Ha nem zavarna, hogy az egyáltalán nem bocsánatos önismétlés kockázatát vállalom ezzel, azt írnám most nem közéleti szereplő, nem mások lábán, így nem az én lábamon álló I. Orbán Ráhel egyelőre koronázatlan királykisasszony utóbbi napokban nyilvánosságra került ámokfutása kapcsán, amit nemrég a Hír Tv-nek is üzentem: aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha... Mivel azonban határozottan utálom, ha azt vetik a szememre, hogy ismétlem magam, azt írom inkább: egyre inkább szégyellem magam azért, hogy egykor ennek a fiatal lánynak a védelmére keltem, és úgy gondoltam, méltatlan bántani őt csak azért, mert olyan közszereplő családba született, amelyből legalább annyi előnye származik, mint amennyi hátránya.
Éppen ezért bimbódzó megdöbbenéssel vegyes hányingerrel akartam elsiklani afölött a bulvárszereplése fölött, miszerint többedmagával olyat tett, amit még soha senki ebben az országban: az Operaház Királyi Páholyában pezsgőzött végig néhány múló, ám felejthetetlen percet Magyarország jobban teljesítő jelenéből. Persze már akkor összevontam kicsit a szemöldököm, amikor hatvan embert - nem kicsit megalázó üzemmódban - vetettek DNS-vizsgálat alá csak azért, mert a buli hevében Récselünk barátnőinek telefonja eltűnt, és hát ugyebár. Akkor is hümmögtem egyet, amikor előállt a saját lábon állás, valóságot megszégyenítő erkölcsi alapvetésével, nem beszélve az abból szárba szökkenő keszthelyi kikötőről, most viszont muszáj szóvá tennem, hogy bizonyos privát fotók nyilvánosságra kerülése miatt Rasink jogi lépéseket is fontolgat. Magyarán: fenyegetőzik. Nemrég állt a saját lábára, és már szaporázza is a lépteit. Nem gyenge: a most valamiért nem közszereplő Orbán Ráhel szerint Orbán Ráhel és családja nyaralását szemléltető fotográfiák internetre való felkerülése bűncselekménynek minősül.
Pedig már megint készültem felmentést találni a lánynak, arra gondoltam, milyen nehéz lehet szegénynek, hogy egy ártatlan pezsgőzés miatt egy fél, vagy tán egy egész ország rajta akarja elverni a port. Csak azért, mert olyan helyre ült be, ahova az ország első három emberén kívül csak egy szerencsésebb takarítónő teheti be a lábát. Na és? Ez most tényleg fáj nekünk? Nem gondolom, hogy nincsenek illetékesebb személyek ebben a sztoriban, akiknek tudtával, beleegyezésével ez megtörténhetett, akik tisztában voltak vele, hogy ebből akár balhé is lehet, de beleálltak: mert szerintük ez simán-bőven belefér. De hangsúlyozom, nem az esemény a lényeg, hanem a hozzáállás: mi ezt is megtehetjük, ránk nem vonatkoznak a törvények, nekünk lehet. És ekkor még mindig nem lett volna késő csendben maradni.
Apuci pici, saját lábán álló lánya ismét kikérte magának (forrás: Sárga lap)
De Ráhel nem arról híres, hogy a megfelelő pillanatban képes csendben maradni. Az örökletes feltűnési viszketegség jókora adag csillapíthatatlan arroganciával párosul, és ezért, csak ezért van az, hogy erre már nem lehet megint legyinteni, emellett már nem lehet megint szó nélkül elmenni, hogy ez már nagyon nem fér bele. Ha Orbán Ráhel feltűnése a Királyi Páholyban a közszereplő szürke hétköznapjainak magától értetődő villantása volt, akkor most nagyon nem kellene fenyegetőző hangú, közleménynek álcázott levelezésbe kezdeni a magyar néppel.
Kedves Ráhel! Azt hiszem, hogy ennek a megfenyegetett népnek legalább annyi oka lenne jogi lépéseket tenni, mint neked. És nem az internetre saját kezűleg feltöltött fapados nyaralási fotói nyilvánosságra kerülése miatt. Ha már elnézte neked, hogy barátaidat a parlamentben, de főleg királyi páholyokban látod vendégül, ahova ő, a nép, földi halandóként a büdös életben nem teszi be a lábát, ha már lenyomtad a torkán, hogy csak akkor állsz a saját lábadon, amikor hihetetlen (közpénzből) vagyonosodásod körülményeit feszegetik, majd amikor a királyi páholyba ülsz be úgy, mint egy kocsmába, akkor hirtelen megint a miniszterelnök családjának oszlopos tagjává válsz, legalább lenne annyi alázat (értsd: ibolya szerénység) benned, hogy ezek után ne te kérd ki magadnak.
Mi már lassan beletörődtünk abba, hogy mifelénk ez az élet rendje: aki a saját lábán áll, az könnyebben tesz lépéseket, jóval könnyebben, ám ez a kicsinyes, sértődékeny, öntelt cinizmus mégiscsak megalázó erre a hülyére vett népre nézve. Igen, van az internetre feltöltött fotográfiáknak egy olyan sajátosságuk, hogy egy idő után önállósodnak, ha úgy tetszik, megállnak a saját lábukon. És miután édesapád vastagon benne van abban, hogy édes elsőszülött kislánya a magyar közélet celeb szárnyának élére került, én a helyedben elgondolkodnék egy sajnálatos evidencián, ami ebből fakad. Ha ennek fényében még ráadásképpen mutogatjuk is magunkat, ha mi állunk az erdő felől, ha kikérjük magunknak a saját lábon állást, és ezt ilyen minősíthetetlen módon prezentáljuk a pór nép felé (értsd: bűncselekményeket emlegetve fenyegetőzünk) az bizony előbb-utóbb visszaüt. Tudod, kedves Ráhel - igaz, nem tapasztalatból mondom - a pezsgős páholy magasságából könnyen le lehet szédülni.
Ebben a korban, ezzel a háttérrel a minimum volna érteni és megérteni, mit jelent közszereplőnek lenni. Túltettük már magunkat a tükörpusztai aszfaltozáson, a pezsgős dőzsölésen, az ötcsillagos kikötőn, a 15 milliós svájci egyetemi tandíjon és annyi minden máson, azon viszont nehezen tudjuk túltenni magunkat, hogy úgy viselkedsz, mint apuci pici lánya, aki azt hiszi, róla csak szépeket szabad mondani vagy semmit, a napra lehet nézni, de rá nem, és aki erre nem hajlandó, azt a fülénél fogva kell elvezetni. Ha már kénytelenek vagyunk együtt élni azzal, hogy apuci pici kislánya az osztálypénzből megy magántanárhoz, hogy míg a többiek paradicsomlevest esznek spenóttal, ő kaviárt zabál két pofára, hogy a fizetett magántanár kiemelkedő dolgozatnak nevezi azt, amiért a többieknek csuklóból egyest ad, és hogy míg az osztálykirándulásra mások autóbuszt bérelnek, őt az udvari sofőr szállítja limuzinnal, legalább maradj csöndben, könyörgöm! Kedves Ráhel - és azt hiszem ezzel több millió ember jó tanácsát, és egyben szeretett édesapád bölcs intelmét tolmácsolom igen visszafogott stílusban - ilyenkor kellene szerénynek lenni, mint az ibolya! Még mindig nem késő.
U.I. Az Orbán család nyaralásáról készült fotókra egyáltalán nem vagyok kíváncsi, azokat semmilyen módon nem áll szándékomban felhasználni, nyugi!
Az utolsó 100 komment: