hacsaknem

Első „igazi” bejegyzésem kapcsán illene megerőltetnem magam, hogy zsigeri reakcióim ne írják felül az érveket, eleganciát, visszafogott távolságtartást, szakmaiságot, amelyeket egyébként alapvető követelményekként támasztok magammal és írásaimmal szemben. Ezért számoltam magamban három napig, megvártam, hogy lecsillapodjanak indulataim a moldvai csángó magyarok hazavágásával kapcsolatos híradások, eszmefuttatások miatt.

Nem mennék bele a részletekbe, már minden valamire való sajtóorgánum, blogger, és gondolkodó lény beszámolt róla. (Pl. http://nol.hu/velemeny/20120202-a_polip_karjai ) Persze azokra gondolok, akik egyáltalán tudják, hogy mit jelent a csángó szó, merre van a Kárpát-medence, és ehhez képest hol húzódik Bákó megye, amely ugyan már nem a huzatos tartomány része, de ott is vergődnek megmaradásukért úgynevezett határon túli nemzetrészek. Na, ők a csángó magyarok. Akiknek nem magától értetődőség, hogy magyarul tanulhatnak, hogy identitásukat megőrizhetik, és akiknek egzisztenciája biztosításáért kicsivel több mint húsz éves munkát tudhat maga mögött a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ).

Nem olyan régen még sokan úgy gondolták azok közül, akik ma már nem, hogy Bákó lehetne a Kárpát-medencei magyar oktatási rendszer keleti végvára, ha az elkövetkező tíz évben sikerülne magyar tannyelvű iskolát alapítani. Ez a veszély sem fenyeget már. A FIDESZ, a kétharmados, az egyszeri és megismételhetetlen, jól felfogott érdekét szem előtt tartva egy jól működő, profi és sikeres szerveződést sarokba szorítva semmisített meg az elmúlt napokban. Azért mert ha az ő pénze, akkor rendelkezzen vele helyben, otthon. Tapsoljuk meg. Mert végső soron igaza van annak, aki azt mondja: aki a zenekart fizeti, az rendeli a nótát. Csakhogy. Ugyanez a pofátlanul arrogáns hatalom szokta előszeretettel emlegetni különféle magasztos szólamokba foglalva a határon túli magyarokat, (akik közé a csángó magyarok is tartoznak, hiába lógnak ki a huzatos Kárpátok karéjából) akik amúgy a kutyának se kellenek, de arra jók, hogy - pontos információk hiányában - megvezetve, értsd tudatlanság!!! okán betont keverjenek Orbán Viktor hatalmának berlini falához, akiknek egy részét Tőkés hülyíti és buszokkal hordja egy paranoiás népvezér diktatúrájával való szolidaritás békemenetére.

Az én lelkemért se a FIDESZ, se Répás Zsuzsanna, se Tőkés László ne folytasson stratégiai harcokat. Mert miközben ezt az elvakult háborút vívják nemesnek vélt célok érdekében, kreált ellenséggel szemben, a Herder-i jóslat árnyékában darabjaira hull ez az egyre fogyó közösség. Én nem akarok olyan térben és időben élni, ahol az a jó magyar, aki Orbánék talpnyalója, aki meg nem, az így járt. Aki velünk van, az életben marad, aki nem, annak meg kell dögölni. (Majd onnan fogjuk tudni, hogy többé-kevésbé minden rendben van, amikor sem Orbán Viktor, sem egy félrevezetett, összezavart erdélyi nem mondja meg nekem, hogy ki az igazi magyar.)

Történelmünk pöcegödrében majd találkoznak ezek a fantasztikus kaliberű emberek, ebben biztos vagyok. De addig is, üzenném a FIDESZNEK, kiemelten Répás (nálunk Murkos) Zsuzsannának: nem minden határon túli magyar hülye, nem minden határon túli magyar megvehető, felhasználható, megvezethető. A csángó magyarok vezetői sem azok. És bár kimondatott a halálos ítélet, én tudom, hogy van és lesz élet a FIDESZ ellenére is. 

Van az a nulladik bejegyzés, ami általában arról szól, hogy nagy lendülettel indul egy blog, amely majd ilyen meg olyan lesz, és egyébként is ezekről, azokról, és nem utolsó sorban amazokról fog szólni.  Bárhogy is el akarnám kerülni..... Hacsaknem hovatovább, aligha fog sikerülni.:)

De ami a lényeg az én esetemben:  látszólag azért jó nekem, mert se politikus, se anatómus nem vagyok, (esetleg majdnem politológus) ezért írhatok bármit, ami többé-kevésbé politika, és ami egyben boncolgatása valaminek, ami a földgolyónak eme sarkában történik. Ez persze nem igaz: bármit nem írhatok. De ha már egyetlenegy egyént is sikerül elgondolkodtatni, vagy –miért ne?- felbosszantani, az egyetértés kivívásáról ne is beszéljünk, akkor már simán elégedett lehetek.

Adott tehát ez a – szerintem történelmi okokból rendkívül huzatos Kárpát-Duna medence, amelyben sok és sokféle közéleti-politikai történés alakítja az itt élő nemzetek, társadalmak, - beleértve a népszámlálási értelemben is egyre fogyó magyarság - életét. Ezeknek a történéseknek a hátterében politikai érdekeken nyugvó játszmák, alkuk, viták kiegyezések, mátrixoknak és bonyolult algoritmusoknak tűnő állandó mozgolódások zajlanak, amelyekről gondolkodni szoktam amúgyis (szakmai ártalom) és hát miért ne tenném ezután hangosan?  És persze rendkívül megnyugtat, hogy létezik kismillió befutott és/vagy kevésbé befutott politikai témájú blog, az enyém még biztosan elfér a virtuális térben, nem veszélyezteti a stratégiai pozíciókat.

Úgyhogy húzzunk bele!:) Mert nem csak a szabadság kivívása, hanem a politizálás is pontosan ott kezdődik, hogy lerúgod a cipődet, mikor szorít! Hacsaknem gondolja valaki másképp:)