Olvasom, hogy egyenként távolították el a rendőrök a budapesti Szabadság térre tervezett emlékmű építési területéről kedd délután azokat a demonstrálókat, akik a német megszállás áldozatainak emlékműve megépítése ellen tiltakoztak. Mi jut eszembe? Hogy minden jogszerű. A készenléti rendőrség beavatkozása helyénvaló: a VIII. kerület jegyzője birtokvédelem alá helyezte a munkaterületet, következésképpen a birtokháborítás, mint szabálysértés esete fenn áll. Mégis keserű szájízzel marad az ember a hír olvastán. Az Orbán-kormány jogszerűen fitogtatja az erejét. Újra megteheti. Mert az újabb elsöprő választási győzelem bármire felhatalmazást nyújt, legkevésbé a választási ígéretek betartására.

Kezdettől fogva nem kérdés, hogy az az idegen megszállók áldozataiként megjelenített magyaroknak emléket állító mű erkölcsi kérdéseket feszeget, húsba markolóan fájdalmas sebeket tépked. A Radnótihoz hasonló fegyvertelen munkaszolgálatosok, a Dunába lövetett civilek emlékével, életben lévő hozzátartozóikkal és a jóérzésű magyarokkal szemben arcpirító. A magyar bűnösöknek, bűnsegédeknek, gyilkosoknak felmentést adó, a közvélemény józanabb felében jogos felháborodást szító építkezés hatósági megvédése a tiltakozókkal szemben talán pontosan azért ennyire visszás és fájdalmas, mert jogilag teljesen rendben van.

Mert az Orbán-kormány erőből viszi át. A miniszterelnök hazudott, amikor párbeszédet ígért a tiltakozókkal, most pedig a múltat elhazudó emlékmű árnyékában huny szemet a rendőri beavatkozás fölött. Amely jogilag persze teljesen rendben van, csak az erkölcsi rothadás jeleit hordozza magán. Hasonlóképpen hallgat Áder János államfő is, aki más helyütt, nagy szavakkal dobálózva jelenti ki, hogy Auschwitz Magyarország legnagyobb temetője, és hogy 1944 tragédiájának megértéséhez önmagunkkal kell szembenéznünk.

Szép, nemes gondolatok, csak éppen köszönőviszonyban nincsenek a magyar valósággal. Mert Áder János pár napja azt is mondta: az 1944. március 19-én megszállt Magyarország nem védte meg polgárait. Hatalmas nagy igazság ez is, egy a Horthy-kultuszt vállain hordozó, a társadalmi békét alantas politikai célok oltárán feláldozó magyar jelenben.

Ahol bárhonnan jogszerűen el lehet távolítani a szégyenteljes múltnak, a saját honfitársaik lemészárlásáért felelős magyarok erkölcsi feloldozásának emléket állító mű ellen tiltakozókat. De ahol remélhetőleg hosszú távon nem lehet szemet hunyni az embertelenség és a hazugság fölött. Még akkor sem, ha a kétharmados erőfitogtatás tudatosan szab gátat az önmagunkkal való őszinte szembenézésnek.