Eddig úgy voltam vele, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert a Fidesz azon kevés politikusai között tartottam számon, akik - bár munkaköri leírásukból adódóan nyilván a legritkább esetben sem tehetik meg, hogy szakmai érvekre hivatkozva belepiszkoljanak a magyar unortodox gazdaságpolitika ventilátorába - visszafogottan teszik a dolgukat, és lehetőség szerint nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormánypropagandával elszaladt ló után vessék magukat. Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy eddigi jóhiszeműségemet felülbíráljam. Varga Mihály egyáltalán nem szorul az én elnézően jóindulatú megítélésemre, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában ugyanis jobbról előzte a matolcsyzmus hősi korszakának legnagyobb megmondásait. Orbán Viktor és Selmeczi Gabriella retorikájának ötvözése pedig amennyire váratlanul ért, pont annyira felülmúlhatatlan. 

Varga szerint az államosítás nem visszalépés a tervgazdaságba, hanem korrekció. Az 1947-es államosításokkal ellentétben a folyamat az önkéntességen alapul. Az állami közbelépést az indokolja, hogy megakadályozzák a szolgáltatás minőségének csökkenése mellett annak egyidejű drágulását. Magyarország versenyképességének visszaesését a régióban azzal magyarázta, hogy nyolc évig rossz irányba haladtak a folyamatok. Így meglepő lett volna, ha sikerül három év alatt visszatalálni a helyes útra, de a kormány mindent megtett, amit ennyi idő alatt lehetett. Arra a kérdésre, hogy korrekt eljárás-e sikerként elkönyvelni a külföldön dolgozók és a közmunkások számának emelkedését, kifejtette, hogy 2010 óta 230 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, így az évi 100 ezer új munkahely megteremtése reális célkitűzés. Arra a felvetésre, hogy a kormány az utóbbi években többször összeütközésbe került az Európai Bizottsággal, pedig Magyarország a legnagyobb haszonélvezője az uniós támogatásoknak, Varga kifejtette: a magyar kormány arra kapott mandátumot a választóktól, hogy erőteljesebben képviselje a nemzeti érdekeket, így a kormány minden esetben a nemzeti szuverenitás fontossága mellett áll ki.

Varga Mihály ezen kijelentéseivel csatlakozott a Fidesz kommunikátorok legnagyobbjaihoz: a nemzeti érdek túllihegésével legitimált állami harácsolás nyílt felvállalása Selmeczi szájából már régen nem hat a meglepetés erejével, de a magyar kormány vezető gazdasági szakemberének szájából meglehetősen elgondolkodtató és szomorú. Valóban az az érzés lesz úrrá az emberen, hogy szegény Misinknek körülbelül annyi beleszólása lehet a gazdasági döntések meghozatalába, mint házi kedvencünknek abba, hogy mit kapjon holnap reggelire.

Mélyen megértem, hogy amikor sikerekről és eredményekről kérdezik, a GDP-arányos államadósság csökkenésén, az államháztartási hiány 3% alatti szintjén, illetve a túlzott mértékű hiány miatt indított eljárás megszüntetésén kívül nem igen tud másra reflektálni, talán ezért is szembetűnő a mellébeszélés, amikor a foglalkoztatottak számának mesterséges feltuningolásáról kérdezik. Az nem baj, hogy a beígért 1 millió munkahelyből semmi nem lett, és hogy a közmunka istene javítja a statisztikáinkat, de azért illene legalább időnként a valósággal köszönőviszonyban lévő adatokat prezentálni. Bármennyire is nem tényező a valóság a Fidesz számára.  A nemzetgazdasági minisztertől ennyi elvárható. Vagy nem?

Bevallom, semmilyen körülmények között nem gondoltam volna, hogy az elmúltnyolcévezés megunhatatlan fegyverét Varga is elsüti egy külföldi lapnak adott interjúban. Nekem úgy tűnik, ami 2010 óta zajlik gazdaságpolitika címszó alatt az nem ritkán éppen arról szól, hogy a Fidesz hátradőlve, asztalra feltett lábbal kinéz magának különféle szektorokat, amelyeket sajátos szájíz szerint, futószalagon gyártott törvényekkel ellehetetlenít, majd amikor a tulajdonos kénytelen visszalépni, eladni, felszámolni, akkor jön a gondoskodó, aggódó állam, és jól megmenti. Nos, erről szól az a fajta államosítás, amelyet Varga Mihály korrekciónak nevez. Hát igen, ha a szocializmus építésére gondolok, szerintem is kifejezetten előrelépésnek számít, csakhogy én azt hittem, nem feltétlenül ebbe az irányba akarunk haladni. Vagy igen, miniszter úr?

Ahol az állami szinten tökéletesített önkényes beavatkozás a magántulajdon szférájába a napi gyakorlat része, onnan menekül a tőke, ott a befektetői bizalmat pofán törlik, oda nem jönnek, onnan csak mennek. És attól, hogy fideszes nemzeti trikolórba csomagolunk valamit, sem ésszerű, sem eredményes, sem morálisan elfogadható nem lesz. Akinek az államosítás korrekciónak minősül, az nem fejleszteni akar, hanem rombolni. Miniszter úr! Az önök unortodox gazdasági szótára nyomán elhíresült nemmegszorítással, megvédéssel, megmentéssel, negatív növekedéssel, jobban teljesítéssel, és újabban nemvisszalépéssel Dunát lehetne már rekeszteni, de Magyarország versenyképességének visszaesését közel négy év kormányzás után akkor is merő pofátlanság az elmúlt nyolc évvel magyarázni. Selmeczitől már meg sem halljuk, de Varga Mihály szájából véresen ciki.

Nem tudom, hogy mit gondolhatnak most magukban azok az emberek, akiknek egész vagyonát államosította el anno a rezsim, akiknek földjeit, üzemeit szemrebbenés nélkül egyik napról a másikra elvették, de ennek a ténynek a fényében szerintem gusztustalan a fenti kijelentés. És nem azért, mert Gabika mondja, akin bekapcsolták a hasbeszélő gombot. Nem hiszem, hogy erre a sajátos vagyonmegszerzési és elosztási szemléletre kapott felhatalmazást a Fidesz - legyen szó földekről, nyugdíjpénztárakról, játékgépekről, trafikokról, patikákról, közműcégekről, takarékszövetkezetekről, vagy akár a csillagos égről - és nem hiszem, hogy a nemzet érdekei ezek volnának. A nemzeti lopásra senki nem kapott még felhatalmazást egy demokratikus választáson. Még akkor sem, ha kétharmados ez a felhatalmazás, és akkor sem, ha a mindenki lop, hát nekünk is szabad elv alapján kormányoz valaki.

Igaz, hogy a rezsicsökkentés Fidesz hatalmat bebetonozó szivárványszíne bearanyozza a számláinkat, és lassan az egész életünket, az önkényes lenyúlás akkor sem lesz soha korrekció. Akkor sem, ha a nemzet gazdaságának minisztere állítja.