Szégyelljük magunkat!

H_A Címkék: közbeszéd temetés Orbán Viktor Horn Gyula2013.07.08. 17:26

Azt mondják, temetésre az megy el, aki meg akarja adni a végtisztességet a halottnak. Nincs rá illemszabály, de ahogy jó esetben az ember ösztönösen tudja, hogy ilyenkor mit szokás felvenni, úgy némi sejtése lehet(ne) arról is, hogyan kell viselkedni. A temetés nem látványosság, nem egyéni vagy csoportos akciók véghezvitelére, különböző vélemények, esetleges sérelmek kinyilvánítására alkalmas helyszín és időpont. Bármilyen furcsa, a temetés nem azokról szól, akik gyászolnak, hanem arról, akit gyászolnak.

Július 8-án katonai tiszteletadás mellett több ezren vettek végső búcsút Horn Gyulától, a Magyar Népköztársaság utolsó külügyminiszterétől, aki 1994 és 1998 között a harmadik magyar köztársaság harmadik miniszterelnöke volt. Attól a kis nagy embertől, akinek életéhez a pufajkás múlt ugyanannyira hozzátartozott, mint a a keletnémet menekültek előtti 1989. szeptemberi határnyitás. Az egyetlen olyan magyar politikustól, akiről életében utcát neveztek el. Aki sokan másokkal ellentétben semmit nem titkolt a múltjából, hanem őszintén szembenézett azzal. Aki előtt következésképpen ma Európa jelentős része is fejet hajtott. Aki történelmi léptékű (megbocsáthatatlan?) tévedése tudatában, és pont ezért mégiscsak igyekezett valamit jóvátenni abból.

Olvasom, hogy a temetési beszédek után, amikor a díszvendégek főhajtással rótták le kegyeletüket a koporsónál, Orbán Viktor neve hallatára a sír körül álló tömeg egy része jól hallható fújolásban tört ki. Bevallom, a hír mélységes medöbbenéssel tölt el. Úgy gondolom, elkeserítően szomorú mozzanata ez egy kétségtelenül vitatott, ám szellemiségének egészét szemlélve megkerülhetetlen jelentőségű magyar államférfi egyébként kegyeletteljes végső tiszteletadásának. De ami sokkal durvább: annak a meghasonlott közéleti-társadalmi lelkiállapotnak is szánalmas keresztmetszete, amely mindennapjainkat jellemzi.

Mert bárhogyan is lenne, akárhogy is értékelnénk a halott múltját, bármely oldalán is állnánk az ideológiai barikádnak, és teljesen függetlenül attól is, hogy követendő, vagy elrettentő példaként tekintünk politikai tevékenységére, szerepvállalására: Horn Gyula temetése nem lehetett volna a jelen politikai erőviszonyaiból fakadó személyes, vagy éppen kollektív vélemények, adott esetben sérelmek kinyilvánításának helyszíne és időpontja. Az Orbán Viktor személyével és/vagy miniszterelnöki ténykedéseivel kapcsolatos ellenérzések megfogalmazásának egyáltalán semmi keresnivalója nem volt ezen az eseményen. Horn Gyula temetése semmilyen körülmények között nem lehetett volna összefüggésbe hozható a regnáló hatalommal szembeni indulatok kifejezésével. És mégis. Egyesek úgy gondolták, hangot kell adniuk azoknak a politikai fogantatású frusztrációiknak, amelyek a mindennapokban valahol mélyen szunnyadnak. És amelyek ma, az eseményhez teljesen oda nem illő módon, gusztustalanul törtek a felszínre.   

Nem tudom, tisztában vannak-e ezek az emberek azzal, hogy ez a minősíthetetlen Orbánra fújoló gesztus nem csupán Horn Gyula emlékével szemben méltatlan. Hogy nem csupán a kegyelet virágait elhelyező jelenlegi miniszterelnökkel szemben elfogadhatatlan. Mert ma, néhány óra erejéig legalább teljesen közömbös lehetett volna az, hogy a Horn szellemiségével szimpatizálóknak mi a véleményük Orbán Viktorról és politikájáról. Mert a temetés nem Orbán Viktorról, és nem is a tőle más nézeteket  vallókról szólt, hanem kizárólag a halottról. Pontosabban: kellett volna szólnia. Ha egyesek nem aktuálpolitikai indulataiknak kívánnak ilyen vállalhatatlan módon hangot adni.

Ebben a tekintetben mindannyiunk szégyene, hogy a másik ember tisztelete, a  morális alapon minimálisan elvárható, megfelelő pillanatban oly üdvös hallgatás képessége kiveszett a napi politikai (és hétköznapi) kommunikációból. Mert ami egy futballmeccsen elmegy, és ami egykor (nem mellesleg Horn Gyula miniszterelnöksége idején) csupán a szélsőséges politikai diskurzusokban volt fellelhető, ma mindennapjaink szerves részévé vált.

Ha már egy temetésen is képtelenek vagyunk félretenni politikai ellenfeleinkkel szembeni indulatainkat és letenni a fegyvert, semmi mást nem teszünk, mint azt az értelmetlen, parttalan, valós alapot nélkülöző, demagóg szabadságharcot legitimáljuk, amely a társadalom különböző csoportjait nem egymás egyenrangú ellenfeleivé, hanem halálos ellenségeivé teszi.  

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr415396417

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.07.09. 11:26:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nero Bianco 2013.07.08. 22:14:32

"Ebben a tekintetben mindannyiunk szégyene, hogy a másik ember tisztelete, a morális alapon minimálisan elvárható, megfelelő pillanatban oly üdvös hallgatás képessége kiveszett a napi politikai (és hétköznapi) kommunikációból. "

Már vagy 8-10 éve kiveszett.

Tényleg most kell meglepődni?

hungarisztan 2013.07.08. 23:28:47

Ambivalens érzéseim vannak.

Egyfelől egyetértek a szerzővel abban, hogy egy temetés nem politikai esemény, mitöbb, ízléstelen dolog bármiképp belekeverni az aktuálpolitikát (még ha vezető politikus temetéséről van is szó, ami azért picit fából vaskarika, mert attól, hogy ő most koporsóban fekszik, nem szűnik meg a közelmúlt vezető politikusa lenni, annak minden pozitív és negatív mellékhatásával együtt – némiképp szemforgató dolog apolitikusságot számon kérni, miközben szemmel láthatólag nagyon is kizárólag politikusoknak kijáró végtiszteletadás közepette temetik el).

Másfelől meg azt is gondolom, hogy a felmordulás szóban forgó célpontja oly mértékben alázza le az egész magyar társadalmat (kivéve haverok zrt.), minden létező fronton, minden időben, bármire és bárkire való tekintet nélkül (kivéve haverok zrt.), illetve az immoralitásnak, arroganciának és cinizmusnak olyan hihetetlen egyvelegével uralkodik az alattvalóin (függetlenül attól, hogy ők elismerik-e az alárendelt státuszt, avagy sem), hogy ő maga semmiféle erkölcsi legitimációval nem rendelkezik sem ebben, sem bármilyen más vonatkozásban.
Ez az ember baltás gyilkost adatott ki, kiszolgáltatott emberek (betegek, mozgássérültek, értelmi sérültek inkluzíve!) megélhetését vette és veszi el napi szinten („47ezer forintból vígan meg lehet élni”!), másokat rabszolgasorba dönt az értelmetlen, cserébe megalázó közmunkaprogrammal, megint másoktól (mindannyiunktól) 2500 milliárdnyi nyugdíjt tapsolt el stadionra, önfényezésre, pazarlóan értelmetlen devizahiteles segélyfalura, Közgép tenderekre, TEK-es Audikra, nemzetbiztonságilag titkosított beszerzésekre, megrendelésekre, kitudjamire, illetve olyan immorális emberekkel bástyázza körül magát, amivel szimbolikusan is a világ tudtára adja, mit is gondol ő, a hatalom legfőbb birtokosa és fitogtatója kultúráról, művészetről, oktatásról, tudományról, sportról, gazdaságról, vállalkozásokról, jogról, szolidaritásról, empátiáról, de még a polgárok magánéletéről is.
Ez az ember, aki – írjuk le feketén fehéren – leginkább az ország feudalizálásán dolgozik, ahol ő a legfőbb hűbérúr, s aki ma Magyarország miniszterelnöki székében tetszeleg, velejéig romlott. Mivel az általa semmibevett alattvalóival (sic!) mindennemű kapcsolatot megszakított, nincs mód rá, hogy az alattvalók érdemben kifejezzék nemtetszésüket. Az ebből származó frusztráció előbb-utóbb agresszióban fog lecsapódni. Én azt mondom, egyelőre nagyon olcsón megúszta ezzel a felhördüléssel – és nem csak akkor, ha olyan politikai sározásokkal, méltatlan akciókkal állítjuk párhuzamba, amelyekkel a magyar jobboldal a rendszerváltás óta „szórakoztatta” a nagyérdeműt, és amelyben neki magának is vastagon benne volt (benne van) a keze.

A társadalom egy vele szemben nyilvánvalóan kritikus szegmense volt jelen ezen a temetésen. Az, hogy bemerészkedett „az oroszlán barlangjába” nem csak azt jelentheti, hogy ilyen bátor volt, hanem azt is, hogy a feltétel nélküli seggnyalók és a TEK által határolt, csíramentesre fertőtlenített, izolált világából ennyire nem képes már a valóságot érzékelni.
Épp ideje volt, hogy eljusson hozzá egy üzenet – már ha eljutott a tudatáig. Sok illúzióm mondjuk nincs. De azt látni kell, hogy azt az indulatot, ami egy ilyen temetésen felszínre tört (hozzáteszem: a beszámolók szerint pusztán egy spontán pillanatra – tehát össze sem mérhetően azokkal az előre szervezett, szándékosan kitervelt, adott esetekben sokkal kegyetlenebb, akár tettlegességig is fajuló indulati játékokkal, amelyekkel a jobboldal utcára szereti vinni a híveit!) csak és kizárólag saját magának köszönheti. Erő – ellenerő. A newtoni törvény itt is működik, legfeljebb van egy kicsi (?) késése.

A pillanatnyi felhördülést alighanem nagyon is indokolható elkeseredettség szülte, nem pedig holmi napi politikai sárdobálás. Ez egy igen lényeges különbség mindenféle erkölcsi méricskélésnél.
Nem utolsósorban pedig szintén mentő körülmény, hogy a társadalmi közhangulat kifejezésére ma egyszerűen nem kínálkozik más csatorna.

A történelem – mint már annyiszor – ismétli önmagát. Sopánka, nem sopánka, egy politikustemetés bizony politikai aktus (is).
Mióta történelem a történelem, a nemzeti/birodalmi és/vagy vallási/szellemi vezetők, váteszek, rendszerrel inkompatibilis elemek, kreált vagy valós hősők, szimbolikus figurák temetése mindig is robbanásveszélyes körülményeket hozott létre. Nem véletlenül őrködik ezeken a temetéseken az elnyomó hatalom mindenütt a világon!

De hát ki tudná ezt nálánál jobban, ki az egész karrierjét egy ilyen robbanásveszélyes temetésre alapozta? Tanulhatna a történelemből.

Ő egyelőre még olcsón megúszta.
Egyelőre.

Kutyuu 2013.07.09. 00:24:01

Tudom, hogy gyenge párhuzam, de mintha azt mondanád, Rajk újratemetését 56 októberének elején nem lett volna szabad napi politikai célokra felhasználni a rendszerrel való elégedetlenség kifejezésére...

H_A 2013.07.09. 01:01:24

Most komolyan...szerintetek van helye fújolásnak egy temetésen? Igen vagy nem?

czi75 2013.07.09. 07:54:58

Belefér. Miért ne lehetne kritikus az ember.

sas70 2013.07.09. 08:35:23

Simán bunkóság!
Meghalt egy volt magyar miniszterelnök és az összes eddigi tiszteletét tette a temetésen. Teljesen mindegy, hogy a jelenlegi vezetés milyen, hogy Orbán jó elnök vagy sem, fújolásnak, vélemény nyilvánításnak helye nincs! A temetés után, lehet, a temetőn kívül lehet, de a szertartás alatt nem.

Guilelmus 2013.07.09. 08:54:26

Arccal lefelé, meszet rá!

Töksi 2013.07.09. 10:14:15

@hungarisztan: jó hosszan indokoltad, miért kellett volna szó nélkül elfogadnunk, amikor jobbermajmok fújogtak a 301-es parcellánál, dobálták Demszkyt, vagy verték szét a várost 2006-ban. Ezen az alapon akár Horn temetésén is akciózhattak volna, pl. felemlegetve '56-os múltját.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.07.09. 11:18:35

Ez bizonyítja: az ellenzékiek között sincs kevesebb bunkó, mint a fideszesek között.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.07.09. 11:19:42

S a szónok sólyomozása is gusztustalan volt.

hungarisztan 2013.07.09. 12:18:06

@Töksi:
Nem olvastál figyelmesen. Felsoroltam jópár okot, ami miatt gyökeresen eltért a mostani jelzésértékű, spontán, fegyelmezett, elkeseredés-szülte felhördülés azoktól a szervezett és merőben politikai manipulációkat szolgáló, valóban gusztustalan akcióktól, melyekkel az általad használt szóval élve „jobbermajmok” operáltak.
És ez nem kettős mérce, ezt nem én mondom, hanem ez így történt. Minden általam olvasott beszámoló azt írta, hogy OV nevének hallatán felhördült a közönség, aztán csöndben maradt. Semmi tojásdobálás, szitkozódás, üvöltözés, megfélelmlítés, skandálás, masírozás, kukaborogatás, kockakődobálás, autógyújtogatás, „betöréses túrórudilopás” :o) nem volt.

Aki szerint ez nem különbség, az nem akarja látni a különbséget.

hungarisztan 2013.07.09. 12:18:46

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:
Ez azt bizonyítja, hogy formális logikából bukásra állsz.

DFK 2013.07.09. 13:48:11

A bunkóság az bunkóság. Temetésen fújolni nagyon gáz.

Töksi 2013.07.09. 15:39:18

@hungarisztan: egyedül a spontaneitás a lényeges különbség, a viselkedés akkor is minősíthetetlen. Egyébként ahogy szerinted a temetőbéli felhorgadásra, fújolásra, úgy mások szerint a kukaborogatásra, demszkydobálásra is "jó oka" volt a résztvevőknek - legalábbis biztosan fel tudnának sorolni egy jó csomó okot, miért keseredtek el annyira, hogy ezeken a módokon fejezték ki elkeseredettségüket.
süti beállítások módosítása