„Nem lehet poetikusabb dolog, mint csángónak lenni, s édes mesékben hallgatni meg vasárnap délutánonként az öregektől mesés nagy Magyarországnak hatalmát, erejét. Milyen szép világ lehet ez itt onnanról!”

Az a helyzet, hogy Mikszáth korabeli gondolatait ma, Répás Zuzsannák csúfos tündöklésének idején aligha osztják azok a csángó magyarok, akikkel kapcsolatos bejegyzésemmel indítottam útjára blogomat alig egy hete. Sok és sokféle komment érkezett akkor ezzel a rendkívül kényes kérdéssel kapcsolatban, szeretném, ha Répás Zsuzsanna tegnapi kiheverhetetlen sajtótájékoztatóján elhangzottakkal kapcsolatban még néhány gondolat erejéig visszatérnénk a kérdésre. Bármennyire is szeretném ugyanis elfojtani zsigeri reakcióimat, bármennyire is próbálok elszámolni jó sokáig, tény, hogy igen érzékenyen érint ez a téma: nem ez az első, és gyanítom, nem is az utolsó eset, hogy a Fidesz-arrogancia által „izomból tegyünk tönkre valamit, ami működik, és jól működik” vezérelt politikai érdekek felülírják a nemzetpolitikai józanságot.

Úgy értettem ettől a kompetens hölgytől, hogy komoly anomáliákra  derült fény, mint még soha semmilyen határon túli elszámolás esetében, és irrgumburrgum meg különben is. Majdhogynem könnyfakasztó együttérzést váltott ki belőlem a nemzetpolitikai helyettes államtitkár könyvelési káoszt ecsetelő eszmefuttatása, amely természetesen az átláthatóság, a korrektség jegyében kívánta világgá kürtölni a Fidesz makulátlan jóhiszeműségét.

(fotó: www.kronika.ro)

Miután megtudtam, hogy a csak és kizárólag racionális megfontolásokon nyugvó tartalmi ellenőrzés kiderítette, hogy egy autó sem tud egy hónapon át minden nap 380 kilométert megtenni (a vasárnapokat leszámítva sem), értetlenül állok az előtt a kijelentés előtt, amely ugyancsak a könyvelési káoszra alapoz. Hogy tudniillik nem derült fény az MCSMSZ magyar kormány felé jelzett 35-40 millió forintos adósságára.

Namármost, mindannyiunk kedves Répás Zsuzsannája! Ha olyannyira tarthatatlan állapotokra alapozzák ama döntésüket, hogy egy bejáratott oktatási programot és egyáltalán, az egész csángóföldi helyzet menedzselését az ottani különleges viszonyokat nem ismerő személyekből álló szervezet(ek)nek adja át, akkor az lenne a minimum, hogy a visszás kérdésekről teljes képük legyen. Annál is inkább, hogy az MCSMSZ átvilágítása nem kis pénzébe került a magyar államnak: a nagyon sokszorosába annak, amibe racionális megfontolások mellett kerülnie kellett volna.

"A KIM és az AMMOA (A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány) közösen fizette az MCSMSZ átvilágítását a Teleki László Alapítványnak. Összesen 4.200.000 Ft-ba került, ebből 1 milliót fizettek a keresztszülők pénzéből, a többit a kormány állta. Diószegi László főellenőr, a TLA vezetője összesen 2 napot töltött Csángóföldön, repülővel érkezett Marosvásárhelyre, onnan bérelt autóval folytatta az utat és a nyár kellős közepén "tartalmi ellenőrzésnek" vetette alá a 25 oktatási helyszínt, ami annyiban állt, hogy Ferencz Éva segítségével végigszáguldozott a falvakon és készített egy-egy fotót.

A Teleki László Alapítvány az MCSMSZ konkurens alapítványa volt (magánalapítvány), ugyanazokra a forrásokra pályázott mint az MCSMSZ, korábban műemlékvédelemmel foglalkozott. Ennek ellenére minden dokumentumot átadtunk az uraknak és a jelentésükben feltárt hiányosságokat pótoltunk a KIM Nemzetpolitikai Államtitkársága által megállapított menetrend szerint. A dokumentumokat (szabályzatok, leltár stb.) el is küldtük levélben még a KIM döntése előtt a csángó ügyek referensének, Nagy Bercel úrnak.

 Most a Teleki László Alapítvány sikeresen kicsavarta az MCSMSZ kezéből a moldvai oktatási programot. Az igyekezetüket értjük, hiszen a műemlékvédelmre sajnos most nincs pénz. Kell egy új játékszer Diószegi úrnak" – olvashatjuk az MCSMSZ Facebook oldalán.

Tudom, hogy a Fidesz jó magyarjai szerint nem a megfelelő forrásokból tájékozódom, egye fene, vállalom. Igy aztán a Fidesz-féle Répás Zsuzsannák szerint rossz magyarok nevében állok értetlenül és rendkívül dühösen ez előtt az impertinens hatalmi demonstráció előtt. Tudniillik jó okom van azt hinni – továbbra is, töretlenül – hogy az erdélyi magyarság (beleértve továbbra is és töretlenül a csángó magyarokat is) ugyanannak az  ocsmány politikai játszmának a többnyire tehetetlen eszköze, és elszenvedője, amely ama bizonyos betont keveri ama bizonyos Berlini falba, amelyről már értekeztem.

Hihetetlen deja-vu érzésem van. Illetve bárcsak az lenne. Tavaly májusban kísértetiesen hasonló döntés értelmében rúgta fel a Fidesz a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési támogatási programot. Halkan jegyzem meg, hogy kormányközi egyezményről volt szó, és semmilyen anomáliákra nem derített fényt semmilyen illetékes bizottság. Ellenkezőleg:  nagyon nehezen, és  meglehetősen hosszú időn keresztül épült , működő rendszerről volt szó, amely egyáltalán nem mellékesen soha semmilyen körülmények között nem mondott csődöt.

De nyilván, akárcsak most, a szándék egyértelmű volt. Akkor éppen érvényes magyar-román – hangosan mondom - kormányközi egyezményt bontott fel egyoldalúan az Orbán-kabinet a romániai magyar érdekképviseleti szövetség kiszorításáért. Mint ahogy a státustörvény romániai lebonyolítását is kormányközi egyezmény szabályozta, amelyet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárságának (ki másnak mint a Répás nagysága által vezetett hivatalnak) nem volt kedve tiszteletben tartani. Igy jött be a képbe akkor is, akárcsak most az a felemelő pillanat, hogy az egyezményben nevesített alapítványok feladatait más szervezetre bízták.  Vastaps és virágeső.

És mielőtt bárki az esetleges elköteleződésem mentén akarna kifogásolni valamit, elmondom még egyszer, hangosan, és utoljára: a csángó közösség, az erdélyi magyar gyerekek sorsa soha semmilyen körülmények között nem lehet politikai csatározások kérdése. Sem többet, sem kevesebbet nem akarok mondani. 

Ja, de.  Még annyit, hogy szerintem szégyelld magad, Répás Zsuzsanna! Én a te helyedben nagyon szégyellném magam. Hogy  juthat oda a világ, hogy egy közösségteremtésben, és identitásmegőrzésben példaértékű munkát folytató szervezet vezetőségének közleményben tételesen magyarázkodnia kelljen egy pusztító, öncélú, kétszínű magyar államvezetésnek? Olyanokkal az élen, mint te? Az vigasztal csupán, hogy van az az emberi méltóság, amely nem hajol meg előttetek. 

És ha már itt tartunk, legalább egy kérdésben így utólag, mivel már úgyis mindegy: csatlakozz  az  MCSMSZ leköszönt - és emberi méltóság tekintetében magasan fölötted álló - vezetőihez, és mondd azt, hogy a moldvai csángók ügye ezzel a vitával már eddig is súlyosan sérült, ezt a helyzetet tovább rontani semmiképpen se szeretnéd.