Így nézd síkhülyének a népet 600 millióból!
H_A Címkék: kormány hazugság propaganda plakát manipuláció csúsztatás kormányzati kommunikáció Fidesz2015.07.17. 23:45
Drágáim! Olvasom, nézem és látom, hogy a Habonyia Művek Zrt. plakát-kommandója berobbantotta a propaganda-gépezetet. Ha valakinek plakáthiánya volt az utóbbi hetek után, tessék: újabb, kék halált idéző plakátok tudósítanak arról, hogy a magyar reformok működnek. Mert annyira hülyék vagyunk, hogy nem látjuk, mi vesz körül. Engem megnyugvással tölt el, hogy megint jól elmagyarázzák mennyire jó nekem. Úgy értem: megszokhattam volna már, de még mindig ökölbe szorul tőle a kezem.
Pontosabban miről beszélek? Dehogy berobbantásról van itt szó. Ha az elmúlt öt évre visszagondolok, könnyedén megállapíthatom, hogy márpedig itt folyamatos kampány és háború van, választottaink a politikai kommunikációt a plakátokon való üzengetésre degradálták/butították, amit olykor postán kiküldött szájbarágó-konzultációs levelekkel turbóztak fel. A lényeg ugyanaz: mindig harcolunk valakivel, valaki ellen, a magyarokat permanens módon meg kell védeni valaki(k)től, valami(k)től, akármerre fordítjuk a fülünk botját, ömlik ránk a kormányzati moslék. Legalább öt éve megy az, hogy bármit, akármit megcsinálnak a feje fölött, az ország egyik fele beszopja, a másik része leszarja, és átkapcsol egy másik csatornára.
De jó... (fotó: hab Leander)
Most az van, hogy szeptemberig tehát szép, új plakátokat csodálhatunk a zország valamennyi szegletében, haccáz millióba fájnak, és természetesen a mi pénzünkből készültek. Azt most hagyjuk a vérbe, hogy 600 millióból nem telt egy profi grafikusra. A trehány igénytelenség arculati megnyilvánulásai akkor is szánalmasak lennének, ha a mondanivaló netán felülírná egy amatőr internet-felhasználó, vagy egy szerencsétlen titkárnő első találkozását a Photoshoppal. Hiába, ilyen, amikor 600 millióból 600 milliót akarnak lenyúlni. Nem többet, nem kevesebbet.
De ha már megint így alakult, foglaljuk össze az utókor számára – arról az utókorról beszélek, amelyik remélhetőleg se nem szopja be, se nem szarja le –, mit neveznek 2015-ben Magyarországon REFORMNAK úgy, hogy a szemük se rebben:
- Nem akarunk illegális bevándorlókat!
- Az új családi adókedvezmény nagy segítség!
- Nálunk nagyobb a gazdasági növekedés, mint az EU-ban!
- A gyerekeimnek ingyenes lesz óvodai étkeztetés!
- Újra nő a minimálbér!
- Akár 3 millió forint otthonteremtésre!
- Sokat spóroltam a rezsicsökkentéssel!
Akinek sikerül, próbálja meg elhessegetni a pusztító, hazaáruló gondolatot, miszerint normális országokban, ahol az embereket a kormány tartja annyira értelmesnek, hogy rájuk bízza annak eldöntését, érzik-e a saját bőrükön fejlődést, virágzást, jobban teljesítést vagy sem, ott soha nem sikerülne 3000 milliárd forint ellopása mellett is növekvő államadósságot produkálni, és lefelejteni a dicsőség-plakátokról. Olyan országokban, ahol a bruttó minimálbér 1900, 1500 vagy 1300 euró, a kormány nem érzi szükségét propaganda-plakátokra felhegeszteni ezt, bezzeg ahol kicsit meghaladja a 300-at ott nincs az a 600 millió, ami útját állhatná a bárgyú, banális kormányzati önmarketingelésnek. Bármibe kerülne, a sokszorosát is megérné, nem igaz?
Amikor az ember tényleg kicsit megpihenne két plakátháborúzás között, amikor azt hinné, hogy az egymondatos, mindenféle realitást nélkülöző gyűlöletplakátoknál nincs primitívebb módszer a birkák karámba terelésére, jön az újabb hullám: mosolygós emberfejekkel üzenik a földi paradicsom Magyarországra költözését. Lássuk be, e plakátok formai és tartalmi színvonala márpedig hűen tükrözi az ország szellemi állapotát.
Mekkora cinizmus kell ahhoz, hogy egy kizárólag plakátokon jobban teljesítő gazdasággal leírható ország kormánya saját polgárai, és az Európai Unió adófizetőinek pénzéből finanszírozza azt a kampányt, amely burkoltan megint azt az Európai Uniót ekézi, amelynek tagja, és amelynek támogatása nélkül még a fű sem nőtt volna ebben az országban az elmúlt években? (Tiszteletet a magyaroknak, mi?)
És hogy miről szól ez a manipulatív, csúsztató, foltokban hazugságokat is tartalmazó propaganda azon túl, hogy egy nyugdíjas úriember szájába adják a minimálbér újra csökkenését, és iskoláskorú gyerekekkel reklámozzák az ingyenes óvodai étkeztetést? Bár a nemzeti statisztikai hivatal szerint történelmi mélyponton az infláció, sőt, olyan nincs is, az élelmiszerek árai folyamatosan növekednek. A jelenlegi árszint, illetve az euró-forint árfolyam miatt ráadásul a minimálbér, és mindenfajta bér reálértéken kábé semmit nem nőtt. 3 millió otthonra a legritkább esetben sem elegendő, arról nem beszélve, hogy a jogosultak köre igencsak korlátozott. Reformnak számít, hogy nem akarunk illegális bevándorlókat, igaz, azt próbáljuk lenyomni a nép torkán, hogy a menekülteket is gyűlölni volna illendő. Ja, hogy csökkent a rezsi, csak éppen a normatív támogatás szűnt meg. Igen, nagyobb a gazdasági növekedés, mint az EU-ban, csak éppen az összehasonlítási alap hibádzik, de nagyon: a magyar GDP valóban jobban nő, mint a hanyatló Nyugaton, de például a lengyelek és a románok (Romániában az élelmiszerek áfája éppen most zuhant 15%-al, de kicsire nem adunk) magasan vernek minket. De ha már sikerült ezt a buta összehasonlítást meglovagolni, a teljes igazság az, hogy az egy főre eső GDP tekintetében hátulról hajtjuk a sereget, már ha számít az, hogy az Unió ötödik legszegényebb országa vagyunk, hogy a személyes fogyasztásról már ne is beszéljünk.
A jó hír persze az, hogy vendégszerető, keresztény népség vagyunk. Vagyis azért vagyunk keresztények és kitárt lelkű demokraták, mert ez elégséges alap, hogy fenékviszketést kapjunk a nem keresztényektől. Erről szól ez az újabb, plakátokra varázsolt alternatív valóságrajz. Hogy belenyomtunk százmilliókat egy menekültellenes kampányba, de ez sem volt elég, hogy a szájba rágott inzultációs kérdőíveket vállalható számú polgár válaszra méltassa. Mert a gyalázatos pénzszórás dacára rengeteg magyar ember segít önkéntes alapon az ország több szegletében a nyomorult menekülteken. Szívás. Nahát, ilyenkor kell újra plakátokról szólni a néphez. Hátha most is működik, hogy az egyik fele beszopja, a másik fele leszarja, hátha nem tűnik fel, hogy megint hülyére vettük őket.
Hátha, hátha, hátha. Nem kell tartalom, előkapjuk az évek óta sulykolt frázisokat, szólamokat. Nem kell teljesítmény, elég, hogy van médiánk, nem kellenek eredmények, amíg képesek vagyunk plakátokat nyomni milliárdokért. Ezek a plakátok, a mi közös szégyenünk. Ezek a plakátok azt bizonyítják, hogy az sem zavar minket, ha a saját pénzünkből néznek retardált hülyegyerekeknek. Nem zavar, hogy egy szűknek tűnő, de jóllakatni igen nehéz haveri kör prédájává lett az ország, hogy a megszámlálhatatlan arrogáns, cinikus, jólétünket, megítélésünket, jelenünket, jövőnket, és életben maradási esélyeinket romboló intézkedések végtelen tengerét reformoknak csúfolják. A mi közös szégyenünk lesz, hogy egy felégetett, kerítéssel körbezárt istálló marad ebből az országból. Valahol Európában. Még hány 600 milliót kell elnyeljen ez a beteg kormányzati propaganda, hogy azt mondjuk: nem vagyunk síkhülyék?