Kétségtelen, hogy a hétvégi, huzatos kárpát-medencei történések sorában a Székelyek Nagy Menetelése nevű demonstráció kiemelt helyet foglal el. A Kökös és Bereck nevű települések - azaz Gábor Áron születési helye és hősi halálának helyszíne - közötti, körülbelül 55 kilométeres szakaszon haladó menetoszlop célja volt felhívni a figyelmet az egységes, önálló, autonóm Székelyföld igényére. Ez attól függetlenül fontos, és szimbolikus pillanat, hogy ki mit gondol lelke mélyén erről a kérdésről, mennyire képes azonosulni ezzel a törekvéssel, vagy milyen kételyei vannak ezzel kapcsolatban. Jelzésértékű éppen ezért, hogy a székelyföldi autonómiáért számos kontinensen, a világ több mint húsz városában is tartottak szimpátiatüntetést, hogy Magyarországon is számos település felvonulással fejezte ki szolidaritását a székelyföldiek autonómiatörekvésével. És akkor jött a Demokratikus Koalíció, és Gyurcsány Ferenc langyosság-fóbiájának szellemében, beleszart a ventilátorba.

Niedermüller Péter, a DK alelnöke szerint ugyanis - aki egy kiadott közleményben föltétlenül szükségesnek érezte, hogy hozzászóljon a kérdéshez - a székely menet nem szolgálja az autonómia ügyét. Mert állítólag a székelyföldi autonómia a romániai magyar közösségek és a többségi társadalom ügye. És ha csak ennyit mondott volna, még talán megálltam volna, hogy szó nélkül hagyjam egy, az ellenzéki összefogásból kimaradni látszó párt szánalmas, a köz figyelmét magára irányítani vágyó erőltetett vergődését. De folytatta:

A Demokratikus Koalíció azt vallja, az autonómia szerves része az Európai Unió politikájának. Éppen ezért támogatjuk a minél szélesebb körű autonómiát, mivel annak megvalósulása hozzájárulhat a nemzeti kisebbségek kulturális és politikai jogainak erősítéséhez. Ebben a szellemben utasítjuk el a kettős állampolgárságot és az azzal járó szavazati jogot. A DK olyan magyarságpolitika mellett kötelezte el magát, amely a jószomszédi kapcsolatokon, a határon túli magyarok és a szomszéd országok érdekeinek figyelembevételén alapul. Ezért felszólítjuk a magyarországi tüntetések résztvevőit, ne veszélyeztessék a székely autonómia ügyét felelőtlen magatartásukkal, nacionalista szónoklatokkal és szimbólumokkal.”

Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy a magyarországi pártok mindenek felett szívügyüknek érzik a székelyföldi autonómia ügyét (Szanyi kapitány sem valószínű, hogy tapsikolt örömében és együttérzésében), de ha annak is érzik netán, erősen kétlem, hogy ez nem kapcsolódik össze kötelező módon a határon túliak körében mérhető népszerűségi index növelésének szándékával. Ettől függetlenül helyénvaló és dicséretes, hogy ezek a pártok jobbtól balig, Együtt-PM-től MSZP-n át az LMP-vel együtt a KDNP-ig - egy majdhogynem nem gyenge anyaország képzetét keltve - támogatják e külhoni magyar közösség által megfogalmazott autonómiát, és azokat az eszközöket, amelyeket az érintettek bevetnek ennek elérése érdekében. Hogy szimpátiatüntetnek, vagy egyszerűen kiadnak egy közleményt, teljesen mindegy. Valamennyi gesztus önmagában fontos és értékelendő.

Ezen a palettán külön színfoltot képez azonban a DK, amely ha a fentieket jól értelmezem, nagyjából csak azért foglalt állást a kérdésben, hogy ki tudja hányadszorra is el tudja mondani: ellenzi, elutasítja, a háta közepére kívánja a kettős állampolgárságot és a szavazati jogot. Bár nekem is vannak fenntartásaim - ejtettem is szót erről az idők során - a kettős állampolgárság mellé extrában kiutalt szavazati joggal, annak indokoltságával és jogosságával kapcsolatban, és elég sokszor kifejezésre juttattam azt is, hogy a külhoni magyarság szempontjából kontraproduktívnak tartom az öncélú, szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokat, Gyurcsányék-Niedermüllerék közleménye nemzetpolitikai mércével mérve gusztustalan és undorító. 

Elsősorban azért, mert a DK még annyi fáradságot sem vett, hogy - ha már semmiképpen nem bírja legyőzni kóros viszolygását ezzel az általam és a külhoni magyarok jelentős része által is szimbolikus, jóvátételi gesztusként értelmezett visszahonosítással kapcsolatban - két undorodás között legalább tájékozódjon arról, hogy a székelyföldi civil kezdeményezés mögé valamennyi romániai magyar párt egy emberként állt be. Hogy függetlenül a rengeteg megosztási kísérlettől, amelyet a jelenlegi kormánypártok bevetettek  a határon túl, most az egyéni érdekeket és sérelmeket félretéve, sikerült ezeknek az egyébként rivalizáló külhoni alakulatoknak közösen kiállni ebben a kérdésben. És hogy ez a fajta közös kiállás egy egész közösség igényének hitelesítője, legitimálója. Sebaj. Gyurcsányék jobban tudják, mi tesz jót az autonómia ügyének, mint a székelyek, sőt, a székely közösség politikai képviselőinél is jobban tudják. Nemcsak udvariatlan ez a nyilvános szembemenés, de olcsó, hazug és szemforgató is. 

Ugyanis miután a 23 millió román vendégmunkással való riogatáshoz hasonló, a külhoniak ellen irányuló kijelentések mostanság hiánycikket képeznek a magyarországi közbeszéd szintjén, demokratikusék úgy ítélték meg, hogy itt az ideje ráülni a nemzetpolitika gázsütőjére, és megpróbálni a velünk élő, mélyen és kevéssé mélyen szunnyadó, a határon túlra irányuló anyaországi gyűlöletet lángra lobbantani. Ha már kimaradtak az ellenzéki összefogásból, mindent meg kell mozgatni, ami a parlamenti bejutást garantáló szavazatokká konvertálható.

Egy békés, a román politikum és közvélemény, valamint Európa figyelmét felhívni hivatott, egy közösség igényének és érdekeinek hangot adó, a romániai magyar és magyarországi pártok által egyöntetűen támogatott székelyföldi demonstrációt a Demokratikus Koalíció marhaságnak tartja. Megígérték: minden napra jut valami finomság. És tényleg jut. Gyurcsány pártja ocsmány módon provokál. Érthető, hiszen pontosan tudja: a határon túlról nem jön szavazat, a nemzetmentő szerepet a Fidesz már sok-sok éve kisajátította, úgyhogy itthonra kell a muníció. Nem árt minél vadabbakat mondani, hátha meg lehet lovagolni a sokakat sújtó frusztrációt, elkeseredést és közönyt. Hátha azok, akik Orbánék válogatott riogatásaira nem kapják fel a fejüket, majd a DK nagyotmondásaira felkapja. A baj az viszont, hogy ezzel a húzással - nem tudom, Niedermüller és szenvedélyes főnöke tudnak-e róla - újfent a Fidesz malmára hajtják a vizet. A Gyurcsánnyal összemosott ellenzéki oldalnak ismét felér egy gyomorszájon rúgással ez az akciózás még akkor is, ha Mesterházyék, Bajnaiék egyébként támogatják az ügyet. Viszont amíg Gyurcsány pártja az ilyen szerencsétlen megmondásokhoz ragaszkodik, a kutya nem hiszi el nekik. (Sebaj, elhiszi majd a CÖF-nek.)

És miközben a Fidesz nemzetpolitikáját, és Magyarország utóbbi években tapasztalható érdekérvényesítő képességét tekintve a mérleg egyáltalán nem pozitív, (a magyarok számára előnytelen közigazgatási átszervezés veszélye fennáll, magyar politikusok ellen helyenként koncepciós perekre emlékeztető eljárások folynak, sőt, Băsescu elnök Magyarországot az instabilitás tűzfészkének nevezte nemrég) az ilyen DK-féle állásfoglalások egyenesen a szégyen és gyalázat kategóriáját súrolják. Amennyire káros volt a a Fidesz kormány valamennyi önkényes, a külhoniak legitim képviselőinek álláspontját figyelmen kívül hagyó beavatkozása a határon túli nemzetrészek életébe, ugyanolyan káros és egyben arcpirító a Demokratikus Koalíció szemforgatása a székely autonómia ügyében: konkrétan egy őshonos nemzeti kisebbség azon igényének érvényre juttatásával kapcsolatos erőfeszítései, amelyek elvezethetnek oda, hogy a kizárólag őt érintő kérdésekben saját maga kíván dönteni. 

U.I. Akinek - nagyon helyesen egyébként - a cigányság ügye tüntetésig elmenően szívügy, ám a székelyek önrendelkezésért vívott menetelése hülyeség, azt előbb-utóbb megégeti az a rohadt gázsütő. 

Update: Ha ráadásul a Kálmán C. György és Ara-Kovács Attila-féle baloldali értelmiség így forgatja a szemét, és hisztérizál a külhoniak szuverén döntésével kapcsolatos anyaországi állásfoglalások mentén, akkor azt hiszem, egyre többeknek megkönnyítik a döntést addig is, amíg rájuk borul jövőre a szavazófülkék magánya.