Az elmúlt napok, hónapok közéleti történéseinek, nyilvánosságra került gátlástalan közpénz lopásainak és megtakarításainak fényében tényleg az lehetett volna az ember érzése, hogy karácsony előtt nagyobb pofátlanság már nem jön szembe. Pedig de, szembejött. Mert ebben az országban senki nem maradhat ki a méltányos közteherviselés elvének érvényesítéséből. Kivéve azok, akik a méltányos közteherviselés erkölcsi alapvetéseiről a legáhítatosabban szoktak prédikálni.

Jó, oké, azon nem lepődtem meg egyáltalán, hogy a széleskörű családi összefogás által kormányzott országban a hatalom tartóoszlopai elmagyarázzák, hogy miért lesz jó nekünk, ha azért, ami eddig ingyenes volt, fizetni kell. Ha ezt különösebb megbotránkozás nélkül kénytelen is vagyok elfogadni, azt azért meg kell állapítanom: az autópálya-használat fizetőssé tételéről szóló azonnali, sürgős, és halaszthatatlan szavazás támogatása az iskolapéldája annak, hogy miért ennyire reménytelen ez a hely, ez az ország, ez a jobb sorsra érdemes szeglete a földnek. Miközben az egyik betegségre hivatkozik, a másik szándékosan távol marad, az elsöprő többség pedig gépiesen nyomja a gombot, alig akad négy-öt ember, akinek a lelkiismerete nem engedi meg, hogy méltányossági alapon kivonja magát az alól, amit a pórnép nyakába varr éppen. Ezért a többséggel ellentétben nem járul hozzá a képviselői benzinkártyáról fizetett útdíjjal kapcsolatos törvénymódosítás rendkívüli megtárgyalásához.

 forrás: Facebook

 Az egész magyar politikai elit (?) gyalázata és szégyene, hogy ma a magyar parlamentben a hatalom és az ellenzék kedélyes összeborulásának eredményeként a képviselők saját maguk számára garantált útdíjmentesség megszavazását szorgalmazták úgy, hogy ezzel az istenadta birkáknak fizetőssé teszik azt, amiért eddig nem kellett fizetniük. Megsemmisülve állok ez előtt a mérhetetlen cinizmus előtt. Főleg amikor arra gondolok, hogy nekem, és a körülöttem élő, hozzám hasonló pórnépnek milyen nehézségeket, kínkeservet jelent úgy várni a hónap végét, hogy ne kelljen számolgatni, hogy mennyi lemondással, nélkülözéssel jár sokunk számára az, hogy ezek a gazemberek kényük-kedvük szerint összelopkodják maguknak a luxusvillákat, karórákat, egzotikus utazásokat, mangalicatelepeket, könnyen felejthető, megszámlálhatatlan, bevallatlan milliárdokat.

Cinkostársak ezek mind abban, ahogyan az utolsó emberi vonásokat levetkőzve, mindent áthárítanak azokra, akiknek az érdekeit állítólag képviselni hivatottak. Kormánypártoktól ellenzékig egy rothadó, erkölcstelen bagázs ez, nekünk meg újra emészteni kell. Lenyomták a torkunkon, hogy tökéletesen rendben van az, hogy havi pár ezerrel több marad ezeknek az éhező, rászoruló képviselőknek a zsebében, és hogy mi meg fizetünk. Magunk helyett is, helyettük is. Már nem is trükköznek, direkt bele az arcunkba. Ők már nem is szégyellik, 5000 forint évente nekünk meg ugye nem tétel.

Régóta értem én, hogy nincs ebben az országban tetves ellenzék, de mától ezt hivatalosan, alkotmányba is érdemes szögelni. Pedig semmibe nem került volna gerincességből, vagy legalább enyhe vigaszt nyújtó képmutatásból leszavazni ezt a méltányos teherviselést célzó kotorászást a nép zsebében. De nem, az ellenzék beleállt. Mi pedig fizetjük mától tovább az alapilletményüket, a lakhatásukat, a ruhapénzüket, a külföldi útjaikat, villás munkareggelijüket, szolgálati autójukat, sofőrjüket, és mostantól álljuk az útdíjukat is. Mert mi egy ilyen nagyvonalú népség vagyunk. És mert megérdemlik. És mert sajnos mi is őket.  

Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!