Hiába na, van annak egy icipici perverzitással ízesített bája, amikor a Fidesz önként dalolva teljesíti Gyurcsány Ferenc kívánságát. A Fidesz, mint komoly, minden gyanú felett álló, makulátlanul erkölcsös politikai párt Ferencünk elejtett félmondatába kapaszkodva ismeretlen tettes ellen legkésőbb hétfőn feljelentést tesz az ügyészségen. A feljelentési menüben csalás, költségvetési csalás, magán- és közokirat-hamisítás, valamint hivatali visszaélés gyanúja szerepel. Történt ugyanis, hogy a Demokratikus Koalíció vezetője azt találta mondani, hogy az MSZP korábban (akkor, amikor még ő volt az MSZP?) 3 milliárd forintért kampányolt. Ez márpedig azt jelenti, hogy többet költöttek a szabályosnál, úgyhogy ejnyebejnye.
Ezért aztán Kocsis Máténak, a Fidesz kommunikációs igazgatójának és Gulyás Gergelynek, a Fidesz országgyűlési képviselőjének kiválóan időzített sajtótájékoztatóján a gyengébbek is felidézhették a legendás rosszfiú e héten elhangzott szavait, amelyek szerint "jobb, ha nem tudjuk", hogy korábban honnan érkeztek pénzek az MSZP-hez, valamint annak elismerését, hogy a szocialisták többet költöttek kampányra, mint amennyit a párttörvény lehetővé tett volna.
Namármost. Azon túlmenően, hogy természetesen vadabbnál vadabb következtetéseket le lehet vonni a fenti kiszólásból arra nézvést, hogy miként arányul Gyurcsány Ferenc az MSZP-hez, hogy egyáltalán mennyire szolgálja a baloldal érdekét egy-egy ilyen Fidesznek feldobott labda, érdemes a kormánypárt nagylelkűségére is fókuszálni. Hogy tudnillik, a Fidesz "nem az MSZP és Mesterházy Attila ellen, hanem helyettük teszi meg a feljelentést." Annak fényében különösen érdekes ez az elszámoltatásnak álcázott újabb népbutító, figyelemelterelő akció, hogy a DK elnöke pénteken éppen arról beszélt a Kossuth Rádióban, hogy szeretné, ha feljelentés születne az MSZP finanszírozásáról tett kijelentései miatt. És lőn. A Fidesz kapva kapott az alkalmon. A négy éve folyamatosan kétpofára zabáló kutya rámordult a nyolc év alatt többször is jóllakott ebre. Hát nem gyönyörű?
Tulajdonképpen mélyen megértem. A legfrissebb bajai fejlemények nem éppen olyan színezetet adnak mostanság a közbeszédnek, amely rímelne a kormánypárt jellembeli nagyszerűségére, egy kis gyurcsányozás mindig jól jön a háznál. A küszöbön álló választási siker érdekében, a sokfelé kilógó lóláb eltakarásán fáradozva az atyaúristent sem fájna feljelentenie a Fidesznek, akkor mindannyiunk közösen gyűlölt ellensége, Gyurcsány ismeretlen tettesét pont ne? Akinek ezúttal is tökösre sikerült feltűnési viszketegsége nem remélt ajándékként hullt a Fidesz ölébe.
Csakhogy. Választópolgárokként bármilyen érzelmi kapcsolatot ápoljunk is bármilyen távolságból Gyurcsánnyal, annyira hülyének biztosan nem tarthatjuk, hogy ne fordulna meg a fejünkben: valamit biztosan tartogat a tarsolyában még akkor is, ha a széleskörű baloldali összefogás leghangosabb szorgalmazója most úgy tűnik, hátbaszúrta egykori pártját. Kétlem, hogy erről lenne szó, bár remélhetőleg azzal is számolt, hogy két baloldali pofozkodásból igen gyakran a jelenlegi jobboldali kétharmad szokott győztesként kikerülni.
Ebből adódóan a sztori egyik lehetséges olvasata az lehet, hogy Gyurcsány elért egy kisebbfajta célt. Újra tematizálta a közbeszédet, szenvedélyesen kézbe vette a politikai show irányítását, vagyis ráült a gázsütőre. Akik most feljelentik, még akár az ő malmára is hajthatják a vizet, mert újra egy Gyurcsány-ügy lesz napirendben. (Ilyen értelemben az ún. Sukoró-ügy is neki kedvezett, amennyiben mégis csak visszahozta a politikába.) Veszíteni valója nincsen, ő mindenképpen csak nyerhet. Amilyen mélyen volt ő, annál már csak feljebb van. Az igazi kérdés az, hogy kivel szemben nyer Gyurcsány? Vajon a Fidesszel vagy az MSZP-vel szemben?
A másik lehetséges olvasat szerint a magyar társadalom napi politikával együtt nem élő/szelektíven együtt élő, igen véges kollektív memóriája lehetővé teszi, hogy a korábbi pártfinanszírozási mizéria ismeretének hiányában a közvélemény az MSZP-re (és Gyurcsányra) újfent ráhúzza a vizes lepedőt. Ilyen értelemben jogos lehet a DK elnökével szemben ama észrevétel, hogy már megint átmenetileg elveszítette a józan ítélőképességét, és hogy elszabadult hajóágyú gyanánt meggondolatlanul, nem megfelelő időben tematizálta ezzel a kényes kérdéssel a közbeszédet. Mert semmiféle érdemi elszámoltatás nem lesz itt, legfeljebb újabb propagandakampány épül odavetett félmondatainak köszönhetően.
Ezen túlmenően azt gondolom, ha a közvélemény narancssárgábbik feléhez nem is ér el a kerek történet, tényként kezelendő (ez úton ajánlom a tájékozatlanabbak figyelmébe) ha már Gyurcsány elejtett egy kósza félmondatot: négy év alatt a Fidesz kétszer fúrta meg a pártfinanszírozás reformját. Egyszer ellenzékből, egyszer pedig kormányzati pozícióból. Úgy, hogy 2009-ben több hónapos tárgyalás után a parlamenti beterjesztés előtt vétózta meg, majd 2012-ben egy hónap alatt háromszor mondta le a párt- és kampányfinanszírozásról folyó pártok közötti egyeztetést arra hivatkozva, hogy nem jó nekik a kijelölt időpont, nincs emberük, mittudomén. Igen, rögmagyar valóság: ez a párt az, amely Gyurcsány kijelentésén felbuzdulva most Mesterházyéknak szívességet tesz, és beperli az ismeretlen tettest.
Van pofája ezt úgy tenni, mintha Gyurcsány leleplezett volna valamit, amiről eddig senkinek nem volt tudomása. Miközben a Transparency International és a Freedom House Europe már 2010-ben (azaz abban az évben, amikor a Fidesz fülkeforradalmat hajtott végre Magyarországon) megállapította, hogy a Fidesz és az MSZP közel háromszor (a Jobbik 2,5-szer, a parlamentbe be sem került MDF 1,8-szor) többet költött a 2010-es tavaszi választási kampány alatt, mint amennyit a vonatkozó törvények megengednek. Miről beszélünk akkor?
Tekintettel arra, hogy a pártok gazdálkodásának átláthatóvá tétele soha egyetlen pillanatig nem volt érdeke Kocsis Máté és Gulyás Gergely pártjának, tekintettel arra továbbá, hogy a magyarországi, csillagos eget rugdosó korrupció egyik el nem hanyagolható kiindulási pontja éppen az átláthatatlan pártfinanszírozás, íme egy újabb baromi álszent húzás a Fidesz részéről. Amely Fidesz azt mosdatja most az igazságosztó, a pohárba tiszta vizet önteni kívánó erkölcsi atyaúristen szerepében tetszelegve, akire ugyan kígyót-békát rá lehet mondani, de aki anno de facto támogatta a pártfinanszírozás átláthatóvá tételét. Pont azt, amelyet a Fidesz kaszált el nem egyszer.
Amely Fidesz most úgy forgatja a szemét ezen a rongyos 3 milliárdon, mintha ő maga nem ugyanúgy intézte volna ezt a mocskos pártfinanszírozást. Pofátlan, hipokrata arrogancia. Aminek az egyetlen lényege, hogy a cirkusz meglegyen, az erkölcsi alapokra helyezett elszámoltatás illúzióját kipipálhassuk, a nép meg tovább zabálja a moslékot, a blöfföt, a szemfényvesztést. Amíg kiderül mire is lesz jó egészen pontosan az, hogy a Fidesz ilyen nagyvonalúan teljesíti Ferink legvadabb kívánságait, jó étvágyat mindannyiunknak!