Tekintettel arra, hogy több, nem feltétlenül azonos előjelű blogbejegyzésben írtam a legendássá vált bajai világszámról, a korrektség úgy kívánja meg, hogy - miután  a hvg.hu által nyilvánosságra hozott, és a rendőrségi vizsgálat által kamunak minősített videófelvétel kapcsán is ejtettem pár keresetlen szót a történetről - most, az összeesküvés-elméletbe illő n-edik fordulat után is billentyűzetet ragadjak. Már csak azért is, hogy árnyaljam azokat a szilárd meggyőződéseket (tévhiteket?), amelyek szerint mától érvényes, hogy aki a Fideszről csalást feltételezett akár egy pillanatig is, annak a k*rva anyja hávégéstől. Nem. Ebben a háborúban nincsenek ártatlan áldozatok.

Továbbra is azt gondolom, amit eddig gondoltam. Videó, ide vagy oda, a háborút nem ez a videó szülte, és nem is e videó körüli leleplezés fogja megszüntetni. Olyan sokféle, értelmesnek és bárgyúan értelmetlennek látszó/tűnő szál fut össze ebben a jelentéktelennek indult, mára botrányossá fajult választási történetben, annyi minden, és az annyi mindennek az ellenkezője is bekövetkezett néhány nap-hét leforgása alatt, hogy lassan nem lesz túlzás kijelenteni: kormánypártostól, ellenzékestől megette a fene ezt az országot.

A HVG időközben hamut szórt a fejére, ezért ebbe az aspektusba most részletesen nem mennék bele, mások is, ők maguk is elmondták már: szakmaiatlan, felelőtlen, érthetetlen tényfeltárás az, amire vállalkoztak, és minden bizonnyal a magyar újságírás egyik legmélyebb pillanatának fémjelzője. Ami ezen túlmenően fontos, hogy még tragikusabbnak hasson a kép: sajnos ez teljességgel független a oktatófilmnek, vagy választási csalást leleplező alkotásnak szánt szórakoztatóipari termék elkészítőjének személyétől, ideológiai elköteleződésétől, és valós céljától. Merthogy DK, MSZP, Fidesz, Kőrös Gusztáv, politikai indíték, nem remélt pénzszerzési lehetőség ide vagy oda, még mindig rengeteg az egymásnak ellentmondó információ, és a reménytelenül végtelennek látszó vádaskodások sora. Egyáltalán nem túlzás azt mondani (és még csak Schiffer Andrásnak sem kell ehhez lenni) hogy ez a magyar politika mélypontja.

Miután e sorok írásakor - Gyurcsány Ferenc Facebook-os ömlengése egyértelműen megerősíti, hogy a kamufelvétel vicces kedvű elkövetője valóban a DK-hoz köthető, ezért a pártvezető sajnálja, mert ugyanis a támogatók, az aktivisták, a tagok tévelygése ellen nincs orvosság, legfeljebb utólag, amikor kipenderítik őket a pártból - még mindig meglehetős homály fedi, hogy kinek milyen érdeke fűzödött/fűzödik ehhez az egészhez.

De azok kedvéért, akik a rendőrségi információk még mindig meglehetősen hiányos volta ellenére örömittasan dörzsölgetik a kezüket, miközben az ellenzék hullája fölött ropják az esőtáncot, elmondanám: majdhogynem igazuk van. Ezért:

"Ha bárki belekeveredett az ellenzéki oldalon, az teljesen rosszul mérte fel a cselekedetei következményeit. Ilyen eszközökkel nem lehet és szabad élni. Konkrétan egy barom volt, akárki is gondolta, hogy ez egy jó ötlet, ezzel ráadásul elveszi a morális előnyünket is az ügyben. Ez egy magas labda a Fidesznek, és Orbán ki is fogja használni. Bár ettől még csaltak, mert fizettek a szavazatokért."

Ezt válaszolta egy név nélkül nyilatkozó vezető szocialista politikus, amikor a bajai kamuvideóról kérdezte az Index. Tökéletesen egyetértek, ez a koncentrált lényege annak, amivel az eddig leírtakat fontosnak tartom kiegészíteni.  Ugyanakkor hozzáteszem: az, hogy az MSZP, a DK, és általában véve az ellenzék volt annyira felelőtlen, idióta, vagy erkölcstelen, hogy belesétáljon egy csapdába/ő maga állítson csapdát az ellenfél helyett saját magának, abszolút nem menti fel a Fideszt a felelősség alól. Egyáltalán semmi alól, amit korábban elkövetett. A tűzifától, a lelkiismeretes szavazók önkéntes szállításán és a fekete autón át a közvélemény bukott baloldallal való riogatásáig. Ez nem kérdés.

A kérdés az, hogy lesz-e valaha csend és béke Baja után? Fel lehet állni és hogyan erről a mélypontról? És egyáltalán el lehet vajon takarítani azokat a romokat, amelyek Baján keletkeztek, a képviseleti demokrácia egyik eldugott csataterén? Az az igazság, hogy nagyon jó lenne már egy kis csend az artikulálatlan csatakiáltások helyett, nagyon jó lenne, ha a kölcsönös acsarkodás helyett befognák végre a szájukat ezek a nagyszerű politikusok, és nem rontanák tovább a helyzetet. Gyurcsánytól Török Zsolton át Rogán Antalig mindenkire érvényes. Ha ebben az egymást túlkiabáló, üvöltő, visító, vádaskodó politikai tőkét felhalmozni vágyó hisztériában valaki végre letenné a fegyvert, és nem azon gondolkodna, hogy lehetne az egészet megúszni, vagy hogy lehetne a legtöbbet kihozni belőle.

És persze az is kellene, még ha garanciát nem is jelent semmire, hogy a hatóságok szakszerű  munkájának köszönhetően ebben a pillanatban már pontosan lássuk a részleteket és összefüggéseket, hogy tudjuk, mi is történt, hogy biztosak lehessünk abban, hogy aki ilyesmivel szórakozik (akár pénzért, akár politikai érdekből) annak igenis van veszíteni valója ebben az országban. Mert legyen szó bármelyik pártról, bármelyik oldalról a jobbtól a balig, nem lehet a végtelenségig ennyire hülyének nézni, és pofán röhögni az embereket. Vagy igen?