Alaphelyzet: az ország házának hétfői, vakációs hangulatú ülésén a sok egyéb fontos dolog mellett, az MSZP frakcióvezetője fideszes csalást emlegetett (hányást tett a Fidesz szemére) annak kapcsán, hogy a Nemzeti Választási Iroda formai okokból elutasította a vasárnapi zárva tartásról kezdeményezett népszavazási kérdésüket. A kormány nevében mindannyiunk „Elsimonnya” válaszolt: amellett, hogy a vasárnapi zárvatartás tulajdonképpen vasárnapi pihenőnap, parasztok...
„Ha igaz az, amit önök mondanak, hogy négymillió szegény él ebben az országban, akkor miért is követelik azt, hogy vasárnap vásárolni lehessen?”
Ha a legfrissebb, e témával kapcsolatos felmérést lazán nem létezőnek tekintjük is - miszerint a megkérdezettek mintegy 72 százaléka elutasítja a vasárnapi zárva tartást, de még a Fidesz szavazók közel kétharmada is úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha vasárnap is lehetne vásárolni az üzletekben - ez az arrogancia akkor is mellbevágó.
Nem tudom emlékszünk-e, amikor a magyar kereszténydemokrcáia egyik alappillére, dr. Surján elvtárs nemrégiben ugyanebbe a mágikus számba kapaszkodva, hasonlóan gonosz költői kérdésre vetemedett: „Négymillió éhezőről hallani. Most olvasom, hogy ötmillió túlsúlyos magyar van. Ezek szerint csak egymillió van elfogadható helyzetben?”
Miután hosszú hetek óta dübörög a bevándorlás-ellenes gyűlöletkampány, amely nem gumicsont ugyan, de mégis, L. Simon surjánkodása jelentéktelennek tűnhet, annál is inkább, hogy belefásultunk lassan abba, hogy a hétköznapi taplóságnál csak a hétköznapi korrupciós ügyek egy főre eső számában teljesít jobban a kormány. Pedig pont ezért nem az. Mármint nem jelentéktelen. Önmagában a valóság minden szembejövő aspektusának tagadása nagy baj, de amikor ez azzal az impertinenciával is párosul, amely a társadalom széles rétegeinek ilyetén kiröhögésében teljesedik ki, amikor ez válik a mindennapi kormányzati ténykedések, megnyilatkozások vezérmotívumává, akkor már nem csak az a baj, hogy L. Simon még egyáltalán szót kaphat bárhol, bármikor.
Ez a beképzelt, minősíthetetlenül dilettáns hólyag azt állítja, ha a sorok között jól olvasok, hogy ebben az országban leginkább, többnyire és szinte kizárólag csak a szegények hőbörögnek a vasárnapi zárva tartás ellen (fotó: Hírhatár)
Mert a társadalom kinyilvánított, felmért, megvizsgált véleménye dacára olyan természetesen továbbra sem lehet, hogy valaki mondjuk heti hat napot dolgozik, és vasárnap, az egyetlen szabadnapján szeretne bevásárolni. Ez a tapintatlan suttyó arról beszél körülbelül (agy hiányában is mozog a szája), hogy aki szegény, annak nyilván nem kell vásárolnia. Vasárnap főleg nem. De mi van a további legalább ugyanannyi millióval (akik Londonban vásárolnak vasárnap, azokat nem számoltam bele) amiből természetesen levonjuk a hívőket-híveket? Még mindig marad 1-2-3 millió, aki esetleg tudna és szeretne vásárolni. Mert csak. Mondjuk nem is szegény, nem is fideszes, nem is akar templomba menni ahelyett, hogy. Vagy vasárnap csak a hazaárulók és a bevándorlók szoktak bevásárolni?
Azon túlmenően, hogy nem emlékszem mikor volt utoljára az, hogy L. Simon bármit is értett volna bármiből, azt a kérdést is egyelőre a levegőben hagyva, hogy ez cinikus parasztság, vagy egybites hülyeség-e, azért nekem is volna még néhány extra költői kérdésem: vajon az államtitkár elvtárs panziójában-borászatában dolgozó népeknek jár-e a vasárnapi pihenőnap? Örülnek-e ahogy a torkukon kifér? Ha nem jár nekik, miért nem jár? És úgy egyáltalán: ezt a pihenőnapnak álcázott értelmetlen megszorítást hogyan erőltethette át egy nulla társadalmi támogatottságú párt, amely mit keres a parlamentben? Naugye.
Kedves államtitkár elvtárs, tulajdonképpen igaza van! Annak a szégyellnivaló 4 millió szegénynek eleve elrendeléses alapon egyetlen napon sem kellene/szabadna vásárolnia. Ha vásárolhatnak, mindegyre elköltik a pénzüket, a büdös életben nem lesz semmijük. Márpedig akinek semmije nincs, ugyebár. Igen, ez a tévedhetetlen, kérlelhetetlen fideszes logika: pofán basz, ha akarom ha nem. Néha töretlenül elcsodálkozom azon, hogy még mindig feszíthető ennek a népnek az idegrendszere, hogy az ilyen flegma-cinikus-öntelt-arcpirító napi szintű szellemi fekáliák után még mindig nem szakadt el a cérna.
Hogy nem vágta még bele az ilyen görényeknek az arcába, hogy azért nem értheted te ezt az egészet, L. Simon, mert egyesek nem heti két-három nap munkának álcázott pihenőnappal keresnek másfél milliót, hanem heti hat-hét napnyi kőkemény robottal visznek haza pár rongyos tízezrest. És van pofájuk a hetedik napon esetleg bevásárolni? Fáj a foguk arra az agyontartósított tescós párizsira? A fene a fajtájukat.
De hogy L. Simon óvodások számára készült képeskönyveket is nehezen értő logikáját meglovagoljam: azért követeljük b*meg, mert ezek a nyomorultak egyik napról a másikra élnek, számít az a rohadt 20 forint is, és ez alól a vasárnapi nap sem kivétel: vasárnap is enni kell, nem elég a templomban imádkozni. Nem értheted ezt a bonyolult, és undorító szegénységet, mert téged azért tartanak, hogy a legvállalhatatlanabb baromságokat kimondd a vezéred helyett.
Nem elég, hogy megcsináltatok egy olyan hatalmas butaságot, amely a társadalom közel kétharmadának akaratával szembemegy úgy, hogy előzőleg meg sem kérdeztétek az érintetteket, átcímkézitek a zárva tartást pihenőnappá, majd briliáns logikátokat segítségül hívjátok, és belevarrjátok az egészet a szegények nyakába. Mert egyébként szegények nincsenek, de ha mégis kiderül, hogy valamit nagyon elkúrtatok, akkor a szegényekre lehet hivatkozni, és velük takarózni: úgyis szegények, minek nekik vasárnap is vásárolni.
Undorító vagy L. Simon! Mert nem elég, hogy dícső kormányod alatt folyton mélyül a szegénység, és nincs az a közmunka mennyiség, ami a statisztikát javíthatná, de van pofád ezt a mélyülő szegénységet érvként használni, egy legalább ilyen súlyos kormányzati mellényúlásra magyarázatul. Aljas vagy, L. Simon, mert bár tudod, hogy veled ellentétben másoknak nincs havi másfél milliója jól élni, attól még dönthetnek úgy, hogy azt a keveset, ami van, vasárnap költenék el. És álszent is vagy L. Simon, mert azért tudod, hogy (beismeritek otthon a tükör előtt vagy sem) a nagyon is létező 4 millió szegényen felül - mint utaltam rá - van még néhány millió egyelőre még nem szegény, akit nem létező ismeretlennek tekinteni ebben a magyarázkodó egyenletben, szintén felér egy gyomorszájon rúgással.
Úgyhogy tudva, hogy te nap- és szélerőművek nélkül, vagy azokkal együtt is ugyanolyan mélysötétségben élsz, mint amilyen mélyszegénységben sokan mások, de mivel nincs kedvem a reménytelenség elkeseredett sötétségével zárni eszmefuttatásomat, engedd meg, hogy adjak egy "jó" tippet. Az őszi parlamenti ülésszak során még jól foghat. Nyújtsatok be egy olyan törvénymódosítást, hogy a nektek tetsző üzletek vasárnap és mindörökre is nyitva lehessenek. De ez a 4 millió szegény meg a többi nem létező pár millió ne tehesse be a lábát, hogy nyugodtan vásárolhassatok (ha esetleg vasárnap reggel benyalod a bödön tejfölt és nem marad az ünnepi ebédhez) és ne zavarjon a nyomor visszataszító látványa a CBA-ban.
Tudom, hogy ha rajtad múlna, ez is alaptörvénybe lenne foglalva, de szellemi színvonal ide vagy oda, ne vegyél túl komolyan! Az, hogy mostanig nem volt semminek következménye, nem jelenti azt, hogy egy szép napon nem lesz. Majd ez a 4 millió szegény elmagyarázza, amit most nem értesz.