Román vagyok, és Victornak hívnak: Ponta Budapesten
H_A Címkék: évértékelő hazaárulás MSZP Mesterházy Attila Victor Ponta2013.03.09. 16:10
Mesterházy Attilának volt pofája meghívni Victor Pontát a szombaton lezajlott évértékelő-kampánynyrendezvényre. Hetek óta olvasom, hogy milyen hazaárulás íze van annak, hogy a „magyarellenes román miniszterelnök” lesz az ellenzéki párt rendezvényének díszvendége. Az MSZP diplomáciai érzékének hiányától, arrogáns pofátlanságától hangos média és közvélemény határon innen és túl kimerítően foglalkozott tehát a kérdéssel. Olyannyira, hogy a gesztus nemzetárulással felérő tényének visszhangzásával akár ki is lehetett volna tapétázni az egész Kárpát-medencét. Nem kétlem, hogy a helyzet nem sokban fog változni ezután sem. Csakhogy.
Elhihetjük vagy sem az MSZP románozásért felelős tagjának, Szanyi Tibornak, hogy ”a naptár dobta ki Pontát” , vagy gondolhatjuk, hogy egyszerűen az erdélyi magyarok bocsánatáért nemrégiben Kolozsvárra utazó Mesterházy totális amatőrizmusának következménye ez a politikai értelemben vitatható meghívás, a lényeg, hogy Victor Ponta eleget tett annak. Pedig akár vissza is utasíthatta volna. A vázolt nehezményezések fényében valóban nem egyértelmű ez a látogatás, különösen, ha a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésre, vagy a szintén küszöbön álló magyar-román futballmérkőzésre gondolunk. Nem beszélve arról, hogy pontosan tudja, mit fog kapni cserébe ezért a román médiától. Mint ahogy az sem kerülhette el a figyelmét, hogy demonstrációt szerveznek ellene Budapesten. Hogy „Mesterházy a barátom” önmagában vérszegény indok lett volna arra, repülőre üljön.
"Tudunk együtt élni, lehetünk barátok, és tudunk együtt dolgozni a közös jövőnkért"
fotó: www.kisalfold.hu
És ha már megtette: valószínűleg nem nagyon fér össze a kétharmados szabadságharc nemzeti alapú öndefiníciós modelljével, de a román miniszterelnök (aki ugye kétharmados baloldali kormányt vezet Romániában) – amellett, hogy magyar nyelven köszöntötte - angol nyelven szólt a jelen lévőkhöz. Szabadon beszélt, és nem ráncolta a szemöldökét. Felháborító. Tudom, értelmezhetetlen egy barátságtalan, magyarellenes kormányfőtől, hogy ilyesmire vetemedik, remélhetőleg rengeteg bicska kinyílt az erre a célra berendezkedett zsebekben a határ mindkét oldalán. (Azért egy profi szinkrontolmácsot én mindenképpen beszereznék Mesterházyék helyében).
Viszont az a helyzet, hogy nekem nincs ilyen zsebem és belesimuló bicskám se. Alulmaradtam abban, hogy Ponta meghívásáért keresztre akarjam feszíteni az MSZP elnökét, és a román miniszterelnök beszéde után nem érzek késztetést arra, hogy gátlástalan gazembernek tituláljam. Úgy vélem, Victor Ponta mai kiállása – bármennyire is próbáljuk a diplomáciai kurzus jelentéktelenségét ellenérvként felhozni, és előszeretettel vájkálunk sértett nemzeti önérzetünk fertőjében – jelzésértékű lehet azok számára, akik őt tartják az erdélyi magyarság legnagyobb ellenségének. Persze a vasárnapi autonómiatüntetés kielezettségének tompítása nem elhanyagolható szempontja a látogatásnak, de ugye nem gondolta senki komolyan, hogy valamennyi román politikussal ellentétben ő szereti a magyarokat, és tálcán kínálja nekik az autonómiát? Uszított, mint mindenki más, amikor a helyzet megkívánta, de azért ahogy így újra elnéztem, európai értelemben vállalhatóbb, mint sokan mások, hadd ne mondjak neveket.
Távolról sem arról van szó tehát, hogy egetverő, leleplező, beismerő vallomást tett volna, vagy olyan ígéreteket, amelyek után székely zászló fog lobogni egész Erdélyben, és az autonómiát szinte könyörögve dobják utánunk a románok. Azt sem érdemes belemagyarázni egyébként egyszerűen összerakott, helyenként sablonos (egye fene, semmitmondó frázisoktól sem mentes), de mégis korrekt mondanivalójába, hogy kolbászból lesz a magyar kerítés ezután Erdélyben. Másokkal ellentétben én mégis barátságos, alapevetően pozitív üzenetként értelmezem mondanivalóját. Biztos vagyok benne, hogy azok szemében, akik vérlázítónak tartják már azt is, hogy átlépte a határt, ez bizonyul nemzetárulásnak. Legyen úgy.
Szerintem viszont sokkal értelmesebb volna, ha Victor Ponta ma elhangzott szavait a nemi, vallási, nemzetiségi megkülönböztetés, vagy a populizmus és demagógia fölöttébb káros voltáról, akárcsak a a Romániában élő magyarság és a Magyarországon élő románság kisebbségi jogainak messzemenő tiszteletben tartásáról, a békés együttélésről – és nem, nem omlott össze a Sportaréna!!! – referenciapontként tekintenénk.
Igen, kedves feleim a hazaárulás fogalmával való - nemzeti sportként űzött - dobálózásban! Mi lenne, ha az öncélú és kitartó megbélyegzés helyett, azt mondanátok: végül is ha ezek a kijelentések elhangzottak, akkor számon lehet kérni őket Pontától. Ahelyett, hogy azon pedáloznátok hosszú idő óta, hogy minél vadabb stigmákat sütnétek rá az „ellenségre”, mi lenne ha kiemelnétek a fejeteket a sértett, felejteni nem tudó, bezárkózó, öncélú nemzeti önérzet vályújából? A diplomácia és kölcsönös tisztelet európai fogalmai ugyan idegenül hangozhatnak azoknak, akik szerint az egész világ szembemegy a mi forgalmunkkal, de valahogy ez az egész kontextus és hangulat, amelyben Ponta beszélt, sokkal inkább a normalitás jegyeit hordozta, mint Orbán üvegbúrába zárt megjelenése, indokolatlanul hosszú, papírról szájbarágott üzeneteinek mikéntje.
Kétségtelenül sok lövészárkot ásott kelet-európai múltunk a román-magyar kapcsolatok mezején, de vajon biztos az a megoldás ezek betömésére, hogy bezárkózunk, elzárkózunk, és zsigerből elutasítunk? „Lehet, hogy a múlt megosztotta a két országot, de a jelennek és a jövőnek közösnek kell lennie” – mondta Ponta. Vajon az lenne a jobb, ha ilyet soha ki nem ejtett volna a száján, vagy az, hogy mindenféle ellenszél dacára mégis elmondta? Célravezető lehet valaha is az, hogy – Trianon-szindrómánk analógiájára – újra meg újra visszatérünk a fájó sebekhez, és a románok ellenségességének törvényszerűségét alapul véve, elzárkózunk a párbeszéd elől? Hogy felsőbbrendűen elkönyveljük, hogy a másik hazaáruló, és lezártnak tekintjük a problémát?
Remélem, ha semmi másra nem is, de arra, hogy legalább elgondolkodjunk ezen, mindenképpen jó volt, hogy Ponta nem futamodott meg. Ha már volt pofája meghívni őt az MSZP-nek. Fel is fogják koncolni érte. Nem csupán a sajtó, de eszmetársai is. Legyen ez az ő baja. A mienk meg az, hogy hátha van esély arra, hogy tágulni hagyjuk látókörünket, és mérlegelünk, mielőtt rúgnánk. Mert továbbra is érvényes, hogy a romániai magyarok sorsának alakulásáról elsősorban Victor Pontával fog kelleni tárgyalni. Minden irányába tett barátságtalan gesztus aláássa törekvéseiket. Hazaárulózás helyett inkább merengjünk el ezen!