Egyáltalán nem merült a kollektív társadalmi feledés homályába, hogy nem is olyan régen a magyarországi és nemzetközi közvélemény egy részének kedélyeit erőteljesen borzolgatta Bayer Zsolt, Fideszes újságíró pompás javaslata a romakérdés megoldására. Ezzel szinte egy időben, miként már írtam róla, egy román neonáci csoport pénzt ajánlott fel azoknak a roma nőknek, akik még idén sterilizáltatják magukat, mert ivadékaik így nem lesznek a társadalom terhére.

Mit ad isten? Néhány szűk hét elteltével olvasom, hogy  nyomorban élő roma nők sterilizálását kéri egy gyulafehérvári képviselő. Csak látszólag meglepő módon a Romániában éppen kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) önkormányzati képviselőjéről van szó, aki így érvel:

„Miért engedjük, hogy megszülje a második..., az ötödik gyermekét is, hogy aztán az állam fizesse a szociális segélyt.(...) Míg a román családokban egy, legtöbb két gyermek születik, a legkevésbé integrált, legkevésbé tanult cigány családoknál rendszerint az ötöt meghaladja a gyermekek száma. Ez felelőtlenség az ország jövőjére nézve.”  

Az országa elcigányosodása fölött aggódó Rares Buglea később egy újabb közösségi portálon közölt bejegyzésben „revideált”: nemzetiségtől függetlenül vonná meg a szülés jogát azoktól, akik nem tudják felnevelni a gyermekeiket.  Az már csak hab a tortán, hogy a fiatal liberális korábban a romák emberi jogaiért küzdő Pakiv Románia egyesület alkalmazásában állt.

forrás: www.maszol.ro

Az etnikai alapon történő kényszer-sterilizálás egyébként nem újkeletű  gyakorlat Kelet-Európában. Legutóbb Szlovákiát marasztalta el az emberi jogok strasbourgi székhelyű európai bírósága kórházi adatok jogellenes visszatartása miatt, roma nők sterilizálása ügyében. A Szlovákiában természetesen törvényesnek ítélt ügyek kapcsán  derült fény arra, hogy minden ok és indok nélkül, ráadásul az érintett személyek tudta nélkül sterilizáltak roma nőket.  Azok kedvéért, akik mindenáron tiltakozni szoktak a romák (nők) elleni diszkrimináció és kirekesztés társadalmi valóságának létezésével szemben, megnyugtató lehet, hogy 2011-ben ugyancsak a szomszédos Szlovákiában a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt akkori munka-, szociális- és családügyi minisztere ingyen fogamzásgátlókat vagy sterilizálást ajánlott fel a szegényeknek. A cigány etnikumhoz tartozás egybemosása a szegénynek számító társadalmi kategóriával nem teljesen megalapozatlan, azonban nem kevés kívánnivalót hagy maga után, hogy a szegénységre rasszizmussal, és erőszakos intézkedésekkel igyekeztek válaszolni a szlovákok.  

A kérdés: mit lehet kezdeni azzal, hogy újabb és újabb kormányzati szereplőkkel összefüggésben emelődik be a közbeszédbe ez a fajta szélsőséges megoldáskeresés a cigánysággal kapcsolatos társadalmi problémákra? Romániában, Szlovákiában, Magyarországon egyaránt. Egyáltalán nem mellékes háttérinformáció, hogy akárcsak Magyarországon a Fidesz, Romániában jelenleg az USL (Szociál-Liberális Unió) kormányoz a kétharmad adta lehetőség birtokában. Olybá tűnik, hogy a szélsőséges, emberi jogokat sértő, és a rasszizmus határait súroló megnyilatkozásokat nem célravezető, majdhogynem értelmetlen az ideológiai színezettel való azonosítás mentén elmarasztalni. Természetesen a látszati ejnyebejnyézést Buglea is megkapta a maga liberális pártvezetésétől, miként Bayer a maga idején. Azzal a különbséggel, hogy az előbbi esetében „megbocsáthatatlan hibának” minősítették az egetverő javaslatot, míg Bayerrel összefüggésben csupán szerencsétlen megfogalmazásról beszéltek a vezérek.

Ezekben a történetekben egyetlen közös vonás van:  Kelet-Európa nem tud mit kezdeni a cigányaival, és ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki liberális, szocialista vagy éppen nemzeti és keresztény-demokrata. Sem a Fidesz, sem az USL, sem a SaS.

Az Európai Unión belüli határok eltűnése, és ezáltal a cigánykérdés kvázi európai problémává alakulása még mindig csupán halvány reménysugár arra nézve, hogy humánus és jogi eszközökkel megoldás szülessen erre a megoldhatatlannak elkönyvelt kérdésre. Miután Európa hosszú ideig osztotta az észt arról, hogy miként kell bánni az etnikai kisebbségekkel, hogyan kell integrálni a romákat, mikor saját bőrén tapasztalta a  cigány létforma sajátosságaiból adódó finomságokat, sajnos a kitoloncoláson, vagy a koldulás megtiltásán túlmutató strukturális megoldásokat emlékeim szerint nem tudott felmutatni.  (Vagy nekem kimaradt?) Becsszóra persze elhiszem, hogy az EU-nak van stratégiája a romák felzárkóztatására, de ezeket össze kellene végre hangolni – az egyébként teljesen jogos -  elítélő és megbotránkozó álláspontokkal. Ahogy a putrik és bádogviskók léte, valamint a koldusmaffiákra épülő bűnözés nem  a társadalmi normalitás fokmérője, úgy az idézett rasszista megnyilvánulások sem arról árulkodnak, hogy minden rendben van a házunk táján.

Tehát mi marad nekünk itt, a huzatos Kárpát-medencében, a kétharmados többségű kormányok idején? A vadabbnál vadabb javaslatok által manipulált közbeszéd. Olyan fiatal, és már nem annyira fiatal politikusok szájából, akik a fajgyűlölet eszméjének különböző csomagolásaival próbálják elkeseredetten elterelni a figyelmet arról, hogy semmiféle megoldást nem tudnak kínálni a legsúlyosabb társadalmi problémákra. Liberális, balliberális, vagy éppen nemzeti címkék mögé bújva  éli aranykorát a fasizmus eszméje. De talán a legelkeserítőbb, hogy ezzel párhuzamosan egyre mélyül a Bogardus-féle társadalmi távolságskálán is jól kirajzolódó szakadék cigányok és románok/magyarok/szlovákok között, és burjánzik az intoleranciára épülő egymásról való gondolkodás.

Miért utáljuk a cigányokat?

Enyhe megnyugvás, (még ha egyáltalán nem a betegség gyógyításáról szól is) hogy a The Guardian brit lap mai számában Bayer Zsolt január eleji, romaellenes írásával kapcsolatban úgy fogalmaz: Magyarországon a kormánypárt stratégiájának része a gyűlöletbeszéd és az egyes kisebbségek megbélyegzése. Ezt eddig is tudtuk, de örülünk, ha mások is úgy látják: kurvára nincs jól ez így, egy sima ejnyebejnyénél jóval súlyosabb a kérdés.  

Nem tudom, Romániában az egy hónap alatt immár második rasszista jellegű kezdeményezésen megütközve, mikor helyezkedik hasonló álláspontra az európai közvélemény. Az én fogalmaim szerint az etnikai sterilizálás ötlete semmivel sem enyhébb tünete a társadalmi válságkezelésre való teljes alkalmatlanságnak, mint Bayer megmondása.

Az emberhez méltó körülmények megteremtésében való segítségnyújtás kutya kötelessége a mindenkori kormányoknak. A gazdaságival szorosan összefonódó társadalmi válsággal kapcsolatos figyelemelterelési hadjáratok pedig semmiféle kétharmados kormányt nem hatalmaznak fel arra, hogy megbélyegezzen, kirekesszen vagy éppen megsemmisíteni akarjon. Vagy ha igen, akkor megette a fene ezt az egészet.