Mielőtt lezajlott az internetadó elleni második civil (!!!) tiltakozás (nem, nem tudtam ott lenni, lehet dobálni a köveket rám) megszületett a kormány nem hivatalos, ám annál súlyosabb véleménye erről az amerikai diplomáciai botránnyal összefonódó sztoriról. Szokás szerint a rezsim egyik legarrogánsabb seggnyalójának tolmácsolásában. Bayer Zsolt a verbális kidobólegény, a nemzet vécése, a védhetetlen disznóságokat ki- és megmagyarázni, a kormányzati intézkedések generálta égig érő szarkupac eltakarítását tető alá hozni hivatott tollforgató ismét nagyot alkotott. Úgy alakult, hogy megint nem derültem jókedvre tőle. A Fidesznek egyáltalán nem kínos, hogy ilyen emberek, ilyen stílusban állnak ki mellette. Azért írok megint Bayer Zsoltról, mert a Fidesz önmagában Bayer Zsolt. Vagyis Bayer Zsolt maga a Fidesz lényege.
Nem vagyok egybites focihuligán, sem kigyúrt, biliárdgolyó agyú ultra, és az sem mondható el rólam cáfolhatatlan meggyőződéssel, hogy lúdtalpas, ultraliberális gennyláda lennék. Még rosszabb: nem vagyok rohadt kis pártmunkás, vagy aljas brezsnyevi pravdás sem. Ettől függetlenül érintve érzem magam ebben a Bayer-féle fröcsögés áradatban, mint ahogyan érintett az a több (tíz) ezer ember, aki hozzám hasonlóan, nem esik egybe eme újságírónak nevezett megmondóember által önkényesen megrajzolt primitív kategóriák egyikével sem. Ellenben nem ért egyet a Fidesz sokadik megsarcolási kísérletével.
A verbális kidobólegény (fotó: 444.hu)
Bayer - megfejthetetlen okokból - Szerelem címet viselő, kötelező szellemi fekáliába csomagolt véleménycikkéből kiderül, hogy Andre Goodfriend amerikai ügyvivőnek takarodnia kell Magyarországról, ahelyett, hogy a tüntetők oldalán fotóztassa magát (amihez vérbeli demokráciában természetesen semmi joga nincs, mert a magyarhoz hasonló igazi demokráciákban Bayerek kizárólagos joga megmondani, hogy ki mehet tüntetésre és pontosan melyikre) hogy Budapest nem Ukrajna, és hogy az internetadót mellesleg el kell törölni. A mondanivaló alátámasztására használt költői kép - a Golden Globe- és a BAFTA-díj ellenére - nekem egyáltalán nem rokonszenves (nem hollywoodi) melodráma: az Igazából szerelem. Azért pont ez, mert állítólag van neki lelke. A filmnek. És mert egy adott pillanatban Hugh Grant, azaz Nagy-Britannia miniszterelnöke beszól az Egyesült Államok elnökének, miszerint "egy basáskodó, hatalmaskodó barát nem barátunk többé". Az lebutított bayeri analógiák alapján azért, mert Magyarország Nagy-Britannia. És mert Budapest nem Ukrajna.
Nekem erről a tudatosan uszító kaméleonról, de főleg erről az egész jelen helyzetről Bibó István ugrott be (igaz, nem egy Hugh Grant): „Magyarország 1920 után felvette a legterméketlenebb lélektani pozíciók egyikét: az igazságtalanság áldozatának a szerepét.” Ez zajlik most is, ezt fröcsögi bele az arcunkba az úgynevezett nemzeti oldal, a magát Magyarországgal azonosító Bayer-Fidesz. Nagyzolás, kivagyiság, önhittség, pökhendiség, acsargó sértettség, a felelősség állandó másra tolása, ellenségkeresés, az elárultatás - minket mindig ver a sors keze típusú - pszichózisa. A súlyos korrupciós vádakkal való szembenézés helyett, a képtelennél jóval képtelenebb intézkedések visszavonása helyett, Bayer Zsoltok kapnak megbízást arra, hogy az ellenséges oldal lókupeceiről gyilkos indulatokkal fröcsögjenek. A barátság, a türelem, és az érvekre való nyitottság szellemében.
Vagyis a kormány Bayer Zsolt(ok) által szembeköpi, lenézi, sértegeti és teljesen megkerülhetőnek, nem létezőnek tartja mindazokat, akiknek "bármilyen kérdésben ellenvéleményük van." A mocskos meló elvégzésére kijelölt Bayert nem lehet, nem szabad ártalmatlan idiótának, önmagából kivetkőzött elmebetegnek tartani. Az, hogy sokunk számára Bayer erkölcsileg vállalhatatlan, nem jelenti azt, hogy az általa okozott károkat zárójelbe lehetne tenni. Ellenkezőleg.
A hatalom kegyét bíró nyílt uszítás megbocsáthatatlan. Egyebek mellett Bayer Zsolt miatt van az, hogy egy saját logikájából fakadóan önmagát újratermelő őrült paradigma veszi át a normális társadalmi diskurzusok, viták helyét, miközben az elmebaj, az állandó konfrontáció és a háborús propaganda emészti fel a mindennapjainkat.
A hazaszeretet nevében, az igazságtalan áldozat szerepéből uszítani, hát ezt nem bírom neked semmilyen körülmények között megbocsátani, Bayer! Rossz hír lehet neked, hogy ma még többen voltak, mint vasárnap, bár lehet, hogy Goodfriend "már nem barátod" ezúttal a tévében követte csupán az eseményeket. Vagy, micsoda szentségtörés: az interneten. Indíthatsz akárhány Békemenetet tiltakozásul, vagy megnézheted még számtalanszor ezt a csöpögős brit tragikomédiát. Ne aggódj, én megértem a lelkem legmélyén, hogy egy olyan gyilkos lelkű embernek, mint te, a "szerelem" szóról is az erőszak jut az eszébe. Mint mindenről egyébként. Csak most nem a cigányokat, nem a buzikat, vagy éppen Heller Ágnest kell keresztre feszíteni.
