hacsaknem

Én két dolgot szeretnék még megélni. Az egyik, hogy az elszakított részek visszatérnek, a másik, hogy felbomlik az EU. Erős tudat, erős gazdaság, erős hadsereg. Én ezt ajánlom a magyarságnak, ha komolyan akarja venni a jövőjét.

Alighogy Kertész Ákos nagy vihart kavart kijelentései, a lehetséges viszonyulások, a mindenfajta előjelű felfokozott hangnemű, nem ritkán gyűlölködő kommentárok után kicsit magamhoz tértem, újabb - „finomságát” tekintve igen hasonló - téma került az utamba. A Magyar Hírlap oldalán visszás érzéseket keltő beszélgetést olvastam ma reggel éhgyomorra, amelyben történelmi időkről, trianoni szétrúgatásról, baljós viharról, szerencsétlen szétesett Magyarországról és vérpadra lökdösésről értekeznek a résztvevők.

Sejtem, hogy Raffay Ernő történészt és Koltay Gábor filmrendezőt nem kell különösebben bemutatni, pont ezért a vérző magyarországos és trianonos háttér bűvöletében, egy négyszögletű kerekasztal mellett sírdogáló nemzeti érzelmű értelmiségiek ömlengései már megint bőven nyújtanak okot az elmélkedésre.

fotó: www.magyarhirlap.hu

Újfent egy letagadhatatlanul magyar, egyúttal nagyon veszélyes, és fölöttébb téves nemzetféltésnek lehettünk részesei ezúttal a harcos jobboldal oldalán tevékenykedő, gondolkodó értelmiségiek megnyilatkozásai által. Nem tudok most sem észrevétlenül átsíklani az elhangzott gondolatokon, pedig én örülnék a legjobban, ha nem kellene ezt a haszontalan kört lefutni.

Azt gondolom, a kérdező (Sinkovics Ferenc) felvezetésének tendenciózus hülyesége, mi szerint vajon miért nem szeretik a magyarokat a világban? – egy olyan tudatos mellébeszélésen alapul, amely Orbán Viktor európai expozéi nyomán honosodott meg a közbeszédben: a magyar kormány és a magyar nép összemosásáról van szó, amit előszeretettel lovagol meg mindig, amikor felelősségrevonásra kerül a sor.

A szabadságszerető magyar nemzet Koltay-Raffay-féle elmúlt több mint száz éves történelmi reflexióiba nem megyek bele, a beszélgetésből pontosan kiderül hova is helyezi el európai viszonylatban Magyarországot és mint ilyen, a magyarságot is a történész-filmes páros. Viszont mindenkinek, aki elborzadva kérte ki magának Kertész Ákos röfögve moslékot zabáló definícióját, örömmel ajánlom figyelmébe az alkati megközelítés másik olvasatát:

„A több száz éves Habsburg-hegemónia célja ugyanaz volt, mint az 1945 utáni szovjet uralomé: elvenni a magyarok történelmét. Öntudat és önazonosság nélküli embermasszává formálni őket, amit aztán könnyű kezelni és manipulálni. Szomszédaink folyamatosan informálták a világot céljaikról, elképzeléseikről és önmagukról. Mi csendben voltunk. Ez talán alkati sajátosság is.”

Ahelyett hogy végre komolyan vennénk az európai jelzéseket és figyelmeztetéseket, amikor módunk lenne bizonyítani jóhiszeműségünket és elkötelezettségünket az európai értékek mellett, amikor valós gazdasági kihívásoknak próbálnánk eleget tenni, azon vagyunk fennakadva, hogy a cseheket, szlovákokat, románokat miért nem támadják. Tipikus hetero-identifikáció. Hogy másokat miért nem? Miért mindig minket? Áldozatok, mártírok, és meg nem értett hősök vagyunk, hát nem fogja fel az átkozott neoliberális európai vadkapitalizmus? És ráadásul ó, jajj, Wass Albert is kimaradt az alaptantervünkből. Mi lesz így velünk?

Az a legnagyobb baj, hogy ilyen módon semmi jó nem lesz. A viktimizáció, a trianoni szakadékban való pöffeszkedés szűnni nem akaró ál-kesergése, a mondvacsinált letaglózottság örökös kifogásának keresése miatt. A kiüresedésig hangoztatott nemzeti szólamok miatt. Az összefogásnak öltöztetett, egész szeretett Kárpát-medencénkre kiterjesztett, átlátszó megosztási kísérletek miatt. És azért, mert frusztrált ambíciók által vezérelve vissza akarunk szerezni.  Mert mi a globalizmust kényszernek érezzük, amit csak kiszolgálni lehet, miközben betegesen féltenünk kell nemzeti pozícióinkat. Mert a pragmatikus politizálás és  a pozitív jövő perspektíva kiépítése helyett annyi idő után is a múltat siratjuk.

Borzasztó, félelmetes és dühítő is erről az úgynevezett vérpadra lökdösésről olvasni, és azzal szembesülni, hogy Raffay Ernő-féle véleményformáló történészek az EU felbomlásáról és a Trianoni határok visszatéréséről álmodoznak. Versailles hóhérait emlegetjük, miközben elvakult nemzeti kormányunk ugrasztja egymásnak az embereket a határ mindkét oldalán.

Elutasítom ezt az egész félrevezető, összeesküvés-elméletekre hajazó, folyamatosan a nemzeti identitásra apelláló agymosást. Aminek viszont egészen pontosan az a célja, hogy öntudat és önazonosság nélküli embermasszává formáljon, amit aztán könnyű kezelni és manipulálni. A tragédia az, hogy nem kell ehhez már sem a Habsburg-hegemónia, sem a szovjet uralom, de az előszeretettel démonizált Európai Unió sem. Megoldjuk házon belül. Alkatilag.

És hogy az erős hadseregre miért van szükségünk, abba már bele sem akarok/merek gondolni. Ha kérhetem, akkor a jövőmre vonatkozó ilyen jellegű ajánlatokat ne tegyenek holmi elszalasztott revíziót sirató vérmagyarok. Mert a komolyan vett jövő legfontosabb ismérve pontosan az lenne, hogy a jelenben cselekszünk, nem a múltban szenvelgünk kéjesen. Ehhez végképp nincs szükség erős hadseregre.