Foci, bankett, kultúra
H_A Címkék: sport kultúra futball ifjúság stadionépítés Kósa Lajos Debrecen Kőszeg Fidesz-kormány Tranzit ifjúsági találkozó2013.08.23. 17:57
Mivel egyáltalán nem vagyok az elitista kultúrgőg, úgy értem a dohányfüstbe burkolódzó intellektuális sznobizmus híve, föltétlenül egyet kell értenem Debrecen hűbérurának szájából kétségtelenül furán hangzó ama kijelentéssel, miszerint a sport a kultúra része. Amelybe nyilván a gyengénél jóval gyengébb teljesítményű, ám cserében nemzetinek kikáltott futball is beletartozik. Határozottan elutasítom viszont azt a nem csupán buta, de leginkább ártalmas érvelést, amelynek lényege: ugyanolyan fontos stadionokat építeni, mint például színházat vagy mozit.
Nem, Mr. 20 Procent! Ahogy Orbán Viktor apai kötelessége előbbrevaló a focinál, úgy a stadionépítés sem keresztény-nemzeti prioritás. Még akkor sem, ha egy ifjúsági találkozó keretében szervezett, a stadionépítésekről és az ifjúság sportos életre neveléséről szóló, kizárólag kormányhű előadókat felvonultató, egyetértő vállveregetéstől túlcsorduló, mindenféle kényelmetlen vitát nélkülöző kerekasztal-beszélgetésen az ember úgy érezheti: azt mond, amit akar, jó ez ide ezeknek falura.
Kósa Lajos így érezte. Kőszegen, a Tranzit ifjúsági találkozó keretében, a sajátjára rímelő, olykor megmosolyogtató létigazságokat puffogtató beszélgetőpartnerei hathatós segítségével, ennek megfelelően ki is tett magáért. A szokásos arrogáns, lekezelő-kioktató stílusban, életszagúnak szánt hasonlatokra támaszkodva, ám a felvetett kérdéseket nagy ívben kikerülő, érdemi magyarázatok helyett mellébeszélő üzemmódba kapcsolva.
Az már szóra érdemes, hogy egy fideszes, „családban marad”- típusú, demagóg expozéból a világért sem maradhat ki Gyurcsány neve, de mostmár legalább azt is tudjuk, hogy a „buziemeszpé” címke a fideszes fül számára igazán kedves rigmus. Ez valóban felemelő. Ettől még talán a kevésbé fideszes füleket nem kerülte el nagy ívben, hogy miről is szólt tulajdonképpen Kósáék észosztása. Hogy vajon mi a fenét keresett a stadionépítés egy mondatban az ifjúság sportos életre nevelésével, és hogy luxus-stadionok futószalagon történő felhúzásával hogyan kerülünk közelebb a szív- és érrendszeri betegségek visszaszorításához? Hogy a jelenleg jobbára távolmaradó gyermekek, fiatalok, idősek hogyan fognak lényegesen nagyobb számban kilátogatni a labdarúgó-mérkőzésekre ha több stadion épül? (Jut eszembe: ahol egy kormánypárt azért csapkodja magát a földhöz, mert meleg párok és gyerekeik alkotta családoknak is jár kedvezmény a focimeccsek belépődíjából, azaz néhányan spórolnak pár ezer forintot, nem kicsit nevetségesnek hat ez a tűzön-vizen át elköteleződés.)
Ha a fenti kérdésekre nem is kaptunk ésszerű válaszokat-magyarázatokat, a Fradi-stadion újjágondolásáért felelős kormánybiztos felvetése legyen elég indokolatlan értetlenkedéseink jóllakatására : „Brazíliával ellentétben nálunk nem tüntetnek a stadionprojektek ellen”. Mondjuk az is igaz, hogy Brazíliával ellentében nálunk a futball teljesítménye a bányászbéka segge alatt van legalább egy stadionhossznyival, de mert a magyar nép nem vonult utcára (még) a kormány építkezési lázának csillapítása érdekében, azt jelenti, minden rendben van. Nyugi van,” ez a kormány az országot építi”, világos? És bár ilyen ütemben valóban több generációnyi idő is kevés lesz, amíg a magyar futball magához tér (ha egyáltalán) hit, munka, összefogás, elvtársak! Ez itt nem az X-faktor, ahol két böffentéssel felérünk a csúcsra. Dzsudzsáknak is kemény melója van benne. Igaz, hogy nem jobblábas, mint ahogy Kósa félresikerült hasonlatából kiderült. Nade kicsire nem adunk: a kormányzati nagyotmondásnak egyáltalán nem elengedhetetlen feltétele a tájékozottság.
Ehelyett az van, hogy tetszik vagy sem: jönnek az év 365 napján nyitva álló multifunkci létesítmények, és ha netán abba akarna valaki belekötni, miből fogják fenntartani ezeket a monstrumokat, érje be annyival, amennyivel Debrecen első embere is: „majd csak lesz valami”. Pédául lesznek jövedelmező koncertek, autómárka-bemutatók, és bankettek. Két egészséges fekvőtámaszozás között lehet majd ropni is a gyepen a 30 éves érettségi találkozón, hisz mindannyiunk álma, hogy lenyúlt magánnyugdíjunkért, vagy a gyermekeink oktatására felhasználható összegek elvonásáért cserébe luxus-stadionokban ülhessük az aranylakodalmunkat.
Mindent összevetve, a vitakultúra totális leépítésének, az igénytelen politikai sémák szerinti címkézés politikai diskurzussá emelésének fideszes szellemében, az értelmes, jogos kérdésekre adott érdemi válaszok nem adattak meg a kőszegi találkozón egybegyűlt fiataloknak. Mert Kósa Lajosok szerint mindazok, akik értetlenül-tehetetlenül állnak a magyar kormány futballstadion-mániája és általában vett focifetisizmusa előtt, és esetleg szóvá teszik ezt, azoknak a véleménye nem mérvadó. Úgyhogy aki nem érti, hogy a Puskás stadion befejezése előtt miért kell nekiállni a klubstadionok felépítésének, annak marad a lebutított, primitív „magyarázat”: tökmindegy, hogy egy randin előbb virágot veszünk, vagy moziba megyünk. A lényeg úgyis csak a végkifejlet: hogy járunk, vagy nem járunk.
Sokmilliárdos giga”beruházások” elengedhetetlenként való feltüntetése mellett ilyen színvonalon, ilyen felelősségteljesen gondolkodik a magyar kormány a stadionépítésekről. Amelyeknek már ránézésre sincs semmi közük az ifjúság sportos, egészséges életmódra neveléséhez. Mint ahogy a nemzeti trafikrendszere sem járult hozzá a dohányzásról való leszokáshoz, legfeljebb több, frusztrált, ideges dohányos jár-kel az utcákon, a pofára kiosztott, földrajzilag totál ésszerűtlenül szétszórt, sokuk számára elérhetetlen dohányboltok miatt.
Teniszpályákkal, uszómedencékkel, futópályákkal, kosár- és kézilabdapályákkal, stb. felszerelt, valóban a tömegsportolást favorizáló, korszerű infrastruktúrájú komplexumok helyett, stadionokba zárkózik a kormány ámokfutó megalomániája. Mert a futball a kultúra része, ergo nem szabad számolgatni, hogy mi mennyibe kerül. És habár Kósáék számára egyszerűen nem léteznek azok, akik stadionok helyett inkább gazdaságot fejlesztenének, gyermekéhezést enyhítenének, vagy egészségügyi béreket emelnének, ezzel a B kategóriás demagóg magyarázkodással nem lehet a végtelenségig betömni a kényelmetlenül „akadékoskodók” száját. Szerintem marhára fogja érdekelni őket, hogy pontosan mi mennyibe kerül.
U.I. Ahol állami költségvetésből idén és jövőre összesen 14 milliárd közpénz jut a debreceni Kósa-stadion felépítésére, miközben a város (nem mellesleg kormánybarát vezetőségű) legnagyobb színházát alig több mint félmilliárddal támogatta idén az állam - a szánalmas arányokra való tekintettel - gyászos dolog a futballt a kultúra részének nevezni. Úgy értem: én mondhatok ilyet, Kósa Lajos semmilyen körülmények között.