Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke feláldozta szombati napját azért, hogy Székelyudvarhelyen részt vehessen a Magyar Polgári Párt Országos Tanácsának gyűlésén, amely pártnak tiszteletbeli elnöke. Ugyanarról a Kövér Lászlóról van szó (1.felvonás), akit azért szeretünk mi itt Erdélyben elég sokan, mert Nyirő József hamvait mindenáron a romániai önkormányzati választási kampány idején kívánta eltemetni a fent említett neves városban. Természetesen nem akart ő semmi rosszat, nem is értette akkor sem, mi a f*szért tolják rá a bűnbak szerepét a román hatóságok. Szász Jenci kebelbarátja nem, nem és nem értett a szóból, idejött és hiába kérték szépen, hogy maradna otthon közméltóságos szerepköréből fakadóan, mert ez nekünk itt magyaroknak annyira nem tesz jót, hurcolta a hamvakat az aktatáskában rendületlenül. Van ennek már lassan fél éve, ezúttal nincs aktatáska, de van képzeletbeli hátizsák tele csomó Kövér-féle jó minőségű ésszel és lábszagú bölcsességgel. Merthogy újabb választás előtt áll az erdélyi magyar közösség, és nehogy már a nagy nemzetegyesítésben megfeledkezzünk arról, hogy a nép megosztva jó. Főleg ha magyar.
forrás: vadalmacsutka.blogspot.com
Miután a politikai normalitás határain belül mozgó kárpát-medencei magyar politikum és közélet megrökönyödve vette tudomásul, hogy a Fidesz miként volt képes nevetségesen szánalmassá tenni a nemzetstratégiai ügyet azáltal, hogy Szász Jenőt pártelnöki tisztségéről egy kegyes felajánlás által önként lemondásra szólította, ma elérkezettnek látszott az idő, hogy Kövér is bekapcsolódjon a történetbe. Orbán Viktor úgy látta múlt héten, hogy Jenőkének kell egy intézményes homokozó, ahol a többszörösen bukott politikusi minőség nem akadály egy funkció betöltésére: lett Nemzetstratégiai Intézetünk, ahol Jenő kedvére kutakodhat, és stratégiákat gyárthat népnemzeti megmaradásunk érdekében (óóó, anyám borogass). Ebből Orbán Viktor dédelgetettje Tőkés László&Co Erdélyi Magyar Néppártja, a másik önjelölt nemzetmentő jobboldali zsebalakulat arra következtetett, hogy a vezír ezt azért találta ki ilyen ügyesen, hogy majd hátha az 1 több, mint a 2 alapon egymás listáin szállnak versenybe az erdélyi magyar szavazatokért. Mert Jenő volt az akadály (köztudott, hogy Tőkésék legszívesebben kikaparnák drága Jencink szemének golyóját) és volt Jenő, nincs Jenő alapon meg lehetne egyezni, hogy azt az alakulatot, amely a magyarok szavazatainak közel 90%-át szerezte meg júniusban, közös erővel ki lehessen ütni a parlamentből. Úgy tűnt mindenkinek, hogy Orbán Viktor ördögi terve sínre tette a projektet.
Ekkor lép be a színre Kövér László, a Fidesz nehézsúlyú házelnöke és mindenkit elküld melegebb éghajlatokra: mind a porondról kiütni kívánt RMDSZ-t, mind Tőkés László ex-pispek urat. A balliberális magyarországi pártokkal szimpatizáló RMDSZ-t ezért, Tőkést meg azért, mert védenceit bukott pártnak merte titulálni. (Valami igaza volt, lássuk be.) Aszongya Kövér: az MPP két pogány közt küzd egy hazáért. Nos, nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de nekem ökölbe szorul a kezem Kövér László megaszondásaitól. Egyfelől azért, mert kurvára nagy szolgálatott tett júniusban a román nacionalistáknak Nyirő hamvainak hurcolászása miatt, és ha csak ennyi lenne, akkor is több, mint aljas. Most, amikor újra sorskérdés és egyáltalán nem könnyen eldöntendő kérdőmondat, hogy december 9 után lesz-e bármilyen magyar képviselet a román parlamentben, megint idejön és kelti a feszültséget: igaz emberekről, magyar ügyről, nem igaz emberekről, árulókról. És a végén nagylelkűen felajánlja: „amíg megőrzitek hiteteket és szervezeti önállóságotokat, én maradok veletek és leszek a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke.”
Kurva jó lenne, ha a Fidesz eldöntené végre mi a vért akar itt Erdélyben, hányba akarja szabdalni az amúgyis már darabokban heverő magyar közösséget, és pontosan mennyire kívánja összezavarni a fejében a szezont a fazonnal. Az a baj, hogy ez a fajta sakkozás a határon túliakkal nem csupán arcpirító és megalázó, de azért tragikus, mert nyakamat rá, hogy nem lesz a soraikban olyan, aki a balhét elviszi majd az esetleges következményekért. Hogy nem elég, hogy a román nacionalizmus összecsap a fejünk fölött, de mélyen tisztelt anyaországunk küld a padlóra az ilyen Kövér Lászlókkal és hozzá hasonlókkal.
Elegem van abból is, hogy a Fidesz saját belső mocskát exportálja a határon túlra és határokon átívelően üzengetnek egymásnak a frontemberek. Szóval lefordítom Kövérről magyarra: a házelnök ma azt üzente Erdélyből Orbánnak, hogy köszi, hogy gondoskodtál Szász Jenő megélhetéséről, de nem lesz visszavonulás Tőkésék javára. Nem lesz identitás feladás, nem közösködünk az egyetlen magyar ügyért, hanem marad minden a régiben. Engem semennyire nem érdekel, hogy 0,2%-os támogatottságú, Fidesz által megálmodott, alternatívát ugyan nem kínáló, de a megosztást tűzön, vízen át propagáló, magyar adófizetők pénzéből fenntartott pártok egymáshoz való viszonya milyen. Az viszont nagyon zavar, hogy a magyar kormánypárton belüli törésvonalak mentén, a nyilvánvaló szembenállásokból keletkezett feszültséget a határon túliakra nyomják rá, és azoknak kell megszívni, hogy Orbán és Kövér baráti társasága és szimpátizált gittegylete nem esik egybe.
Beletörődtem abba, hogy a nemzetpolitikát - amelyet nem mellesleg a sikersztorik legebbikeként kommunikálja a Fidesz – sikerült a legalja szintre süllyeszteni azáltal, hogy a Szász Jenővel köszönőviszonyban nem lévő stratégia és intézet szavak mostantól új jelentéssel „gazdagodtak”. De kérdezem még mindig tisztelettel Kövér úr: pogányozós, igaz magyarozós bősz elfoglaltáságában, a stratégiai üzengetések kereszttüzében gondolt-e arra, hogy ki vállalja majd a felelősséget azért, ha december 9-én a 65%-os román részvétel mellett nem lesz magyar befutó párt a román parlamentben? Ön lesz az, vagy Orbán Viktor? Erről kéne beszélni, ha már úgyis a fejünk fölött dől el minden Budapesten.
