hacsaknem

Ha hinni lehet a lovakkal, szobrokkal és kiemelkedő történelmi alakokkal kapcsolatos városi legendáknak, kurva nehéz lesz megmintázni az MSZP legvadabb álmaiban megjelenő Orbán lovasszobrot. Mint tudjuk, a ló lábának talapzathoz viszonyított térbeli elhelyezkedése a hátán ülő derék katona haláláról hordoz értékes információt. A történet legegyszerűbb, demo változata szerint, ha a ló egyik lába a levegőben van,  gazdája csatában esett el, ha viszont a jószág mind a négy lábával a talapzaton áll, akkor a természetes halál vetett véget földi nyomorúságának.

Bármennyire ironikusnak szánták a javaslatot a soproni közgyűlés MSZP-s tagjai, a grémium nem értette ezt a fajta fekete humort (remélem az Orbán halálának asszociációját hordozó lovasszobor projektet komolyan gondolták, mert viccnek túl durva lenne). Mint ahogy én se igazán értem. Egyedül a penetráns izzadságszagát érzékelem, és azt, hogy az (önszántából) apró részekre trancsírozott ellenzéki térfél még mindig legnagyobb szelete végzetesen beleragadt a politikai értelemben vett impotencia mátrixába. Sőt, azt is mondhatnám, lassan az MSZP-vel mérhető ez a jelenség.

Persze tovább lehet gondolni ezt a sehova nem vezető pompás javaslatot. Tekintettel Orbán Viktor élő és viruló jelenvalóságára, nekem négy levegőben lévő lóláb jut eszembe. Ő lehetne a szárnyas póni, amelynek hátán rózsaszínben pompázna a miniszterelnök úr, aki a virágos mezőkre száguldana gondtalanul virágokat szagolgatni. Mint aki jól végezte dolgát. És valóban: gondoskodó állama Sopron adósságállományának 71,3 százalékát – azaz közel 11,5 milliárd  forintot - vállalt át. Ez azért valami, nem? Olyannyira valami, hogy a Fideszes városvezetés történelmi pillanatként értékeli, amit ha nem is lovasszoborral, de a miniszterelnöknek és kormányának címzett díszoklevéllel honorál. Sopron hálás, és nagyon köszöni.

Persze a döntés nem csak hogy nem történelmi, de nem is egyedülálló. Néhány nappal ezelőtt ugyanez a gondoskodó állam közel 40 milliárd forint adósságot vállalt át Csongrád megye 5000 fősnél nagyobb helyhatóságaitól. Hasonlóképpen Hódmezővásárhely, Pápa, Nagykanizsa és Cegléd adósságának átvállalása is viszonylag friss fejlemény.  Csepel, Mosongyaróvár, Szekszárd szintén szabadul a bajtól, és hadd ne soroljam. A kormány tavaly októberben meghirdetett önkormányzati adósságkonszolidációs programjának értelmében azok az önkormányzatok részesülnek az adósságátvétel kegyében, akik önhibájukon kívül adósodtak el, a felelőtlenül gazdálkodók viszont magukra vessenek. Tehát aki felelőtlenül készíti el a költségvetését, azt eljárás alá vonják, ugyanakkor akik nem önhibájukból kerültek nehéz helyzetbe, azoknak a belügyminisztérium – a költségvetésükből elkülönített alapból – kezeli a problémáját. Tiszta sor, semmi történelmi nincs benne.

Miközben kampányfilmjükkel sikerült az elmúlt napokban a nevetségesség  legmagasabb hegycsúcsait is megmászniuk, hogy ne mondjam, hogy hülyét csináltak magukból, az MSZP-sek Sopronban távolmaradással és az orbáni lovasszobor felállításának ironikusnak szánt, de valójában provinciális ötletével foglaltak állást egy olyan kérdésben, amely – a városvezetés politikai színezetétől függetlenül – mindenképpen a közjó szolgálatának számít a helyiek olvasatában. Meg lehet kérdezni az ülésen jelenlévő nyugdíjas szőnyegszövő Kovács Istvánt. Mert a könnybelábadt szemű Kovács Istvánoknak bizony ez a fontos. Hogy a drága jó kormány elengedte azt a hatalmas tartozást. 

Mert ha már amúgyis a Fidesznek áll a zászló, és ő jön ki jól az ügyből, ahelyett, hogy már megint a populista húrokat akarták volna mindenáron megrezegtetni, mennyire faszább lett volna szakpolitikai alapon nehezményezni. Hogy mondjuk miért 71,3%-ot vállalt magára az állam, ha az előírt felső határ az adósságállomány 70%-a lehet? Hogy ha Sopronnak több jár, akkor vajon nem teremtünk veszélyes precedenst ezáltal? Mennyivel konstruktívabb és komolyabban vehető ellenzékiségről tettek volna tanúbizonyságot, ha az asztalra csaptak volna egy diagnózis-térképet, amely megállapítja, hogy az adósságátvállalás legfontosabb, vagy akár egyetlen szempontja a városvezetés politikai színezete, és hogy ez bizony nagyon nincs rendben. De ha szakpolitikai argumentáció és felkészültség hiányában egyszerűen csak hallgattak volna, már azzal is megóvták volna magukat attól, hogy egy  nagyon rossz vicc elmondása után megszégyenülve álljanak a színpadon, mert a közönségnek aligha húzódik nevetésre a szája.

Csakhogy: az MSZP továbbra is a szikla-hasonlat elméletébe ágyazott legjobb példa a magyarországi politikai porondon. Porlik, porlik, de nem alakul. Újabb és újabb érveket sorakoztat fel amellett, hogy képtelen a 2014-es fordulat aktív szereplője lenni, és teljességgel alkalmatlan egy esetleges kormányzásra. Nagyon úgy tűnik, Orbán lovasszobor víziója semmi más, mint az MSZP politikai impotenciájának mértékegysége.