Feleim, bántsák a Viktort! Ámerika bántsa a Viktort. Rendre jönnek, vagdalkoznak: Washington Post, The New York Times, és most már a Wall Street Journal is. És hát ugye az a baj, hogy ezek mind nem a Magyar Hírlapot és a kurucinfót összekötő tengely mentén elhelyezkedő sajtótermékek. És hát mi tagadás, hiába Bayer Zsolt bizonyítvány-magyarázó szitok áradata, ezek ott akkor sem azt értették meg a tusnádfürdői beszédből azt, amit kellett volna.

Még nem sikerült megtudnom, hogy a magyar kormány felszólította-e már Barack Obamát, hogy haladéktalanul rendelje el a fenti médiaorgánumok haladéktalanul szigorú adóvizsgálatát, így addig is, lássuk mit bírtak kiokádni magukból ezek a liberális monstrumok:

Washington Post: "Orbán bevezette a putyinizmust Magyarországon."

The New York Times: “Orbán azt hiszi, hogy semmit sem kockáztat. Az Európai Bizottság elnökének keményen kell válaszolnia. Kezdheti azzal, hogy kevesebb eu pénzt ad Magyarországnak, mint amennyit a 2014-2020-as periódusban terveztek. Felfüggesztheti Magyarország szavazati jogát az EU-ban, mert a kormány aláássa az uniós alapértékeket. Ha ezt nem teszi, akkor oda a bizottság szavahihetősége.”

Wall Street Journal: “Magyarország lassított felvételben történő átalakulása puha autoriter állammá provinciális problémának tűnhet Washington vagy Brüsszel számára Európa perifériáján, de Orbán Viktor csodálattal tekint Vlagyimir Putyinra és hozzá hasonló vágyakat dédelget.”

Most azon túlmenően, hogy innen nézve nyilván semmi baj nincs az RTL Klub összkormányzati csesztetésével, a hajléktalanok vegzálásával, a civil szervezetek pofán törlésével, az Alkotmánybíróság pofátlan megkerülésével, vagy a kisegyházak tönkretételével (a NYT helyében én azért még folytattam volna a sort) mégis jó látni, hogy a világ demokratikusabb - azaz nem Szingapúr és Kína felé evező - felén is feltűnt az, amit én a Fidesz legnagyobb bűnei közül a legnagyobbnak tartok. Konkrétan, hogy éppen 2010 után erősödött meg a Jobbik is, amelynek politikájában a Fidesz gyakrabban inkább bűnrészes volt, semmint konfrontálódott volna a cikkben nyíltan neonácinak nevezett párttal. Hogy immár a kormányzati retorikába épültek be azok a marginalizáló, kirekesztő rigmusok, amelyek mindennapi, összkomfortos gyűlölködéseink hangját határozzák meg. Nem részletezem, milliószor leírtam.

És persze tény: van annak valami diszkrét bája, hogy Orbán Viktor Erdélyben elhangzott beszéde kellett ahhoz, hogy ezek a kemény hangvételű bírálatok megszülessenek. És hatványozottan szomorú tény, hogy Orbán Viktor egyszemélyes vakmerő álmai miatt megint Magyarországon csattan az ostor. Már ha a New York Times felszólításának eleget tesz az Európai Bizottság. Rengeteg, korábban elképzelhetetlennek tartott döntés született már az elmúlt években ahhoz, hogy éppen, egy a külhoni magyarok szívélyes szeretetének, megnyugtató biztonságában elhangzott beszéd csapja ki azt a biztosítékot, amelyet itthon a bebetonozott kétharmad tanúsága szerint egy atomtámadás sem tudna kicsapni. Ami pusztán csak az utólagos legitimációja volt annak, ami itt a fejünk felett, távol Amerikától évek óta zajlik. Orbán önmegnyugtató beszéde olyanok előtt, akik minden körülmények között fejet hajtanak. Akiknek az sem tűnt volna fel, ha Kína és Oroszország között, Észak-Korea is megjelent volna a felsorolásban.

Az új államszervezeti rend, ami Magyarországon épül: a munka alapú állam. És ez karakterét tekintve nem liberális természetű. Bár elismeri a szabadság fontosságát, de nem a szabadság köré szerveződik. Ezért figyel mindenki a nem feltétlenül demokratikus, de sikeres nemzetekre: Szingapúrra, Kínára, Oroszországra, Indiára, Oroszországra.(Orbán Viktor - Tusnádfürdő, 2014. július 26)

A visszhangból ítélve azt gondolom, hogy semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a világ egyre nagyobb fele megértette, amit mi még nem: Orbán személyes ambíciója, hogy az egyetemes történelem könyvekben vastag betűkkel, piros keretben szerepeljen a neve. Ehhez nagyokat, vadakat, megdöbbentőeket kell mondani, és cselekedni. Ahhoz, hogy a világpolitikában, és majdan a világtörténelemben nyomot hagyjon az ember, márpedig rendszereket kell lebontani, ideológiákat megkérdőjelezni. És az a baj, hogy mi, akik a tévé elől, a kényelmes fotelból kiabálunk, ugyanolyan cinkosok vagyunk ennek a beteges becsvágynak a valóra váltásában, mint azok, akik elítélnek, felháborodnak, bírálnak, de meg sem mozdulnak. Várunk, hogy majd más menjen az utcára, másnak legyen elege előbb, mint nekünk. Abból, hogy a rossz emlékű Oroszország újra a nyakunkra lépjen.

Egyelőre én is várok. Arra, hogy Obama eleget tegyen a magyar kormány felszólításának. És közben elképzelem a polgári, keresztény (Bayer elvtársat is beleértettem) reakciókat: az egész amerikai sajtót kilóra megvették a magyarellenes, idegenszívű zsidók (kiállunk Palesztináért) azért, hogy egybehangzóan bírálják szent Viktorunkat. Tulajdonképpen meg akarják szerezni pálinkakészletünket és akácültetvényeinket. Szerencsére nekünk van Ő, az igaz, magyar szívű Viktorunk, aki mindig, mindenkor fényt jelent az éjszakában, és leleplezi ezt az alja nemzetközi összeesküvést. Hiába magyarázza a hanyatló Nyugat, hogy demokrácia kell, száguldanak a nyomorultak az összeomlás fele. De itt van nekünk Oroszország, hála, legyen, és segít nekünk legyőzni a kizsákmányoló EU-t. Meg Amerikát. Meg a gonoszt.

Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!