Egyfelől természetesen megdöbbentő, hogy a mélyen tisztelt fideszes honatyáknak fogalmuk sincs miért szükséges nem 15, hanem rögtön harminc évre titkosítani a paksi szerződés egyes passzusait, vagy, ha van fogalmuk, jobb lenne nem tudni róla. Másfelől mellbevágó, hogy mától tényként kell kezelnünk: a háromezer milliárdos paksi beruházáshoz semmi köze a választóknak, hiszen az csak néhány bő évtizedre határozza meg Magyarország mozgásterét  (beleértve unokáink - azok, akik nem svájci egyetemeken tanulnak - felhőtlen életét). Harmadrészt teljesen nevetséges, hogy éppen az az ember írta alá ezt a szerződést, aki 2008-ban még úgy nyilatkozott: puccsot hajtanak végre a magyar nép ellen, akik titkosítják a paksi bizniszt. Mindezek fényében a legdurvább mégiscsak az, ahogyan megint retardált idiótáknak néznek minket drága választottaink úgy, hogy az arcuk sem rezdül.

Tény, hogy megint hangsúlyoznom kell: Paks műszaki és üzleti adatai távol esnek az egyszeri választót húsba vágóan érintő, megfogható, itt és most jellegű egzisztenciális primitivizmustól. Nincsenek azonnali hatásai, nem jelennek meg a gázszámlán közérthetően, szájba rágva, rezsicsökkentésnek és jobban teljesítésnek álcázva, nem ehetőek, ihatóak, ezért látszólag megtehetjük, hogy leszarjuk őket.

De azért mégiscsak furcsának tűnhet, hogy ha ez ennyire fontos nekünk, akkor mégis mi a fenéért nem tudhatjuk meg: mi ez az egész, mi a tétje, és miért döntöttek az illetékesek úgy, hogy 2008-as bősz kijelentésükkel szembe menve, mégiscsak megpuccsolják a magyar nemzetet? Nem, nem vártuk, hogy az összes hadititkot beletolják az arcunkba, de nem illett volna annyira felnőttnek tekinteni mindazokat, akik nevében megkötötték ezt a paktumot, és akik majd nem mellékesen fizetik a számlát, hogy a fene nagy nemzetbiztonsági maszlag teregetése helyett tisztán és közérthetően elmagyarázzák a miérteket?

"Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak. Hogy mi ne tudhassuk meg, hogy pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket, és pontosan milyen gazdasági számítások alapján várhatjuk Magyarország fölemelkedését, vagy éppen meggyengülését. Ez a mi életünk! Ez nem a kormány biznisze. Ez a mi életünk, kedves barátaim. És aki elveszi tőlünk és a választott képviselőktől a valóság megismerésének jogát, 48 órával az aláírás előtt jelenti be, hogy egyáltalán valami készülődik, az valójában puccsot hajt végre a magyar alkotmányos rend, a magyar népképviselők és az egész magyar néppel szemben." (Orbán Viktor, 2008)

Hülye ez a nép, már többször kiderült, ám biztos vannak páran, akik pontosan tudják, hogy ahol nincs nyilvánosság és átláthatóság, ott sérül a verseny, és igen nagyot nő az ár. Biztosan vannak olyanok, akiknek nem kerülte el a figyelmét, hogy családonként 84 200 forinttal kerülhet többe az erőműbővítés pusztán azért, mert a kormány titkolózik.

Értem én, hogy Magyarország nem lesz gyarmat, és az oroszok majd megvédenek minket a mocskos kapitalistáktól, de komolyra fordítva: ez a következmények nélküli sunnyogás igazán elkeserítő. És e tekintetben nem kérdés, hogy a titkosítás nem más, mint egy pőre beismerő vallomás. Mert ugye, ha minden tiszta lenne, már régen gomolyogna a tömjénfüst, zúgna a melldöngetés, vállveregetés, a csapból is a szerződés részletei folynának. Ezért a fanyalgók kedvéért hangsúlyozom: itt nem az a kérdés, hogy egy következő kormány egy tollvonással megszüntetheti a titkosítást akkor is, ha 120 évben állapították volna meg azt, így nem kell fölöslegesen vihart kavarni a biliben. Sajnos ez sem enyhíti annak súlyosságát, hogy még az is elképzelhető: szó nincs itt semmiféle atomerőmű-bővítésről. De ha mégis, akkor ezt a több milliárd eurót a magyar állampolgárok fizetik ki, az oroszok csak hitelezik. Tényleg nem zavar minket, hogy ennek egy részét titkosítás címén a szemünk láttára, közönyös hallgatásunkat kihasználva, lopják el? (Remélem a nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva nem attól rettegnek az urak, hogy én is atomerőművet építek a nem létező kertem végébe.)

Ha most megint hallgatunk, és ezt is lenyeljük, akkor a nevünket adjuk ahhoz, hogy ebben az illiberális demokráciában mindent, abszolút mindent meg lehet tenni. Ha elviseljük, hogy Paksról ilyetén módon kussoljanak és hazudjanak a szemünkbe, tulajdonképpen mi titkosítjuk ennek a kormánynak a bűneit. Akkor újra kiállítjuk saját szegénységi bizonyítványunkat: hogy nem érdekelnek a közügyek, hogy legfeljebb egy kis rezsimorzsától, azaz nagylelkűnek csomagolt könyöradománytól villanyozódunk fel, hogy legjobb esetben is egy pár száz forintos internetadó miatt ráncoljuk össze a homlokunkat. Saját szánalmasságunknak állítunk szobrot azzal, hogy egy 30 éves titkosítással megfejelt 3 ezer milliárdos lenyúlással sem lehet kihozni bennünket a sodrunkból. (Bezzeg, ha a Szulejmánt venné le a műsoráról az RTL...)

Ébresztő! Nem kellene megvárni, hogy harminc év múlva a világ eldugott üdülőparadicsomaiban rejtőzködő fideszeseken próbáljuk számon kérni az ország adófizető polgárai, gyerekeink, unokáink gyalázatos eladósítását! Nagyon nem kellene megvárni...