már arról, hogy mit gondolok a Fidesz által határon túlra exportált megosztási stratégiák rendkívül kártékony és veszélyes voltáról. Ehhez képest most arról van szó, hogy az LMP frakcióvezetőjének vagány és minősíthetetlen argumentációja semmi mást nem tesz, mint újabb lovat ad a jobb és szélsőjobb közös, nemzeti szemfényvesztése alá. Azaz e felelőtlen minősítés által magát sértve érző székely-magyar közösség méginkább szimpátiával és elismeréssel fogja övezni azt a jobboldali csűrhét, amely jól megfontolt érdeke által vezérelve a határon túli magyarok megosztását tűzte ki élete céljául. Ha ez neaggyisten sikerülni fog – Szlovákia után igen nagy esélyt látok erre Erdélyben is – akkor azt hiszem, hogy ebben az általam kifogásolt kijelentéseknek, és a hozzá hasonlóknak igen nagy felelősségük lesz. Nem beszélve ezek értelmi szerzőjéről. Nevezetesen most éppen az LMP-ről. Akihez nagyon sok ember nagyon sok reményt fűzött, amely sok remény rendre szétporladt a parlamenti jelenléttel összefüggő és nem összefüggő, mindenféle-fajta kezdeményezések sikertelensége okán.
Egyetlen dolgot azért tisztelek ezekben a – giccses nótáknak is alig nevezhető műdalokat énekelni nem kívánó - politikusokban, innen határon túlról szemlélve: legalább nem teketóriáznak és elmondják, mit gondolnak a lelkük legmélyén. Értékelem az LMP ilyen irányú szókimondását, hiszen ezennel végképp meggyőztek arról: lehet Gyurcsányékat szidni 2004 december 5 miatt, mert az trendi, de lényegében ők is pontosan úgy gondolják, ahogy az MSZP anno. Mit ezeknek kettős állampolgárság, és különben is merre van Erdély?
Nemzetpolitikai affinitás, diplomáciai neveltetés terén szomorúan leszerepelt az LMP, de ismétlem: nekem ez nem fáj. Áder János államfői beiktatásán Székely himnuszt énekelni valóban nem helyénvaló. Azonban ilyen hangnemben üzenni a határokon túlra, fölöttébb szerencsétlen húzás. Ennél már az is sokkal finomabb és emészthetőbb magyarázat lett volna, hogy tényleg nem ismeritek a szöveget. Nem szégyen, és nem is gyalázat. Csak kínos.