Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét állítani, a Magyar Szolidaritás Mozgalom szobordöntögetéssel, bazdmegeléssel, Dopemannel és Bajnai Gordonnal felturbózott vasárnapi kormányellenes tüntetése borzasztó lehangolóra sikerült. Nem tudom, hogy az Együtt-PM frontemberének, a rezsimváltásra készülő ex-válságkezelő miniszterelnöknek ki adja a jobbnál jobb tanácsokat, és egyáltalán ki találta ki ezt a gyomorforgató tréfát, de ha engem kérdez: nagy kár volt kikirándulnia a Clark Ádám térre Orbán Viktor polisztirol-hungarocell szobrának árnyékába. (Vágom, hogy a Szolidaritás tagja az Együtt 2014-nek, de akkor is.)
Tartok tőle, hogy az Orbán-rendszer harsány gátlástalanságából kiábrándult, mélységesen megcsömörlött bizonytalan választók megszólítása tekintetében a jelenlegi miniszterelnök műanyag szobrának feltrancsírozásával és innen oda hurcolászásával egybekötött szeánsz hatalmas öngólnak bizonyulhat. Alpári volt és ízléstelen. Semmiben sem különbözött attól, ami ellen a kezdeményezés állítólag felemelni kívánta a szavát. Orbán fejének virtuális letépése, a bazdmegelés meg az őrjöngés ugyanarra a színvonalra és értékrendre utal, amelybe a jelenlegi kormánynak köszönhetően nap mint nap beleütközünk.
„Van egy régi mondás nálunk Baján. Fejétől bűzlik a hal. És a büdös halat nem tesszük bele a halászlébe. Azt kidobjuk." Ez a szobordöntögetős bazmeg-performansz is a levágott fejtől bűzlik, Gordon!
Nem tudom, az elkeseredés szüli-e az ilyen nyilvános szerepléseket, de tényleg felfoghatatlan számomra, hogy Bajnai mit kereshetett Dopemannel, és a hangszorókból üvöltő bazdmegekkel egy színpadon. Vajon kinek támadt ez a hajmeresztő ötlete, és miért gondolta, hogy ebből politikai tőkét lehet kovácsolni?
Bajnai szimpatizánsai és támogatói számára a jól fésült, komoly gazdasági szakember, a visszafogott, elegáns jófiú, akinek egyáltalán nem áll jól egy vulgárrepper oldalán feszíteni. Szerencsétlen húzás valami olyasmit ráerőltetni, ami idegen a karakterétől. (Szeretném hinni, hogy idegen.) Darabjaira hullik az ember és eddig felépített, távolról sem széleskörű hitelessége. De legalább akkora baj, hogy az Együtt-PM vezéralakja nem fogalmazott meg egyetlen érdemi, jövőbe mutató gondolatot sem. Megelégedett Orbán kriminalizálásával, a "lopnak-csalnak-hazudnak" diagnózis öncélú puffogtatásával. Az összefogás szükségességén túl nem fogalmazott meg kézzelfoghatót. Nagy baj, mert amit - Orbán egyszerű primitívségét mintegy utánozni akarva - megfogalmazott, azt mindenki tudja, aki hajlandó a szájába rágott háborús dicsőségtől hangos propaganda mögé tekinteni.
Nagyon sok magyar ember számára egyáltalán nem képezi vita tárgyát, hogy Orbán Viktor kormánya átlépett mindenféle határt, amit bármiféle politikai felhatalmazás birtokában kormány átléphet. Nem kérdés az sem, hogy minden napra juttat ízelítőt abból a mérhetetlen korrupcióból és jogtiprásból, amely teljhatalmát megalapozza. Azonban Orbán letört fejével ünnepelni nem perspektíva, és nem is kormányváltásra buzdító alternatíva. Jó érzésű emberben - legyen az jobb, vagy baloldali - ellenérzést vált ki ez a romboló szobordöntögetés. És bár érteni vélem az '56-ra és Sztálin szobrának ledöntésére utaló asszociációt, sokadszorra írom le: a jelenlegi rezsim megdöntésének egyáltalán nem elmaradhatatlan kelléke az orbánozás. Főleg nem az ilyen primitív fajta.
Úgyhogy számomra az Origo tudósításának egyik gondolata ragadta meg legtalálóbban e szomorú, és (a széles médiaerdéklődés dacára) kontraproduktív happening lényegét: "Beszéde után (mármint a Bajnaié) nem sokkal már Dopeman és testvére, Kicsi Dope állt a pódiumon, és ordibálták együtt, hogy "bazdmeg a kormányt, bazdmeg az Orbánt", majd belekezdtek klasszikusukba, a Bazdmegbe. A főként idősekből álló közönség nagy része teljes zavarban hallgatta a produkciót, páran nevetve tapsoltak, és láthatóan nagyon bejöttek nekik a csúnya szavak, de a többség inkább szemlesütve hallgatott, vagy riadt szemekkel próbált rájönni, hogy mi lehet ez az egész."
Valahogy így állok én is most e silány, sok jóérzésű emberre nézve méltatlan produkció előtt. Szemlesütve, csalódottan és értetlenül. Nekem úgy tűnik ugyanis, hogy ez a szomorú performansz, amely itt a szemünk láttára történt, egyetlen dolgot bizonyít: a baloldal (tudatosan, vagy öntudatlanul) mindent elkövet a Fidesz 2014-es választási győzelméért. Ha az ellenzék ereje abban nyilvánul meg, hogy a sűrű "bazdmeg Orbánt" rigmusok dallamára műanyag szobrokat döntöget, azzal csupán a jelenlegi kormány kezébe ad muníciót.
Ha ez a baloldali válasz arra a kiábrándító, mindenfajta józanságot és jóérzést nélkülöző politikára, amit Orbán folytat, akkor feltehetően tovább nő a közélettől undorral elforduló, és egyre távolabb kerülő, passzív letargiában vegetáló emberek száma. És ezzel egyenesen arányosan Orbán Viktor önbizalma, hogy bármit megtehet, elmehet a falig ahányszor kedve tartja, hátradőlhet és kérhet egy kávét, mert semmiféle veszély nem fenyegeti újabb mandátumát.
Az orbáni populista szlogenek nevetséges utánzásával és avas, többnyire lerágott gumicsontokkal eleve nem lehet toborozni, bázist építeni a Fidesszel szemben. De gyűlöletre gyűlölettel válaszoló, kutyába lemenő, a jóízlés határát többszörösen átlépő, bizarr szeánszokkal még kevésbé. Ha ezekhez adja a nevét felelős, komolyan veendő, kormányváltást sürgető politikusként Bajnai Gordon, félek, hogy egyre többen lesznek azok, akik nem adják majd a nevüket Bajnai Gordonhoz. Olyanok sem, akik eddig igen. Biztos, hogy ez a cél?
UPDATE: Bajnai Gordon utólagos magyarázkodása hozzáfűznivalója: "A performansz messze van az én ízlésemtől és habitusomtól, de tudomásul kell venni, hogy Orbán Viktor uralkodása a társadalom egyre több csoportjában szít egyre nagyobb indulatokat. Néhány nappal korábban tájékoztattak róla, (mármint a szobordöntésről) de a szervezés teljes egészében a Szolidaritásnál volt. A fejhordozásról és a Dopeman-számról viszont nem tudtam. Ezekről lebeszéltem volna őket. Nem voltam ott, (mármint a szobordöntésnél) nem sokkal a köszöntőbeszédem után távoztam. A performanszot én is csak este, a neten láttam."
Hát ezért annyira elkeserítő ez az egész. Mert nem tudtam róla, nem az én ízlésem, nem voltam ott, nem láttam, de adom hozzá a nevem. Miért?
fotó: www.origo.hu
