Még mindig húsvét van, és egy keresztényi vallomással tartozom: nem voltam templomban. Pedig vasárnap a templomok nyitva tartanak. Nem úgy, mint a Tesco. Hiszek a magam módján, és vásárolok, ahol tudok. Mert állítólag ez a természet rendje. Vagy nem. Húsvéti szent magamba szállás, és profán vásárlás helyett, most éppen azon gondolkodom: mennyire illeszkedik a természet rendjébe a szószékről politizálás evidenciája. Mennyire fér bele az én, magam módján hívő keresztény értékrendembe az, hogy vasárnap, a feltámadásról szóló igehirdetés lábszagú politikai felhangjai eszembe juttassák: az igehirdetés szentsége is egyre inkább és rendíthetetlenül a politikai szemforgatás egyik jól bevált eszközévé silányul.
Nem voltam templomban, de így is kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy ma, Magyarországon, egy istentiszteleten ilyen elhangozhat: „kétezer évvel ezelőtt nem tartottak politikai vitanapot a jeruzsálemi parlamentben, sőt népszavazást sem írtak ki arról, lehet-e vasárnap nyitva egy sziklasír, a világ, a természet rendje az, hogy nem lehet.”
Bumm, bele az arcunkba. Nem lehet, és kész. Mert Gáncs Péter evangélikus püspök azt mondta. És most engedtessék meg, hogy elöljáróban elnézést kérjek Isten azon tisztességes szolgáitól, akik még véletlenül sem azért mennek fel a szószékre, hogy az aktuálpolitika moslékszagú példázataival támasszák alá emelkedett mondanivalójukat. Ez az írás nem róluk és nem nekik szól.
Vajon lehetett volna ennél szerencsétlenebb, értelmetlenebb hasonlattal szemléltetni a feltámadás csodáját, a kereszténység valószínűleg legszentebb misztériumát? Kötelező és elkerülhetetlen volt-e belemosni a vasárnapi zárva tartást Jézus feltámadásába? De mert így alakult: ugye nem egészen véletlen, hogy éppen a vasárnapi bevásárlás tilalmának természet rendje szerinti megkérdőjelezhetetlenségét sikerült beemelni az igébe, és nem a miskolci gyermekétkeztetés betiltásának szentségtörését? Vajon miért? Miért nem a létbizonytalanságba, nyomorba, nincstelenségbe süllyedő Magyarország képe fölötti megbotránkozás teljesen jogos szólamai kerültek bele ebbe az ünnepi beszédbe? És egyáltalán: mi köze van a feltámadásnak a vasárnapi zárva tartáshoz?
A szószékről politizálás a természet, és a világ rendje? (fotó: MTI)
Nos, ha én templomba járó hithű, adakozó keresztény lennék, akkor most nagyon sértve érezném magam, így viszont simán dühös vagyok. Mert egyházi mértékegységgel mért laikusként is tisztában vagyok vele, hogy a szószékről igét hirdetni hatalmas felelősség. Éktelen ostobaságokat mondani viszont böszme felelőtlenség. Püspök úr, ez így arcpirító!
Mert ha már ott tartunk, hogy mi volt 2000 évvel ezelőtt, akkor tény, hogy például villamos, központi fűtés, angol vécé, vagy mobiltelefon sem volt, és ha jól tudom, a keresztényeket is az oroszlánok elé vetették, vagy keresztre feszítették. De ha kétezer évvel ezelőtt szavazás nélkül (!) csecsemőket mészároltak le, és nőket erőszakoltak halomra, mert az volt a természet rendje, akkor ez ma is rendben lenne? Vagy mégis mit akart mondani, püspök úr? Hogy vasárnap csak a 200 négyzetméternél kisebb helyeken lehet feltámadni, családi alapon, mert ez a természet rendje? Vagy azt akarta sugallni, hogy ha a Fidesz-KDNP rendje szerint működne a természet és a világ, akkor Jézus csak szombaton vagy hétfőn, vagy csütörtökön támadhatott volna fel, mert a vasárnap a családé?
De tudja mit? Én értem, mit akart mondani, bár mélységes hányingerem van tőle:a sziklasír vasárnap annak ellenére volt nyitva, hogy akkoriban nem ez volt a világ és a természet rendje. Vagyis, gyengébbek kedvéért: csoda történt. De erről azt gondolom – a szerencsétlen példánál maradva – hogy bár sokan örültünk volna neki, szavaztak ugyan, de minket nem kérdeztek meg, vagyis nem írtak ki népszavazást arról, hogy lehet-e vasárnap nyitva a CBA csak azért, mert az önök világának és természetének rendje az, hogy nem lehet. Pedig a mi világunk és természetünk rendje szerint az volt evidens, hogy minden nyitva lehet. De az a jó ebben a demagógiába és politikai eszmékbe mártott, ránk erőltetett vallásos kurzusban, hogy tetszés és pillanatnyi igények szerint össze lehet mosni bármit, és a bárminek az ellenkezőjét is, érvként, vagy éppen ellenérvként felhasználva különböző felelősséget megkívánó mikrofonok előtt.
Úgyhogy igen, tulajdonképpen a következő feltámadásig lehetne ecsetelni, hogy mi volt kétezer évvel ezelőtt. Ha már mindenáron aktuális példázattal kívánt élni – ami nyilván nem baj, sőt – érdemes lett volna szem előtt tartani, hogy most nem kétezer évvel ezelőtt van. Sajnos és szerencsére. Az íves analógia akkor is nehezen állna meg a lábán, ha a sírboltok zárva tartását a Fidesz-KDNP nevű politikai képződmény vitte volna át akkor, akárcsak most. A népakarat teljes figyelmen kívül hagyásával. (Költői kérdés: kétezer évvel ezelőtt nem volt evangélikus egyház sem, tehát az, hogy most van, a világ és természet rendje ellen való?)
De inkább nem „gáncsoskodom” már tovább, teljesen felesleges. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom: íme, a magyarázat arra, hogy hozzám hasonlóan, egyre kevesebben választják a templom falait a hit gyakorlásának helyszínéül. Azt már régóta tudom - a vasárnapi zárva tartás előtti időkből is –, hogy semmi nincs ebben az országban, ami többet ártana a kereszténységnek, mint azt a nevében hordozó álszent politikai alakulat. Azt viszont legalább ennyire undorító, hogy szervilis egyházi emberek, akik a Bibliát a napi politikai kurzus szerint forgatják, csűrik-csavarják, tulajdonképpen a szószékről, felelősségük és küldetésük tudatában, mossák az agyunkat.
Számomra nem ez a természet és a világ rendje. Én erkölcsi útmutatást, tisztaságot, tisztességet várok az egyháztól, nem azt, hogy magukat lelkészeknek tituláló, álszent bábok a szószékről visszaböfögjék az aktuálpolitikai, korrupt, önkényes, értelmetlen döntések vallásos bizonyítását. A vasárnapi zárva tartás nem attól lesz helyes, igaz, követendő gyakorlat, hogy bezzeg a pap is megmondta a templomban. Püspök úr, egyáltalán nem az a természet rendje szerint való, hogy az egyház a pillanatnyi (mindenkori?) politikai érdekcsoportok kurvája legyen.
Vajon lehetett volna ennél szerencsétlenebb, értelmetlenebb hasonlattal szemléltetni a feltámadás csodáját, a kereszté...
Posted by Hacsaknem Blog on 2015. április 6.