A hír: olyan ítéletet hozott első fokon a bíróság, amire eddig nem volt példa. Felcsút első emberének, a nemzet gázszerelőjének (nem mellékállásban polgármester és sikeres vállalkozó) nem kell nyilvánosságra hoznia vagyonnyilatkozatát. Ezt köszönheti ma Magyarország az új információs törvénynek. Amellyel kapcsolatban fűt-fát megígért anno az Orbán-kormány. Benne volt a pakliban a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése, az átláthatóság, és minden, mi szem-szájnak ingere. Csakhogy.
Kiderült: Mészáros Lőrinc vagyonosodásának körülményei és mutatói pontosan annyira nem számítanak közérdekű adatoknak Magyarországon, mint amennyire Felcsút úgy általában nem politikai ügy. Ahol a egy ország 1800 fős településén, a miniszterelnök házának egyik végében milliárdos alapítvány terül el, a másik végében milliárdos stadion magasodik, a kertje végében pedig több száz millió forint elszámolható közkiadási keretösszegből turisztikai kisvasút épül, ahol a település ország első emberévé avanzsált híres szülötte felháborodik azon, hogy politikai ellenfelei ebből politikai ügyet csinálnak, ott nyilvánvalóan nem a közre tartozik, hogy a falu első embere, a miniszterelnök kebelbarátja hogyan kapaszkodott fel röpke két év alatt, az államtól kapott közbeszerzéseknek köszönhetően a 100 leggazdagabb magyar listájára.
Függetlenül attól, hogy a 444.hu nyilvánvalóan fellebbez a példátlan bírói ítélet ellen, a hatalmi ágak előre megfontolt, szándékos összemosása a magyar igazságszolgáltatás legújabb szégyenteljes döntését helyezi reflektorfénybe. Nem csupán a Székesfehérvári Járásbíróságra nézve minősíthetetlen ez az aktus, hanem a politikának kiszolgáltatott, megvásárolható, vitathatóan precedens értékű döntések meghozatalára bármikor hajlandóságot mutató magyar igazságügyi rendszernek állít szobrot. A bírói érvelés észbontó: a portál nem közölte az önkormányzattal, hogy miért akarja megnézni Mészáros Lőrinc vagyonnyilatkozatát, márpedig az új törvényben az szerepel, hogy „csak úgy” nem muszáj kiadni a papírokat.
A fentiek ismeretében én "csak úgy" nem értek egy dolgot. Nemzetünk száz leggazdagabb vállalkozójának egyike, Felcsút második, de semmiképpen nem utolsó büszkesége, minden gázszerelők, vállalkozók és polgármesterek példaképe miért titkolja, hogy két év alatt, fáradtságot nem ismerő kemény munkával hogyan lett egy szerencsétlen milliárdos? Ha ő az Orbán által megálmodott munkaalapú társadalom oszlopos tagja, a tisztesség és becsület példaképe, ugye semmi titkolnivaló nincs abban, hogy miként jutott az egyről a kettőre? Miért ne követhetné példáját száz meg száz jóravaló, főállásban gázszerelő, mellékállásban polgármester és vállalkozó kedvű magyar ember?
Belátom, a kérdések fölöslegesek, bár kétségtelen, hogy újabbakat szülnek. Ha Mészáros Lőrincnek papírja lesz róla, hogy joga van eltitkolni közpénzből bámulatos gyorsasággal összekapirgált vagyonát, akkor ezután minden magyar állampolgárnak szíve joga lesz eltitkolni azt, amije van? Vagy csak a gázszerelőkre érvényes ez, akik mertek nagy polgármesteri székekről álmodni? Ezek után milyen alapon ráncolhatjuk hónapokon át Simon Gábor, vagy Zuschlag János-féle ügyek fölött a homlokunkat? Döntse el ki-ki saját belátása szerint.
Tény, hogy az orbáni klientúra erkölcstelen lopását és aljas, féktelen hatalomvágyát a törvény erejével védő rendszer szépen lassan a Felcsúti Királyság képét idézi. Ahol valószínűleg nagyon sok tehetséges, szorgalmas gázszerelő dolgozik, akinek a büdös életben nem lesz lehetősége két év alatt példátlanul meggazdagodnia. Sőt: ha netán kíváncsi lenne arra, hogy másoknak ez hogyan sikerült, akkor érdemes beletörődnie: semmi köze hozzá.
Miért? Csak úgy.
