Azt írja az Origo, hogy három év alatt 110 ezer üdvözlőkártyát küldött ki a kormány a polgári házasságot kötőknek. A gyermekvállalásra buzdító, kormányzati linkeket tartalmazó lapokat közvetlenül az anyakönyvvezetőtől kapják meg a párok. Mellékes információ, hogy az akció eddig közel ötmillió forintnyi közpénzbe került. Van tehát rajta minden, mi szem-szájnak ingere, Wass Albert jól megfér rajta Márai Sándorral vagy Gróf Széchenyi Istvánnal például. Idézetek formájában természetesen. A feladó az Emmi Szociális és Családügyért Felelős Államtitkársága.
Ha esetleg a gyengébbek és a frigyre lépők nem tudták volna, szájba is van rágva az intim szférájukba hegymászó bakanccsal taposó kormányzati áhítat: "… az Önök családjának legnagyobb ajándéka az, ha egymás iránti szerelmük és szeretetük egy új élet forrásává válhat. A gyermek ugyanis áldás: a család, és nemzetünk megmaradásának záloga. (...) Mint minden emberi kapcsolatot, a házasságot ápolni kell, s ha embert próbáló idők jönnek, segíteniük kell egymást." És ehhez hasonló megismételhetetlen evidenciák gyermeteg házasságot kötőknek.
Kormányzati jó tanácsok gyengeelméjű házasodóknak (fotó: origo.hu)
Nem az a baj, hogy adatkezelési jogaik sérülnek. Hanem hogy a nemzeti párválasztásnál nem maradt abba a kormány szociális és családügyi részlegének stratégiai ámokfutása. Emlékszünk bizonyára, hogy tavaly májusban a Fidesz-KDNP nagyszerű családügyekben jobban teljesítő politikusai miként próbálták egy táncparkett berendezésével és táncra való felhívással szájba vágni ugyanazt a társadalmi problémát, amire most is nem éppen diszkréten világítanak rá. És valószínűleg az sem tűnt el nyomtalanul az emlékezetünkből, hogy a kerítő szerepét is magára vállaló hozzáértő kormány előzőleg ajtódísszel próbálta minél több gyermek vállalására biztatni a fiatalokat. Most meg itt van a mindent megkoronázó gratuláció a szerencsésen összejött házasság pillanatában.
Hadd hangsúlyozzam ki: nem a gratulációval van a probléma, hanem azzal, hogy a kormány már megint jobban tudja, ez úttal a friss házasoknál, hogy mi teszi őket boldoggá. Nem az üdvözlőkártyák minőségével van a baj, hanem ezzel a kényszeres ideológiai neveléssel és ájtatos kioktatással, ezzel a nyomasztó állami atyáskodással, amely a visszamaradott értelmi képességűnek tartott polgároknak kíván kéretlen jó tanácsokat lenyomni a torkán.
Az a visszataszító, hogy a házasság magánügyéből sem maradhat ki az állam, a kormány, a NER. Nem az a baj, hogy Márainak semmi keresnivalója nem lehetne Wass Alberttel egy lapon a kormányzati levélszemetünkben, hanem, hogy oda jutottunk szép lassan, hogy a két ember szigorú magánügyét képező szeretet, érzelmi, testi lelki közösség, gyermekvállalási és vagyonszerzési szándék sem pecsételődhet meg anélkül, hogy ne a kormány tenné ki a pontot a mondat végére. Már megint több millió közpénzen, földhözragadt önmarketingelési okokból.
Frusztráló, hogy a magyar fiatalokat és időseket, és általában véve a fejüket házasodásra adó magyar embereket szociális értelemben fogyatékosoknak nézi ez a társadalompolitikával teljesen párhuzamos kormány. (Mi van például a 80 éves, vagy meddő friss házasok gyermekáldásával kapcsolatos kínos mellényúlással?) Persze, tudom: bárcsak ez lenne a legnagyobb bűne a magánszféra totál ignorálása terén...Ettől még kaján vigyorral az arcomon kénytelen vagyok megismételni: ezek után már ígérem, fel se emelem a fejem, ha a nemzeti színű huzattal borított gyermeknemző ágy lesz a soron következő zseniális ötletük. Amelyet követhetne az állami gyertyatartási szolgálat. Remélem Orbán Viktor Tereskova-féle portréját nem felejtik el az éjjeliszekrény fölé felaggatni.
Nehéz idők járnak, nagy szükség van az adófizető utánpótlásra Angliában.
Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!
