Az történt, hogy hétfő este másfél órára megállt az élet, midőn a legnagyobb közösségi oldal háza táján beütött a krach. A minden eddiginél nagyobb, mondhatni történelmi leállás nem akadályozta meg az emberiség Facebook-fogyasztó részét abban, hogy hatalmas fájdalmak árán túléljen. A túlélők között találtatik a magát kereszténydemokratának nevező képződmény egyik oszlopos tagja is, aki sietett véleményt nyilvánítani erről a sajnálatos jelenségről:

fotó: sajodavid.tumblr.com

„Leállt a facebook és akadozik a tweeter. Szegény migránsok, biztos dühöngenek.” Világos az üzenet, nem? A világegyetemben (állítólag az emberiség egy hetede nem bír meglenni e közösségi oldal nélkül) a „facebookot” és a „tweetert” kizárólag migránsok használják, és ha netán összeomlik valamelyik ezek közül, kizárólag a migránsok tépik a hajukat. És hát természetesen a legszebb öröm a magyar káröröm.

E hatalmas evidencia kiötlője „Surján László dr.” közéleti szereplő, három gyerek apja, kilenc gyermek nagyapja, az Európai Parlament egykori alelnöke, megboldogult népjóléti miniszter, tisztes kort megélt, jelenleg nyugdíjas, ősz hajú magyar ember. Bár az ilyen megszólalások után általában nehéz szavakat találni, és bár jelentéktelen kis esemény ez a magyar közélet hullámzó tengerén, már megint nem tudom szó nélkül hagyni azt a keserű szájízt, amit ez a humorosnak szánt virtuális böfögés generált bennem. Mert Surján László nem tűnt el a süllyesztőben, nem éli békésen nyugdíjas éveit, hanem mai napig fröcsög.

És igen, eltekintek attól a három helyesírási hibától (a helyes megfejtők között ezúttal lehet, hogy nem sorsolnak ki semmit) amely ezt a primitív gondolatot szétfeszíti. Surján doktornak pár hónap leforgása alatt ez a második hatalmas Facebook-huszárkodása, amely ismételten ráébreszt arra, hogy nekünk a kommunista keresztényekből is csak a legalja jutott. Legutóbb azzal vívta ki a magyar társadalom gondolkodó felének megrökönyödését, hogy statisztikusokat-matematikusokat megszégyenítő, költői számítást végzett a honi állapotok kapcsán: „Négymillió éhezőről hallani. Most olvasom, hogy ötmillió túlsúlyos magyar van. Ezek szerint csak egymillió van elfogadható helyzetben?”

Maradjunk annyiban, hogy sem akkor, sem most nem támadt kedvem harsányan röhögni, bár alapvetően előrelépésnek tekintem, hogy míg múltkor eltüntette a kínosra sikerült okoskodást a Facebookról, ezúttal beleállt, és ha férfiasan nem is, de legalább tűrte a megpróbáltatásokat. Persze, végtelenül szánalmas és suta, ahogyan közelharcot vívott annak kimagyarázásra, hogy „Twitter”ből szándékosan lett „tweeter”, de mindegy is.

Nagyobb baj, hogy a gonoszság által vezérelt megfelelési kényszer miként lett úrrá visszafordíthatatlanul fontos és még fontosabb pozíciókban pöffeszkedő politikai elitünkön. Surján csak egy példa arra, hogy a politikai értelemben vett alkalmatlanságot miként emeli köbre naponta az emberi (keresztényi?) silányság. Nem egy szerencsétlen, önmagában rosszízű és sajnálatos elszólásról van szó, hanem egy politikus hitvallásáról, aki valószínűleg annak is örülne, és abból is Facebook-posztot költene, ha a váratlanul leesett hó miatt a „migránsok” reggelre virradóra megfagynának. Szegény migránsok, biztos dideregnek, kurvajó, nem? Ha valamilyen csoda folytán levegőbe repülnének a menekülttáborok világszerte, akkor is így örömködne, doktor úr? Hát persze.

Pedig még „szeretni” sem kell a migránsokat ahhoz, hogy ettől az ízléstelen gúnyolódástól az embernek felforduljon a gyomra. Ezzel a kicsinyes, mindenáron konformálódni, és bizonyítani akaró emberrel nem az a baj, hogy több száz „tweet” után sem bírta megjegyezni az alkalmazás nevét, hogy két sorban három helyesírási hibát ejtett, és hogy utána felsőbbrendű üzemmódban próbálta kioktatni a suttyóságára annyira nem vevő jó magyar embereket, hanem az, hogy a Facebook leállásáról is csak egy jó kis migránsozás jutott eszébe.

Elképesztő szellemi-lelki szakadék ez, amiben fetrengünk itt valamennyien. A „migránsok” kollektíven megbélyegző, pejoratív értelmű, kormánypropaganda által sulykolt fogalomhasználatán túl, egy felelős, önmagát kereszténynek és demokratának nevező politikustól (legyen az nyugdíjas, vagy sem) ez a megalázó viccelődés – nézetem szerint – már megint elfogadhatatlan.

Bár minden nap van lejjebb, és ez Surján után is így lesz, azért soha nem gondoltam volna, hogy van ember e hazában, akinek a Facebook összeomlása is a migránsokat juttatja eszébe. De ha már. Igen, Surján úr, rengeteg migráns, úgy értem kilátástalan helyzetből menekülő, sok esetben gyerekes ember például csak a Facebookon tud érintkezni a családjával. Arra a másfél órára, amíg ön dörzsölte keresztény kezeit, ezek az emberek nem tudták elérni egymást. Például. Sok más, igazi, fehér, tősgyökeres fajmagyarhoz hasonlóan, ami nyilván elkerülte a figyelmét. Lefordítom nem létező választói számára, hogy értsék: ennek örült ebben a gyalázatos posztban Surján doktor.

Persze, nem történt semmi, csak a túl magasra kapaszkodott kisember hozta a formáját, együk meg azt a keresztény, empátiától túlcsorduló szívét. A gonosz, szemforgató operett kereszténység újabb hitvallását is kipipálhatjuk. Igen, ez a fajta kereszténység az, amely jó pár éve kitartóan mérgezi az életünket, akkor is, amikor él a Facebook, és akkor is, amikor néha meghal. Ne legyen ilyen soha, de ha majd egyszer menni kell innen, mert a hazáért dolgozó keresztények még Surjánnak is lakhatatlanná teszik a talpalatnyi anyaföldet, vagy egyszerűen csak 80 kilométeres körzetben lángra kap a Surján-villa, kívánom, hogy mezítláb kelljen elindulnia a dudvával benőtt, murvával teleszórt magyar ugaron, internetkapcsolat - "facebook" és "tweeter" - nélkül. Hátha két dühöngés között megvilágosodik.