Mindig óriási élmény a nemzet televíziójának képernyőjén nemzeti hősöket látni. Nem éreztem ezt másként Kövér László esetében sem, aki a Duna Televízió Közbeszéd c. műsorában a minap értelmes kérdésekre ostoba válaszokat adott a tőle és a Fidesztől megszokott, a valóságot teljes mértékben figyelmen kívül hagyó szemérmetlen tudathasadással. Viszont egyszerűen beszélt egyszerű talpnyalóknak. Hihető és két pofára zabálható, a mondanivaló megértése sem igényelt akadémiai végzettséget, egyszer megnézős propaganda made by Fidesz.

Nem megyek bele abba, hogy mit gondol Kövér László a lengyel testvérekről, a túlterhelt országgyűlésről, a mindenkori végrehajtó hatalomról, a DK frakció megalalkulásáról és arról a magyarról, aki Szlovákiában Bugár Bélára szavazott. Főleg ez utóbbiba nem megyek bele, megtettem nemrégiben, a helyzet a következő: ha nem változik, így marad. Nemzetpolitikai értelemben a Fidesz számára a határon túli magyarság egy része egyszerűen nem létezik.

Ezúttal azért beszélek inkább az ügynöktörvényről, mert Kövér elszólása botrányos. Hogy tudniillik értelmiségi belügy-jellegéből fakadóan a magyar embert nem érdekli ez téma. Mint ahogy Lacát se érdekli, sőt, idegesíti. Most akkor ki a nem értelmiségi (azaz bunkó, iskolázatlan) a nép, vagy a Fidesz? Nos, az élet bonyolultságának alapvetése a fehér-fekete megoldásokkal szemben nekünk, birkáknak, azt a választ képezi, amellyel újfent kiszúrták a szemünket: nem kell ügynöktörvény, mert az csak pótcselekvés, álvita, értelmiségi belügy, bosszantó faszakodás. És hogy az ügynöktörvény lassan valóban gumicsonttá degradálódik, arról az elmúltnyócéven kívül természetesen más nemigen tehet.

Mert ugye tájainkon a bűnbakképzés anatómiája nagyon egyszerű elhárítási modellre épül, amelyben a ki tehet róla, ki miatt van ez így kérdésekre nagyon sokatomondóan szomorú magyarázat van általában.  ''Sok beszélgetésem telt azzal, hogy megmondták, ki a hibás. Azt mondták, a hitetlenek miatt, a hívők miatt, a zsidók miatt, a cigányok miatt, a németek miatt, az oroszok miatt, az amerikaiak és a franciák miatt, a románok, a csehek és a szerbek miatt, és hogy a kínaiak miatt mindenképp, meg az arabok miatt és a gazdagok miatt, meg a hajléktalanok, és a munkanélküliek, meg a kormány miatt. Kevesen mondták, hogy ők maguk miatt.'' (Tisch Ferenc)

Nos, éppen ezért nem is szeretnék hosszasan elmélkedni a miértekről sem. Hogy miért van az, hogy 22 év kevésnek bizonyult egy ügynöktörvény elfogadásához és életbeléptetéséhez, hiszen már több ízben szó esett erről. Akármit is mond Lázár János, (nem hiszek neki se) vagy Kövér László, a lényeget újfent egyértelművé tette az utóbbi: a szar takargatása és a köpönyegforgatás jóval kifizetődőbb, mint bárkinek a leleplezése. Lehetne csámcsogni azon, hogy az ’56-os nagy hazafi, Wittner Mária és az überkommunista Szekeres Imre miként is szavazott e törvénnyel kapcsolatban, de nyilván szánalmas jellegén túl, ez az információ sem visz közelebb a fátylak fellebbentéséhez. Amelyek persze csak szerintünk nincsenek még fellebbentve.

Leginkább azért, mert másfelől, ahogy a nóta is mondja: az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Nos, Csehországnak, Romániának például nagyon is sikerült, van lusztrációs törvénye, ügynöktörvénye, ha későre is, de van. Persze ha Kövéréket kérdezzük, akkor ez nem igaz, a környező országok nem oldottak meg semmit jobban, mint Magyarország. Aki ezt másként gondolja, az valószínűleg hülye, de legalábbis téved.  De tulajdonképpen nem ez a baj: megszoktuk már ezt a retorikát. A nemzetbiztonsági aggályok ecsetelgetésével kapcsolatban viszont Kövér Laca kurvára mellényúlt. Csúsztatás és hamis indok a hajdani megfigyeltek jogainak előtérbe helyezésére hivatkozva indokolatlan mellékvágánynak minősíteni ezt az egész feltárást. Ugyanis a titkos adatok nyilvánvalóan magánéleti és közéleti információkra vonatkoznak. Ne nézzenek már hülyének, nyilván senkit nem az érdekel, hogy ki kinek volt a szexpartnere, és ki mikor utazott Kenyába nyaralni. Viszont azt, hogy ki köpött be ki kit, milyen alapon és jogcímen ártott kinek, ki milyen szerepben volt beszervezve a hálózatba, mindez nyilvános adat, mindenkinek joga van erről tudni. Ennek márpedig Magyarország nemzetbiztonságához fikarcnyi köze nincs.

És bármennyire éhesek is a jó magyar emberek, elhibázott azt gondolni róluk, hogy számukra nem téma, legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy ügynökkérdésben válaszokat kapjanak. Kedveseim, pontosan azért, mert erkölcsileg (az, ami nektek, Fidesz oldalon annyira nem ismerős kategória) és mindenféle értelemben ez közügy, amelyet igenis, tudni akarnak, és utálják, amikor elborult agyú vezetőik mindent jobban akarnak tudni helyettük.

Érdekes ez a hatalmi logika, és pszichológia: amikor valaki abban a helyzetben van, hogy mások után kutakodhat, és számonkérhet, addig mindent rendben talál. Amikor róla is szólna a történet, akkor rejtélyes okoknál fogva izzadni kezd a tenyere. Éppen ezért kétség nem férhet hozzá, hogy Lázár Jánosunk szerintem teljesen véletlen, meggondolatlan, alaptalan populista kinyilatkoztatása tiszavirág életű lesz, nemsokára visszaszívja (vagy visszaszívatják vele?), de addig is álljon itt mementóként, alkalomadtán eszébe lehet juttatni az istentudjahányharmados bicepszpolitizáló, múlttal szakítani képtelen alakulatnak és az országgyűlés elnökének, megboldogult titok miniszternek:

Párthovatartozás nélkül viselni kell a következményeket. Lesznek olyanok is, akiknek a saját gyermekeik szemébe kell nézniük és bevallaniuk mindent. Ezt mindenkinek magának kell feldolgoznia, ezért jó a nyilvánosság biztosítása, mert semmit nem lehet majd félremagyarázni. Amíg nem lépünk, ez a terület a magyar demokrácia gennyes sebe marad, és a beteg állapota napról napra csak rosszabbodni fog.

Nagy igazság, kedveseim, nagy igazság. Kövér László Magyarországával ellentétben, a mi Magyarországunkra érvényesen ez úgy hangzana: amíg a Fidesz kormányoz, ez az ország a demokrácia gennyes sebe marad. Ez viszont egyáltalán nem értelmiségi belügy, hanem cselekvésre sarkalló kategorikus imperatívusz.