Előrebocsátom, hogy e sorok írásakor az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkársága nem magyarázta el a miérteket, hanem - amint az EMMI háza táján nem ritkán szokás - bölcsen és hangosan hallgat az éppen aktuális kérdésekről, azért tény, hogy  a Blikk úgy tudja, idén csak az kaphat Jászai Mari- vagy Kossuth-díjat, aki előre nyilatkozik, hogy át is veszi azt.

Nem tudom, kiben milyen érzéseket szül ez a pitiáner kormányzati körültekintés, ez a nyilvános visszautasítástól való kicsinyes rettegés, de ami szerintem mindenképpen szóra érdemes: megalázó az érintett művészekkel szemben, hogy előre kitöltött adatlapon nyilatkozniuk kell, amennyiben nekik ítélik oda a díjat, hajlandóak-e átvenni. Mert ha nem hajlandóak, akkor nem nekik jár, vagy akkor egyáltalán nem jár nekik? Aki esetleg hirtelen felindulásból nem veszi át, annak büntetés jár, lecsukják, ellehetetlenítik, netán nyilvánosan felakasztják? És majd odaítélik a díjat valaki másnak, aki sűrű hajlongások közepette, hálától könnybe lábadt szemmel veszi át? Aki nem hozza kellemetlen helyzetbe az elismerést odaítélő, pöffeszkedő hatalom emberét, aki biztosra vehetően nem harapja meg a kezet, amely melegen szorítja meg az övét?

Mondanám Balog Zoltánnak és főnökének, hogy ne féljen az, aki nem hibás, de a nyilvános megszégyenüléstől való ilyetén kicsinyes félelem, e tekintélyelvű óvodás gesztus láttán tulajdonképpen sokkal inkább felháborodást érez az ember, mint hogy jó kedélyű tanácsok osztogatásán járna az esze. Mindenki tudja, nem egyszer fordult elő, hogy művészek azért nem vették át a nekik ítélt elismerést, mert így akarták kifejezni kritikájukat az adott politikai rendszer ellen. Azt gondolom, jogos volt, szívük joga volt. Hitem szerint a művészembernek egyáltalán nem feladata, küldetése és főleg nem kutya kötelessége belesimulni az aktuális politikai tájba, függetlenül attól, hogy milyen irányból fújnak a szelek.

Ez akkor most hivatalosan is, sokadszorra is azt jelenti, hogy az Orbán-rendszerrel szemben nincs helye a kritikának, a más vélemények szabad képviseletének? Nyilatkoznunk kell arról, hogy mit fogunk tenni két hét múlva, és ha nem azt fogjuk tenni, akkor kinyomják a szemünket? Vagy be? Nyilatkoznunk kell netán a rendszerrel szembeni, mindenek felett álló hűségünkről? És jövő héten majd fejvesztés terhe mellett arról is papírt iratnak alá velünk, hogy április 6-án valóban behúzzuk az x-et, és hogy biztos jó helyre húzzuk be?

Igen, napról napra világosabb, hogy semmiféle bírálatnak nincs helye a rezsimmel szemben, a Kossuth-díj körüli óvatosság tipikus jegyét mutatja egy autoriter, diktatúrára hajazó államvezetés mindentől és mindenkitől rettegő vergődésének. Mert igen, jogos a rettegés, uraim: nagyon is benne van a pakliban, hogy meddő és terméketlen kultúrharcotok, a művészet politikai megfontoltságú keresztre feszítésére tett számtalan kísérletetek következményeként idén március 15-én, Kossuth-díjra érdemes magyar művészek sora utasítaná vissza visszautasíthatatlanná degradált elismeréseteket. Ugyanolyan jogosan egyébként, mint eddig bármikor bárki.

Enyhe vigasz, hogy sem Kossuth, sem Jászai Mari nem látja ezt a szánalmas színjátékot.

Update: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt mondta, 2008 óta kérnek nyilatkozatot arról, hogy a jelöltek elfogadják-e a kitüntetést, csak eddig más formában kellett nyilatkozni. A jelenleg hatályos, 2012-es jogszabály csak a megnyilatkozás módján változtatott. Köszönöm szépen, nincs több kérdésem.