hacsaknem

A József Attila-díj, mint megannyi más ma Magyarországon, nem a körülményes demokratikus, szakmai odaítélés eredménye, hanem a Fidesz önkényes akaratának lenyomása a kultúra területén szellemi értéket teremtő írók-alkotók torkán. Tavaly sem volt ez másként, így aztán idén is adta magát a helyzet. Az írószervezetek javaslatát jogában áll megvétózni a kulturális tárcának. Szőcs Géza műbalhéról beszél, hiszen bagatell ügyről van szó, és szokás szerint érthetetlen a Fidesz számára: minek akadékoskodnak ezek is már megint?

Annál is inkább figyelmet érdemel a dolog, mert ez már a sokadik olyan irányú megmozdulás, amely a kultúra politika általi igába hajtására megy ki, a sokadik olyan eset, amikor a szakma véleménye zárójelbe tehető, felülírható, felejthető: az Új Színház ügye, és újabban a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) politikai egyensúlyozása azt hiszem nem igényel különösebb részletezést e tekintetben.

Tiltakozó közlemények, közösségi oldalakon megjelenő protestálások, nyílt levelek, és az írói szakma saját magát földhöz csapkodó kezdeményezései szintén köztudottak. És egyelőre legalább ennyire értelmetlenek. Mert lehet, hogy tíz évvel ezelőtt a díjak odaítéléséről  a miniszter döntött az írószervezetek javaslatainak figyelembevételével, mára ez elavult és inkorrekt gyakorlattá vált, ezért van szükség kulturális államtitkár elvtárs szerint a minimális korrekcióra, amellyel egy miniszter élhet egy fránya József Attila-díj odaítélésénél.

A minek a nevében? Na minek? Hát a társadalmi, a nemzeti, a nemzetközi távlatok nevében, az értéktudat és a minőség nevében. És örüljetek, (bazmeg) hogy a tizenhárom díjnyertes közül csak hatot döntök el én, önkényesen. És ha nem tetszik, akkor azonkívül, hogy akár el is lehet innen menni, lehet saját kiadványocskát szerkeszteni, és összevetni az eredményt a mienkkel, akik vagyunk A Kultúra egyedüli mércéje. És  lehet elemezni, idézni, vitatni, kárhoztatni, és belátni, hogy nekem volt igazam.

Kedves barátom, Géza! Hát persze, a politikai ököljog okán csakis neked és a hozzád hasonlóknak lehet igazuk. Nem tudom, hogy érzed te magad a magaskultúra páholyában, ahova a nagy vezír kinevezett, de a kulturális kánongyártó műhelyek, és intézményes sáncok, legitimációs fedezetek invokálása, a te szádból nem éppen zene füleimnek. Annál is inkább, hogy azzal indoklod a vétójog szükségességét, és azt, hogy ha kedved tartja, elfogadod a szakmai szervezetek javaslatát, ha nem, nem, hogy nem vagy te bólogatójános. Mert neked az a korrekt, hogy veled ellentétben a szakmai szervezetek viszont fogadják el a minisztérium kizárólagos kompetenciáját, hogy a tágabb javaslatukban foglalt névsor számára kedves, és neki tetsző felét részesítse előnyben. Valóban, egyet értek veled: ez a Fidesz-féle korrekt és fenntartható gyakorlat.

Pedig mennyivel könnyebb lenne a talpnyalók jutalmazását ennél sokkal diszkrétebben, házon belül megoldani. Tudom, az nektek annyira nem finom, kell a csillogás, meg a nemzeti kokárda. Ti tudjátok csak igazán, hogy rivaldafényben állni csak úgy lehet, ha a közönség sötétben van. Ezért sem maradhatott le kisjatátítási listátokról a József Attila-díj. Az a baj, hogy ráhibáztatok ti valamennyien, most konkrétan te, Géza: bólogatójános vagy, csak nem abban az értelemben, ahogy te gondolod. Bólogatójános vagy, az önkényuralom és Orbán Viktor álmának egyik beteljesítője, a kineveződet megillető obligát seggnyalás elvárásainak megfelelően. Bonyolult, költséges, szakmai szempontokat figyelembe vevő demokratikus döntés helyett az agresszív, frontálisan pofátlan önkény bajnoka. Aki a mindent elhomályosító nemzeti távlatok oltárán akár több éves szokásjogot is szemrebbenés nélkül, önkényesen felrúg. Gratulálok!

Paranoiás, megosztó politikátok alól sajnos a kultúra sem képez kivételt, de én bízom benne: mégis ez lesz az első olyan színtér, ahol végzetesen megütitek a bokátokat még mielőtt a különféle szakmákat visszafordíthatatlanul megosztanátok. Mert én még hiszem, hogy a kultúrát még nektek sincs jogotok kisajátítani. 

U.I. Géza! A kultúrát politikának alárendelni ha nem is terrorcselekmény, de minimum szégyellnivaló. Ez még az elmúltnyócévet is übereli arroganciában, és folyamatos devalválódásban.