Mivel nem vagyok hajlandó ennyi nap távlatából sem szóra méltatni azt a megelőlegezett durranástól totálisan mentes monológot, amelyet Orbán Viktor Tusnádfürdőn (értsd: Erdélyben, otthon) lenyomott, beszéljünk inkább másról. Az ország "elsimonosodásának" szellemében figyelem ezt a rákellenes barackmag-mizériát, ami nagy vonalakban így fest: L. Simon László nemzeti borászata csomagonként nevetséges ezer forintért árult olyan barackmagot, amiről azt állították cégileg, hogy rákellenes, méregtelenítő, tisztítja a májat és javítja a látást, és ökológiai gazdálkodásból származik.
Azt ugyan nem tartalmazta a felsorolás, hogy a vakoknak visszaadja a látását, és a tőből levágott lábak is visszanőnek e nemes termék fogyasztása nyomán, ám mivel e jótékony hatások egyike sem bizonyítható, ilyesmit Elsimonék eleve nem írhattak volna rá az élelmiszerre. Ez egy. Kettő: László elvtárs nem szívesen, de legalább arrogánsan kötélnek állt, és belenézett a kamerába. Aszonta, hogy ő nem orvos, nem kutató (nem mintha a hozzá nem értés bármikor is megakadályozta volna abban, hogy bármiről véleményt nyilvánítson) ezért fingja nincs, van-e a barackmagnak rákellenes hatása, de ügy az nincs: a termék nem került forgalomba. Három: különben is, hacsaknem, hovatovább L. Simon Lászlónak semmi köze az L. Simon Borászathoz, mer' az az asszony nevén van. Pedig nem. L. Simon László államtitkár saját kezűleg, vagy mások kezével kitöltött vagyonbevallása szerint L. Simon László több mint felerészben még mindig a cég tulajdonosa.
Szerintem meg igenis van ügy. Azt pedig L. Simon László agykárosító, néplélek-mérgező, rossz példát statuáló, a hazudozást kormányzati kommunikációs szintre emelő, fölöttébb erkölcstelen, sajátosan bűzlő morális magatartása képezi. A tények, dokumentumok, rendelkezésre álló adatok tükrében megjelenő valóságot és önmagát szembeköpve, a kényelmetlen kérdésekre hisztérikus vigyorba fulladt ábrázattal, Nagyel közölte a nemzettel, hogy nincs köze a félrevezető csomagoláshoz. Hogy nincs köze a barackmaghoz. Hogy nincs köze a történetesen az ő neve által fémjelzett céghez, és ezek alapján nem lepődnék meg, ha a feleségéhez se lenne. Sőt: innen már csak egy lépés lenne eljutni odáig, hogy L. Simon Lászlónak semmi köze L. Simon Lászlóhoz, és a mélyen tisztelt fárasztó újságíró méltóztassék utánanézni ennek mielőtt kérdezni merészel.
Az alapjáraton evidencia lenne egy normális országban, hogy a - jelen esetben - potenciálisan rákos és nem rákos magyar emberekkel, mint fogyasztókkal, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot megvalósítani, büntetendő kategória. A Gazdasági Versenyhivatal korábban kemény milliós bírságokat szabott ki olyan cégekkel szemben, amelyek valótlan gyógyhatásokról és egyéb, egészségre vonatkozó hatásokról állítottak valamit, ami nincs, nem volt, nem lesz. Ezúttal ne legyenek illúzióink: aki ilyen személyiséggel ilyen magasra jutott a párt hátán, annak nehogy már valami állami hatóság állja útját a gátlástalan, pofátlan hazudozásban.
L. Simon speciel azok közé a figurák közé tartozik, akikről nem feltételeztem, hogy képesek eddigi, és mindenkori önmaguknál is undorítóbbak lenni. De sikerült. (fotó: 168ora.hu)
A rákellenes barackmaggal Nagyel újabb szintet ugrott. A valóságérzékét nyilván nem most vesztette el teljesen, de az, hogy akkor is hazudik, amikor annyira nem lenne muszáj, az egészen elképesztő. Mert még egyszer: L. Simon cége, amelyhez L. Simonnak semmi köze, csak azért nem forgalmaz barackmag alapú sarlatánságot, mert képtelennek bizonyult összezúzni azt. Ergo, ha nem romlik el a gép, kit érdekelt volna, hogy kamuszereket sóznak rá daganatos betegekre, nem? De.
Amellett, hogy ez önmagában is a zemberek totális hülyének nézését sugallja, és ezt is kipipálhatjuk (tudniillik, hogy megint hazudott egy oltári nagyot az egyik kormánytag, és akkor mi van) L. Simon megfejelte a történetet, ezért talán még egy hét múlva is emlékezni fogunk rá. Nem tovább, de legalább egy hétig. A fideszes moralitás szellemében íme, egy igazi, tisztességes férfi, egy gáláns úriember, aki tudja: a feleséget nem agyonverni, kórházba juttatni, sértegetni, a vak komondoron átlökdösni kell, ellenben bőven elég rá mutogatni, és a szoknyája mögé bújni, ha gáz van. Igaz, hogy más körülmények között az asszony persze nem ember, de ez most nem az az eset.
A feleségkártya az egyik olyan, amely bármikor, bármilyen ügyben, bárkivel szemben kijátszható, amikor ugyan "nincs ügy", de azért mégiscsak kínos a helyzet. Ilyen egy gyáva, gerinctelen, notórius hazudozó. Aki soha nem állította, hogy rákellenes, soha nem mondta, hogy barackmag, már akkor túladott a cégen, amikor még meg sem alapította azt, egyébként is az egész egy aljas támadás, amellyel a most éppen nem létező családi összefogásra próbálják ráerőltetni, hogy az egy igencsak létező dolog, és meglehetősen átlátszó letagadni azt.
Hogy ilyen szellemi toprongyok, ilyen erkölcsi árvízkárosultak képezik ennek az országnak a politikai elitjét, csak azért szomorú, mert a gátlástalan hazudozást szemrebbenés nélkül tűrő kamera másik oldalán mi állunk. Mi, akikkel minden egyes nap megpróbálják elhitetni, hogy egy politikusnak akkor sincs köze a nyilvánvaló disznóságokhoz, ha saját kezű aláírása bizonyítja azt.
Nos, L. Simon László valóban nem orvos, nem kutató, tehát bármilyen hazugságot teljes értékű igazságként állíthat. Büntetlenül. Mert Polt Péter és Matolcsy György óta az eddiginél is nehezebb érveket felsorakoztatni a "nem fogta át a tudatom" kezdetű magyarázatokkal szemben. Úgyhogy L. Simon agyában természetesen nem tudatosult, hogy saját cége többségi tulajdonosa ő, tehát a cég az övé. És ha nem vagyok képes felfogni, hogy L. Simonnak semmi köze L. Simonhoz, valószínűleg én sem vagyok ember. Vagy magyar. Vagy valami. Ezek a bátor emberek ennek az országnak az első számú vezetői, akik sokan vannak, és egyre többen lesznek. Akármekkora arcuk is van, erkölcsileg súlytalanok, akárcsak a hazug szavak, amelyek elhagyják a szájukat. Akik ütnek, másokra mutogatnak, vagy éppen saját feleségüket tolják magukat előtt, ha forró a helyzet, és nincs kéznél az a szerencsétlen vak komondor. Gyászos fideszes erkölcs, L. Simon a neved!
