A szellemi vérontásról: Bayer elérte célját
H_A Címkék: gyűlöletbeszéd uszítás romakérdés Bayer Zsolt2013.01.08. 12:00
Szándékosan nem akartam Bayer Zsolt szombaton megjelent írása kapcsán szavakba önteni, mit gondolok én erről a jellemezhetetlen kirohanásról. Amikor viszont egy általam ismert politikai-közéleti szereplő Facebook oldalán szembejött egy idézet ebből az írásból, amely bejegyzés pozitív előjellel illette e súlyos, és valóban mélyen kezelhetetlenné vált társadalmi jelenség Bayer-féle etnikai értelmezését, akkor úgy döntöttem, mégis veszem a bátorságot, és dacára a számos reakciónak, kommentárnak és állásfoglalásnak, megpróbálok még hozzátenni valamit e kérdéshez.
Elsősorban az a nagyon zavarbaejtő ebben az egészben, hogy semmi olyan nem történt, amihez foghatóval nem találkoztunk eddig. Bayer Zsolt hozta a formáját. Még akkor is, ha talán mindenkori önmaga “legjobb” formáját hozta, és valamennyi korábban megfogalmazott indulatát megszégyenítve rátette a pontot a cigánygyűlölet szimbolikus I betűjére. Úgy, hogy az egyszerű gyűlöletbeszéd és a tűrhetetlen uszítás közötti határvonalat is sikerült elmosnia.
Félelmetes ebben az egészben, hogy az egyébként hasonlóan vad, szélsőséges, gyűlöletre apelláló odamondásairól hirhedt Vona Gábor megszólalásai a cigány kérdésben, szelíd simogatásnak tűnhetnek Bayer fröcsögése mellett. Hogy odajutott a világ, hogy a Fidesz és a Jobbik diskurzusából mára eltűntek az egymást megkülönböztető árnyalatok, hogy az egymás felé tett nemes gesztusok mentén sivatagosodik a nemzeti jobboldal.
Nem nyugtat meg, hogy Navracsics kitenné Bayert a Fideszből, és egyáltalán, hogy ha Bayert a Fideszen kívül tudnánk, változtatna-e valamit lelkiismeretünk nyugodtságán? Hogy érdemben közelebb kerülnénk ennek a súlyos társadalmi problémának a megoldásához? De borzasztóan aggaszt, hogy ma Magyarországon ilyen felvetések mentén képzelik sokan a rendet. Amely felvetések elleni millió petícióval sem lehet fellépni.
A legnagyobb baj az, hogy Bayer Zsolt elérte a célját. Róla beszélünk, csodálkozunk, értetlenül állunk, megbotránkozunk, vagy esetenként elégedetten bólogatunk. Bayer pontosan tudja, mit akar, és pontosan ennek megfelelően ír. Nem találkoztam a Magyar Hírlap internetes oldalán azokkal a sorokkal, amelyeket Erdős Virág költő olvasni szeretett volna ott. Hogy tudniillik Bayer kiforgatta a szavait, hogy e szavakat használta fel arra, hogy személyes, de általánosnak szánt gyűlöletének formát és tartalmat adjon.
Ehelyett Bayer Zsolt maga áll elő újabb írással, és kikéri magának. Elégtétellel nyugtázza, hogy vele foglalkozunk, mert akivel foglalkoznak, annak igaza van. Beleröhög a pofánkba, és azt mondja: ha nem értitek, amit mondok, akkor mind hülyék vagytok. A szellemi likvidálással fenyegetett áldozat szerepében tetszelegve kéri ki magának, hogy a magyar társadalom egy része szándékosan félreértse őt, hogy belemagyarázzon a szavaiba.
És igen, azt gondolom, hogy Bayer Zsolt felhőtlen nyugalommal megteheti ezt, mert egy dologban sajnos igaza van: viszonylag széles közönség számára fontos, amit ír és mond. A magyar társadalom jelentősen növekvő csoportja számára szimpatikus ez a fajta válasz a romakérdésre. Hogy a cigányok jelentős része alkalmatlan az együttélésre, emberi kommunikációra képtelen állat. Hangsúlyozom: a cigányok jelentős része.
Bayer rendet akar, és ehhez mindenkori önmaga legjobb formáját hozza. Szombaton ezt írta: Ugyanis a késelők családjai nem magukba fordulnak, nem összetörnek, nem bocsánatot kérnek – hanem megfenyegetik az áldozatokat és azok családtagjait: ha vallomást mernek tenni, akkor „még több vér fog folyni”.
Az elmúlt napokban kialakult botrány után, Bayer Zsolt nem fordult magába, nem tört össze, és nem kért bocsánatot. Hiszen ő nem egy zavart lelkű, aggodó írástudó a jobboldali féltekén. Ő egy tudatos lény. Aki a szellemi vérontás útját választoatta hőn szeretett pártja oldalán. És mint mai írása is tanusítja, ezért a végsőkig hajlandó elmenni. Amikor mások csendben maradnának, Bayer tovább ugat.
Azontúl, hogy még most is neki áll feljebb, és másokat vádol azzal, amit magával kapcsolatban mélységesen elutasít, Bayer Zsoltok tündöklésének idején egyetlen tanulsága van ennek a történetnek: így lehet - csak látszólag öntudatlanul - újabb és újabb adag mérget fröcskölni a magyar társadalom vérkeringésébe anélkül, hogy érdemben közelebb vinnénk azt gyógyíthatatlannak látszó betegsége gyógyításához. Ennek alapján pedig jogos a sejtés: valószínűleg csak még több vér fog folyni.
Update: a Magyar Hírlap székhelye előtt 14 órakor kezdődött, Bayer véresszájú cigányozása ellen tiltakozó flashmobbal kapcsolatban olvasom, hogy állítólag a Gój Motoros Egyesület elnöke szított vitát a helyszínen. Nem tudom eldönteni, az-e a hír ebben, hogy Mészáros Imre úgy érezte, Bayer az ő védelmére szorul, vagy pedig az, hogy mindössze harmincan érezték fontosnak részt venni ebben a civil kezdeményezésben? Egy politikától független, magán jellegű véleménynyilvánításon, ahol viszont kötelező lett volna a jelenlét mindazoknak a közéleti szereplőknek, akik úgy érzik, egységes fellépésre van szükség az ország bayerizálódása ellen. Egyébként tartok tőle, hogy a szóban forgó, a cigányokkal ellentétben artikulálni is képes megmondó hátradőlve röhög összkomfortos budai villájában, és elégedetten nyugtázza, hogy újfent sikerült balhét szítani, és felkavarni a mocsaras politika állóvizét. Úgy, hogy valószínűleg semmilyen következménye nem lesz a dolognak, mert minden csoda három napig tart mifelénk.
Tény, hogy a szellemi vérengzés elleni fellépéshez harminc ember édeskevés.