Annyira vicces, de leginkább tragikus, hogy amiről egyebek mellett írni fogok, az még mai napig is téma. Szóval amikor valaki azt mondja, hogy 2004 december 5. miatt siránkozom és nem bírom kiheverni, ésatöbbi, akkor legfeljebb mosolyogni fogok, bár a kijelentés butaságánál fogva lehetne felháborító is. Természetesen nem az.

Az én olvasatomba – amelytől ugye nem lehet idegen a már említett, huzatos Kárpát-medencei reflexió – nem fér bele ez a  nevetséges kijelentés. Az, aki valóban nem tudta kiheverni, hogy az anyaországi magyar teljesen érthető okokból (és persze az elmúlt nyolc év a hibás mindenért) nem tudott igennel voksolni a kettős állampolgárság kérdésében, azt hiszem a tavalyi év januárjáig valamennyiünk közül a legnagyobb magyar - Tőkés László – volt. (Zárójel: mostanig megmagyarázhatatlan maradt, hogy 2006-ban Puskás Ferenc temetésén miért kellett órákig őt néznie nagytotálban egy fél Kárpát-medencének. Hajlok rá, hogy az igazi magyarsággal lehet ez is összefüggésben.)

Ezt olvasom ugyanis a magyar állam pénzéből, akarom mondani, közpénzből finanszírozott Demokrácia Központ (összemosva Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács) nagyon magyar weboldalán (www.demokraciakozpont.org): „December 5-e „gyalázatát” végérvényesen a magyar állampolgárság határon túlra való kiterjesztése „mosta le”. Az ezt kimondó törvényt elsöprő többséggel hozták meg.” Ez így igaz. Azzal a nem elhanyagolható megjegyzéssel, hogy akkor, abban az eszmei pillanatban senki nem kérdezte meg a magyar állampolgárokat, akik Magyarországon adóznak!!!, ők mit gondolnak ez ügyben.

Szeretném kijelenteni és minél több homályos fejben tisztázni egyúttal: erdélyi magyarként semennyire nem rázott meg 2004 december 5., és hála a jóistennek, ezzel korántsem vagyok egyedül. Jó, tudom, így nem is lehetek igazi magyar. Sőt, azt is sejtem, hogy 2010-ben a könnyített honosítást nem vitte volna át a Fidesz fejére állva sem, ha népszavazást írt volna ki a kérdésben.

Viszont legalább annyira zavaró, és nevetséges, amikor a nemzeti feltámadásról beszél legnagyobb magyarunk, meg arról, hogy azért kell cselekedniük ezeknek a Demokrácia Központoknak, hogy magyarnak lenni ismét jó legyen. ??? Szerintem nagyon ideje volna már ezeket az ál-diskurzusokat félretenni. Nekem magyarnak lenni most is jó, és ezután is jó lesz. És igenis, van valami groteszk és cinikus abban, hogy miközben Romániában hetek óta tartó tüntetések zajlottak, Tőkés éppen Orbán Viktorral érzett együtt Budapesten.

Ez abban a 2012-es esztendőben történik, amely az erdélyi magyarokat is urnák elé szólító év, és állítólag a bejegyzett második magyar párt alternatívát ígér. De milyen alternatívát?  Egy olyat, amely hosszú évek óta a himnusz dallamára foglalja kesergőbe, hogy a sors kegyetlen ostorcsapásainak örök áldozatai vagyunk, és nyalogatja Trianon okozta valós, de leginkább ál-sebeit? Amely a frusztrált, sérelmi politizálás nem ritkán habzó szájú, sehova nem vezető széthúzásának állít szobrot? Köszönöm szépen, én ebből már nem kérek.

Mert romantikusan szentimentális rigmusokba lehet szedni, hogy milyen nemes küldetése a Tőkés vonalnak – szerinte - a román kormánynak mindenkor behódoló érdekképviseleti szövetség (RMDSZ) süllyesztőbe küldése, lehet ezt naponta többször kitartóan mondogatni. De e sárdobálás közepette illene már észrevenni, hogy a közösség elkeserítően elszakadt a politikától: érdektelenséggel reflektál magyarságára, és már régen nem az etnikai dimenzión keresztül, hanem pénztárcája tartalma révén.

Ezt kellene már tudomásul venni, kedves Tőkés&Co., mert lehet Orbán Viktor cipője orrát csókolgatni Budapesten, a romániai magyarokat továbbra is a román parlamentben kellene képviselni. Ha a Fidesz pénzeli is ezt az akciót, amely –nagyon úgy fest, hogy – a szlovákiai magyarok után az erdélyieket is végzetesen megosztja és nem kizárt, hogy parlamenti képviselet nélkül hagyja, lelke rajta. Végül is zivataros magyar történelmünkbe bekerülni többféle előjellel is lehet. De ha megkérhetem, az Európai Parlamentből úgy hallassa csatakiáltásait, ha egy mód van rá, hogy – tetszik vagy nem – az RMDSZ lista első helyének köszönhetően került oda. Nem az RMDSZ-nek, hanem azoknak az erdélyi magyaroknak, akik megszavazták ezt a listát.

És mert a nagy szólamok mentén politizálnak önök, mint amilyen az átláthatóság, azaz transzparencia, szeretném megtudni, miért nem találom a Demokrácia Központok támogatóinak listáját a weboldalukon? És őszintén remélem, hogy eme hiányosság legalább annyi nemzeti érzelmű, Fidesz-szimpatizánst-szavazót zavar –és teljesen jogosan- mint ahányat az zavart, hogy a csángó magyarok nemzeti identitásának megőrzése pénzbe kerül.