Először is: nagyon megköszöntem volna, ha nekem Schmitt Pál nem mondja meg, hogy miért legyek hálás, és miért ne. Főleg Göncz Árpád születésnapján fogta volna vissza magát. Legalább most ne az jusson eszünkbe, milyen csúfossá tehető az egykor példaértékű köztársasági elnöki cím.  Nem jött össze.

Tudniiliik Pali azt üzente Helsinkiből  tegnap, hogy nekem, aki "a Kárpát-medence valamelyik zugában" születtem, hálásnak kell lennem szüleimnek, nagyszüleimnek, amiért átadták nekem magyar identitásukat.  Azt szeretném kérdezni, hogy mit tudhat erről minden idők legtanultabb magyar államelnöke? (Amúgy én tényleg leszarom, hogy másolta-e a doktoriját, vagy sem, nem ő az első és nem is az utolsó. Az viszont nagyon érdekelne, hogy mit tudhat egy Schmitt Pál a határon túli identitás megőrzéséről?)

www.keh.hu

Válasz: az áLamfő úgy gondolja, hogy az egyszerűsített honosítás lehetőségével élők eddig is kötődtek Magyarországhoz, őrizték a magyar kultúrát és hagyományokat, most már azonban jogilag is kifejezhetik ezt. Ezáltal erősödött a magyar nemzet. És ugye természetesen, of course, natürlich köszönhető ez annak, hogy a magyar kormány egységes, látható és érezhető nemzetpolitikát folytat. Persze, hogy egységes. Amint már korábban is elmondtam: egységes abban, ahogyan különbséget tesz jó  és rossz magyarok között. 

És ebben az a legjobb, hogy vannak témák, kérdések, válaszok,  és nem utolsó sorban közösségek, amelyeket ki lehet sajátítani. És az úgynevezett érezhető nemzetpolitika zászalaja alatt lehet hőbörögni róluk. Igy aztán példának okáért jó magyarként, mintha mi sem történt volna ez elmúlt időszakban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége körül, el lehet menni Budapestre a XVI. Csángó Bálra, és elmondani, hogy micsoda sikertörténettel állunk szemben.

Mit ad isten? Ennek a rendezvénynek a fővédnöke az a Schmitt Pál, aki nem tud jelen lenni, mert ugye éppen Helsinkiben van. Levélben viszont azt üzeni  IQ bajnokunk, ez a ragyogó elme, hogy „a csángókkal testvérek vagyunk, de sosem árt újra, meg újra megismerkednünk.” Szerintem sem ártana legalább egyszer egy életben megtapasztalni, hogy néz ki egy csángó. Mert egyébként egyetértek veled, Pál:  "Nem elég a romantikusan kíváncsi érdeklődés, segítő, józan odafordulás kell, tudatos építkezés, hogy legyen orvos, iskola, tankönyv, pap és főleg kilátás, meg remény Csángóföldön". Szépen írtad. Bár, mivel nem volt benne helyesírási hiba, kétlem, hogy a te fejedből pattant ki. És ha már ilyen szépen megüzented oda nekik, akkor egyúttal meséld el ezt Zsazsának is. A Répásnak.

Szóval mi a lényeg? Hogy a jó magyarok jelen voltak a rendezvényen, (lásd fent) Fidesz-Schmitt ömlengésekre rímelő sallangokban reflektáltak a jó magyarságról: hogy vállaljuk, hogy harcoljunk, hogy nemzetpolitikai változás, hogy nekünk kell kicsikarni, hogy összetartozunk, és hogy dejó, hogy van új alkotmány. Hölgyeim és uraim az érezhető nemzetpolitika melletti elköteleződésben! Nem az a baj, hogy én más filmet nézek, mint Pali, meg Viktor, meg úgy általában véve a jó magyarok.

A baj az, hogy amit ti műveltek, az nem más, mint a legaljább, legkétszínűbb magyarkodás. Az a jelenség, amelynek a leírására a világ egyetlen nyelvében sem fogtok megfelelő szót találni. És ami továbbá azért frusztráló, mert azokra a magyarokra (is) hivatkozva kéritek ki magatoknak Európa hangnemét és bánásmódját, akiknek a megosztásán nap mint nap eredményesen munkálkodtok. Hogy tudniillik ha nem utálom zsigerből és hivatalosan Gyurcsányt, ha Trianon nekem nem az örökké fájdalmas múlt és jelen, ha nincs olyan szép címeres kulcstartóm, mint nektek, vagy ha nem könnyeztem meg szép új alkotmányunkat, akkor nem is létezem. 

Hát ezért kérem ki én is magamnak. Hogy Schmitt Pál nekem az égadta világon semmit ne üzenjen és ne mondjon meg.