Én vagyok az utolsó ember a Földön, aki ingyen és bérmentve extra reklámfelületet szeretne biztosítani Bayer Zsolt szellemi alkotásainak. Éppen ezért vártam két napot vele, de akárhányszor olvasom is újra felejthetetlen, blogbejegyzésnek, publicisztikának vagy minek nevezett frusztrált trágárságát, le kell szögeznem: az elmebeteg módjára tomboló Bayer minősíthetetlen megszólalása mellett lehetetlen szó nélkül elmenni. Főleg azért, mert egy halovány feljelentési ígéretet leszámítva, mindenki más elment mellette, akinek ilyenkor határozottan beszélnie kellene.
Az alapsztori: migránsok egy csoportja Finnországban éhségsztrájkkal tiltakozott az ehetetlen étel és a csapvíz ellen. A polgári Magyarország hangja és élő lelkiismerete nem bírta megállni: ráivott a Xanaxra, és billentyűzetet ragadott. A teljesség igénye nélkül, ez lett belőle:
Ha nektek nem felel meg az, amit a finn gyerekek és a finn öregek esznek, ellenben pénzt akartok, ráadásul, ahogy fogalmaztok, a »mi pénzünket«, akkor csomagoljatok össze, nagyon gyorsan és fürgén, és takarodjatok haza a kurva anyátokba.
Ez így elég érthető? Ha esetleg nem, akkor még egyszer: a KURVA ANYÁTOKBA!
Mégis mit képzeltek ti magatokról? Kik vagytok ti? Ki a fasz hívott ide benneteket? És ha már idepofátlankodtatok, akkor milyen alapon követelőztök? Elviselhetetlenek vagytok, szemtelenek, mint a piaci légy, nincs bennetek sem alázat, sem hála, nincs bennetek semmi emberi. Ti tényleg azt gondoljátok, hogy Európában bárkinek is kötelessége elviselni benneteket? A puszta létezésetek egyre is egyre elviselhetetlenebb és irritálóbb.
Takarodjatok haza a teveszaros sivatagotokba, és zabáljatok ott, amit találtok. Pénzt meg keressetek, ahogy akartok és ahogy tudtok.”
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy személyes blogon az ember kevésbé kötött módon nyilvánulhat meg, a közvéleménynek szánt magánvéleményben testet öltő privát szféra szabályait követve. Ha úgy tetszik, a saját maga 4 fala között akár a szoba közepére is üríthet, vagy teleokádhatja a vécét, mert végül is otthon van. Ha jól emlékszem, néhány éves szerény pályafutásom alatt soha egyszer sem engedtem meg magamnak ezt a hangnemet, pedig sem közszereplő nem vagyok, se nem keresek havi egy milliót azért, hogy a kormány álláspontját, vagy bárki másét legjobb tudásom szerint tolmácsoljam, magyarázzam, védjem, ápoljam és eltakarjam. Velem ellentétben, Bayer Zsolt párttag, újságíró, közszereplő, nagy becsben tartott kormány-szócső.
A menekültek elmennek, Bayer marad (fotó: 24.hu)
Éppen ezért bármennyire is úgy tesz, mintha mi sem történt volna, bármennyire is leszarja, hogy némelyek megrökönyödéssel vegyes hányingerrel nyugtázták kirohanását, bármennyire vadul liberálisozik, és nyugtatgatja magát azzal, hogy bezzeg amazok is mondtak már ilyeneket, ez nem publicisztika, ez nem felelős, polgári-keresztény megnyilvánulás, ez egy újabb vállalhatatlan kocsmai hőbörgés. Mind közül a legvállalhatatlanabb, Zsé kategóriás, mosdatlan szájú, hányásszagú.
Bárhogyan is magyarázza a bizonyítványát ugyanazon a személyes felületen a Fidesz párttagkönyv-tulajdonos úr, semmilyen indulat nem indokolhat ennyi trágárságot, pláne nem nyilvánosan. Ha nem émelyegne a gyomrom ettől az embertől, és mindattól, amit és ahogyan képvisel, akkor viccesen mondhatnám: de jó látni, hogy felszínre törnek a polgári értékek, örüljünk NERtársak, öröm és boldogság ez nekünk, hogy két fasz és három kurvaanyázás kíséretében a pórnép számára lefordítottuk és megoldottuk a migránskérdést. Csakhogy a helyzet egyáltalán nem ennyire üdítő, bármennyire is világos, hogy Bayer újfent csak olvasói kedvére tett, akik ezt a nyelvet értik-beszélik, akiknek az effajta lebutított retorikával a kedvükre lehet tenni, és máris ing-gatya szakad, dagad a büszke magyar mell, porlik a féltégla.
Bayer Zsolt újabb ürügyet keresett, és talált ahhoz, hogy fekete öves, gyakorló elmebeteg módjára csapkodhassa a billentyűzetet, sajnos egyáltalán nem öncélúan. Az a baj, hogy ez az írás nem 50-60, Bayertől több száz kilométerre lévő, vele semmilyen kapcsolatban nem álló, neki személyesen nem ártó ember visszatetsző hisztériájáról szól. Ez az írás - mint az összes többi - Bayer megkerülhetetlen szerepéről szól a jobb-szélsőjobb játszmában. Arról, hogy mindegy milyen áron, de meg kell ütni azt a hangot, amelynél szélsőségesebbet már nem lehet. Nevetségessé kell tenni a Fidesztől jobbra lévő térfelet, ehhez pedig azonosulni kell vele, bele kell hányni a polgári vécébe és le kell szarni, hogy milyen beláthatatlan következményei lesznek ennek a vad fröcsögésnek a közhangulatra, hogy a fejekben-lelkekben milyen végzetes pusztításokat eredményez mindez.
Egy aljas bejegyzés ez, az elejétől a végéig: Bayer előkapott egy riportot valami távoli bevándorló csoportról, amely sokak számára visszatetsző módon, abszurd igényekkel hozakodott elő. A kurva anyázó, a gyógyszerre ivás miatt (á, dehogy) elszabadult tollforgató pedig ebből kiindulva, kollektív ítéletet hirdetve győzködi a nyájat: ezek mind ilyenek, ezek nem méltók arra sem, hogy a cipőnkről letöröljék a port. Pont olyanok, mint a cigányok, bárcsak ne lennének, a rohadt teveszaros sivatagjukat, azt!
Pedig magányos pillanataiban a faék egyszerűsége fölött egy szinttel vegetáló keresztény is belátja valószínűleg, hogy a Bayer által megidézett finnországi menekültek egy kis csoportjának igényei és a globális menekültkérdés között nem tehető ki az egyenlőségjel. Ha egy afgán menekült elvágja a torkát egy szír menekültnek valamely német táborban, vagy egy eltévelyedett iraki bevándorló napi 500 euró zsebpénzért éhségsztrájkol a Brandenburgi kapu előtt, abból egyáltalán nem következik, hogy az összes menekült hálátlan, pofátlan, szemtelen, mocskos féreg, az meg főleg nem, hogy kurva volt az anyja. Csakhogy fogyatékosságai miatt nem várható el a szélsőjobbos idegengyűlöletet a belső sávon előző Bayertől, hogy természetéből, és beteges műrettegéséből fakadó szentenciáit ne terjessze ki az egész csoportra, mikor egyértelműen ez a küldetése.
Továbbra is fenntartom, hogy a véleménynyilvánítás akkor sem egyenlő a kurvaanyázással, ha Bayer Zsolt polgári értékrendje szerint igen. Ebből a pálinkabűzös ömlengésből nincs mivel egyetérteni, ebben nincs mit tiszteletben tartani. Ez nem vélemény, ez egy lelkileg sérült ember elszabadult tombolása. Amelyben talán a legijesztőbb az, hogy az ötös számú párttagkönyv-tulajdonos, első számú jobboldali szócső azt a benyomást kelti, hogy a jó oldalt, a fideszkeresztény-polgári tábort valójában ilyen tudat-módosult, habzó szájú, őrjöngő rasszisták alkotják, akiknek ez bejön. Én minden kiábrándulásom ellenére úgy gondolom, ez nem így van, de úgy tűnik, Bayer szerint dehogynem. Semmi más nem indokolja ezt a stílust: minden menekült migráns, minden migráns hálátlan, minden cigány lop. A kurva anyátokat.
Szeretném hinni, hogy keresztény, konzervatív ember nem tud azonosulni ilyen artikulálatlan hőzöngésre hajazó triviális gondolatfoszlányokkal, pedig tudom, hogy a magyar közvélemény jelentős része már régen túl van hisztérizálva, és ugyanígy őrjöng. És amíg Bayer e hazában él és alkot, addig ez nagyjából így is marad. Ebben az értelemben a bátor, őszinte, szókimondó, karakán újságíró nem más, mint a magyar közélet egyik legaljasabb, legkártékonyabb, legsunyibb figurája. Egy felelőtlen véleményformáló, egy tudatos féreg: semmivel sem különb, mint vélt ellenségei. Aki bátran meghúzta magát összkomfortos négy fala között, amikor a pályaudvarok tele voltak menekültekkel, és ahelyett, hogy személyesen meggyőződött volna mennyire elviselhetetlen, szemtelen, hálátlan, irritáló népek ezek, most magyar nyelven üzenget az ismeretlen távolba, az ismeretlen, kollektív ellenségnek.
Mire a végére értem, rájöttem, hogy tévedtem: ehhez neki sem gyógyszert nem kell szednie, sem innia nem kell, sőt gyógyszerre innia sem szükséges. Teljesen józanul is teleokádja a polgári Magyarország nemzeti vécéjét. Bayer eme fröcsögése minden, csak nem kivételes. Ez nála a normális, az elvárt és meghálált kifejezési mód, ezt próbálja több-kevesebb sikerrel visszafogni akkor, amikor a Magyar Hírlap publicistája minőségében arcpirító egy millióért forgatja a mérgezett pennát. Azt teszi, amihez a legjobban ért. A lehető legprimitívebb tahó nyelven uszít. Mert ezért fizetik. Mert ahol nincsenek érvek, ott indulatok vannak. És mert ez lényének kvintesszenciája.
Az a baj, hogy a menekültek már régen a teveszaros sivatagjukban lesznek, amikor Bayer szellemi hányásának úgy igazán beérnek a gyümölcsei. Már most sem irigylem magunkat ezért.
