Bármilyen megvilágításba helyezhetjük, világos: a nemzeti szempontok miatt életbevágónak kikiáltott trafiktörvény 35 ezer magyar vállalkozónak jelent buktát. Nem több ezernek, hanem néhány tízezernek. Az is végleges, beletörődést igénylő tényállás, hogy (ha bárki is jóhiszeműen az ellenkezőjét gondolta, oly nagyon sajnálom) mégsem hozzák nyilvánosságra a trafikpályázatokat. Logikus lépés, hányingerig ismételtük már: a multinacionális láncokkal szemben a magyar vállalkozásokat helyzetbe hozni akaró kormányzati nagylelkűség álcája mögött minden idők egyik legocsmányabb politikai húzása áll.

Maradjunk annyiban, hogy

az Index birtokába jutott iparági adatok szerint a dohánykereskedelemből származó profit mintegy kétharmada most is magyar vállalkozók, betéti társaságok és kft-k zsebébe megy. Ez azt jelenti, hogy a magyar családi vállalkozásokat semmilyen törvénnyel nem kellett volna helyzetbe hozni, mert egyszerűen nem szorultak rá, hiszen most is ők vannak helyzetben. (A magyar kontra külföldi megkülönböztetés egyébként kissé értelmetlen, hiszen a multiknál is magyarok dolgoznak.)

Ezzel összefüggésben olvasok ilyen sajtóhíreket, hogy Ez lett a Fidesz harakirije: a trafikmutyit nem dumálhatják ki, Trafikmutyi: a magyarok többsége nem hisz Lázárnak, stb. stb. Ezek az írások a Policy Solutions politikai elemző intézet Mediánnal közösen készített országos közvélemény-kutatásának eredményeire hivatkoznak, amelyek a trafikügy lakossági megítélését vázolják. Röviden: a magyarok 71%-a hallott az ügyről (fideszesek kétharmada, ellenzékiek négy ötöde), a relatív többség (43%) úgy véli, elsősorban a kormánypárt holdudvara kapta a dohányárusítási koncessziókat, a megkérdezettek 61%-a érvénytelenítené a kormány döntését, miközben a Fidesz-szavazók körében is kisebbségben vannak azok, akik kizárólag a most kiválasztott személyekre bíznák a dohányárusítást. Valóban?

Feleim a trafikmutyiban! Egyáltalán semmiféle harakiri esete nem forog fenn, a trafikügyet a Fidesz ugyanúgy kidumálja, mint eddig mindent. A „magyaremberek” pedig pontosan olyan jó étvággyal emésztik meg a torkukon lenyomott Lázár-Orbán mócsingot, ahogyan a kétharmados nagykönyvben meg van írva. Mi sem támasztja alá jobban ezt a bizonyosságot, mint a statisztikai adatokból is visszaköszönő közhangulat: bár a többség kormányt váltana, egyértelművé váltak a Fidesz erősödését jelző trendek, amelyekből kiolvashatóan  a kormány teljesítményének megítélése is javult. A trafikügylet egyáltalán semmit nem rontott a kormányoldal népszerűségén, amely egymagában is jóval meghaladja a demokratikus ellenzéki térfél összeadott támogatottságát. Nehéz is lett volna rontani: a magyarok 28%-a képtelen állást foglalni a trafikügyben, 26%-nak meg kimondottan jó véleménye van az eljárásról.

Akkor meg miről beszélünk? A Fidesz irányított pavlovi kísérlete korszakalkotó sikert körvonalaz, amelynek egyetlen szükséges, ám annál megnyugtatóbb alapját a „többség” memóriájába kódolt, végtelenül leegyszerűsített algoritmus képezi: elmúltnyolcév, balliberális maffia, szocialista bűnszövetkezet, hazaáruló baloldal. A trafikbotrány ilyen értelemben nem elsősorban a Fideszről szól, és nem azokról a politikusairól, akik szerint mindenki annyit ér, amennyije van. A trafikbotrányt azért ússza meg a Fidesz, és röhög egyet a markába, mert az istenadta nép megfeledkezni látszik arról, hogy 2010-ben az elmúltnyócévet pontosan olyan ügyletek miatt küldte el a fenébe, mint amilyen ez a szóban forgó nemzeti trafikosdi. Orbánék extra szerencséje, hogy futnak még olyan súlyos ügyek, amelyekben pontosan az örökös hárításra kézenfekvően rendelkezésre álló „másik oldal” a hunyó. Ezért annyi minden máshoz hasonlóan politikai harakiri helyett ma-holnap felejthető ügy lesz a trafik-témából is.

Közben: a GfK piackutató számításai szerint 10-15 ezer munkahely szűnhet meg, és 2500-3500 kisbolt zárhat be az állami monopóliummá tett dohánykereskedelem miatt. (index.hu)

És leginkább azért van ez így, mert ilyenek vagyunk mi, „magyaremberek”: morgolódunk, a mellettünk állónak-ülőnek a pofájába méltatlankodunk, ám ha cselekedni kell, kussolunk és hátat fordítunk. Nincs kétségem afelől, hogy a mienknél másabb (szándékosan nem mondom, hogy európaibb vagy civilizáltabb) országokban egy ilyen ügy kipattanása esetén a palánkon sz*rként átdobott  állampolgárok politikai pártállástól függetlenül utcára vonultak volna. (Még akkor is, ha a harmincötezer nem kétmilliós hátország.)

Nálunk ideológiai agymosástól függetlenül a zemberek egy része természetesnek találja a saját mutyik mentegetését a „bezzeg a másik oldal” örökzöld slágerével. Amíg ez így van, semmi nem áll a mindenkori politikai hatalom szabadrablásának útjába. Most konrétan: lehet felhőtlenül libázni-bajnaizni-gyurcsányozni, mert  a Fidesz pontosan tudja, ezen a nyelven értenek a drága jó magyaremberek. Nem véletlenül futtatják a nem ritkán rágalmazás szagú régi ügyeket is: a lebutított gondolkodású lojális réteg felé ezzel igazolják egyáltalán nem sikertelenül, hogy ha amazok is loptak, a mi lopásunk is legalább annyira jogos. És tényleg.

Mi meg hallgatjuk a tündérmesét egy tündéri országról, ahol „a trafikpályázaton az ellenzék nyert, a választási regisztráció a szabadságot szolgálta, Magyarországot a balos aknamunka miatt támadják az EU-ból, a vonatjegyek nem drágultak, az adatok nem lettek titkosabbak, tandíj és megszorítás nincs.” Ahol a magánnyugdíjpénztárak államosítása nyugdíjvédelemnek számít, ahol az ellenzéki kritikára mindig kéznél van egy elmúltnyócévezős rigmus, ahol a médiatörvény vagy az alkotmánymódosítás nemzetközi bírálataira előkapható a naftalinban konzervált balliberális ármánykodás címkéje, és ahol a nem túl fényes gazdasági mutatók és leminősítések dacára, egy virágzó magyar sikertörténet hőskorát éljük.

Még mindig nem lenne késő magunkba nézni: a trafikmutyit éppen a Fidesz által oly gyakran és előszeretettel emlegetett "magyaremberek" többsége legitimálja. Innen már csak egy lépés, hogy elhisszük, valóban a vak komondor tehet róla. Szép kilátások. Félek tőle, hogy megérdemeljük.

fotók: nol.hu, Facebook