Pedig azt hittem, annyi minden történt a politika és a közélet határmezsgyéjén az elmúlt négy évben, hogy legfeljebb már csak összevonom a szemöldököm a minden napra jutó kisebb-nagyobb botrányra hajazó történések fölött. Ehhez képest a megrökönyödés igencsak megkörnyékezett annak olvastán, hogy március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából 800 forintos órabér ellenében mehetnék a köz javára tapsikolni a Múzeum kertbe, vagy a Kossuth térre. Mindehhez pusztán annyi szükséges, hogy fekete vagy sötétkék farmerban, fekete sportcipőben vagy bakancsban és lehetőleg fekete kabátban jelenjek meg a helyszínen.

Túl azon, hogy sok vagy kevés az a 60 percre 800 forint, hogy hallottam vagy sem a sokan vagyunk, de nem vagyunk elegen bizonyosságot mindenáron megcáfolni akaró Apple Party hostessügynökségről, hogy ellenőrzött forrásra hivatkozva kijelenthetem vagy sem, ki a nemes ügyet révbe juttatni kívánó tényleges megbízó, és eltekintve annak szánalmasságától, hogy az esemény előtt három nappal a projektmanager nem tud felvilágosítást adni az elvárt munka jellegéről (vagyis fingja nincs mire fog nekem óránként 800 forintot fizetni) a helyzet sokkal súlyosabb, mint gondoltam.

Már csak azért is, mert eddig nyugodtan hátradőlve abban a hitben voltam, hogy a Békemenet teszi a dolgát, hogy a közmunkásokat kötelezően választható opcionális üzemmódban, talpig kokárdába öltöztetve készenlétbe helyezték, és hogy következésképpen semmiféle problémája nem lesz a regnáló hatalomnak e számokkal vívott aktuális és görcsös harc során. Nem, nem mondtam, hogy a Fidesz kormány szerződtette az ügynökséget, de legalábbis jó okom van azt hinni.  És ha netán sejtéseimet valamely másik politikai alakulat megcáfolná is, ugyanazt írnám. Függetlenül attól, hogy lelkes kormányszimpatizánsokat, vagy bér-ellentüntető rendbontókat keres az Apple Party, gyomorforgató a történet.

Úgyhogy mélységes hányingert érzek e lesújtó kezdeményezés kapcsán. Legfőképpen amiatt, hogy nemzeti ünnepünkön egyesek fizetni akarnak azért, hogy a magyar ember késztetést érezzen kikelni az ágyból. Ha már ilyen szerencsétlenül hétvégére esik ez a fránya március 15. Hogy a nemzeti ünnep alkalmából szervezett rendezvényekre egyesek álünneplőket és bértapsolókat keresnek. Vagy ünneprontókat. Vagy mindkettőt.

Azon túlmenően, hogy március 15. - és általában bármelyik a nemzetitől a nagyon nemzetiig terjedő skálán elhelyezkedő ünnepeink közül - már régóta nem szól semmi másról, mint az éppen aktuális politikai ürülék teregetéséről, mégiscsak elképesztő, hogy munkaszüneti napon, hétvégén, a magyar forradalom, szabadságharc, és sajtószabadság ünnepén egyesek biodíszletet keresnek a statisztika javításához. Vagy rontásához. A fizetett hazafiak táborának erősítéséhez, fene tudja kinek a pénzéből (kinek, ha nem a köznek), óránként egy koponyára eső 800 forintból.

Hát így. Mondjuk amellett, hogy Felcsút kb. ingyér is jöhetne, még mindig nem értük el a legalját, feleim. Egyelőre még fizetnek, hogy bértapsoljunk. Vagy bekiabáljunk. Jövőre már kötelező lehet. 

Update: Megkövetem az Apple Party Service Kft.-t, ugyanis elkerülte a figyelmemet magyarázkodó közleménye, amely szerint nem is bértapsolókat keresnek. Hanem 20 darab hostot közvetítenek, akik csak rendezői feladatokat (vízosztás, útbaigazítás, helyszíni koordináció, segítségnyújtás) látnak majd el. Megnyugodtam. Véleményemet fenntartom.