Érteni vélem, hogy a Fidesz tanévnyitó ámokfutása, a szánalmastól a felháborítóig terjedő skálán mérhető ünnepi beszédek emésztgetése jóval több időt felvett, mint amennyit megérdemelt volna az ügy, ezért sokunknak talán az is kimaradt, hogy az elrendelt zárlat ellenére kiszivárgott az őzpörkölt illatának híre a szombati Orbán lagziról. Mindenesetre ha már 72 órás éhségsztrájkba kezdett a devizahitelesek egy csoportja Orbán Viktor házánál, úgy gondolom, az OTP elnök-vezérigazgatójával, Csányi Sándorral készült interjú az ATV hétfő esti Egyenes beszéd c. műsorában igencsak témába vág, és legalább akkora figyelmet érdemel, mint mondjuk Kósa Lajos sajátosan undorító elképzelései érdemelnek a teljesítmény-orientált nevelésről.
Úgy is mondhatnám: ez a Csányi-interjú a maga nemében kordokumentum. Nem csak azért, mert ha emlékeim nem csalnak, az üzletember nem sűrűn szokott fél órákat nyilatkozgatni ideológiailag-politikailag elkötelezett médiacsatornákon. De legfőképpen azért, mert Csányi rövid idő alatt másodszor bont zászlót úgy, hogy visszavonhatatlanul indulatos kijelentések nélkül mond óvatos, de félreérthetetlen bírálatot arról a kormányzati politikáról, amelyhez elvileg kemény érdekek fűzték/fűzik. Bármennyire is próbált elegánsan kitérni az OTP részvényeinek eladására vonatkozó kérdés elől, egyszersmind nyilvánvalóvá tette: a devizahiteles-mentőcsomag hírére vált meg sokkal több részvényétől, mint eredetileg tervezte. Nevezze bárhogyan, ez volt az első számú zászlóbontása: menteni a menthetőt, minimalizálni a veszteséget. Ha az üzletembert nem a Máltai szeretetszolgálat működési elvei alapján cselekvő szereplőként definiáljuk, olyan nagyon nem haragudhatunk rá ezért.
Túl azon, hogy mosolyogva-diplomatikusan hárította a Lázár Jánoshoz fűződő viszonyára vonatkozó kérdéseket - van az szint ahova nem süllyedünk, meg ugye egy Orbán oldalán megnézett futballmeccs sokkal érdekesebb, mint Lázár személye és pitiáner stílusa - egyértelművé tette, mit gondol arról a populizmusról, amely a politika-közélet számlájára írva kimondott "versenyhátrányát" képezi ennek a gyönyörű országnak. Mondja ezt a Fideszhez közelálló legbefolyásosabb üzletemberek egyike. Aki bankárként pontosan tudja, hogy a kormány azért rántott kardot a bankok ellen, mert ez népszerű, ebből kovácsolódik a politikai tőke. Aki az üzleti szféra képviselőjeként pontosan tudja milyen következményei vannak az állam részrehajló piaci beavatkozásának.
Csányi Sándor nagyon fontos kérdésekre nagyon fontos magyarázatokat ad, amelyeket persze mindenki tud, csak senki nem volt, aki mindenkori felelős kormánypolitikusként vállalta volna a felelősségét annak, hogy kimondja ezeket. Amikor a kormányzati propaganda a magyar gazdaság szárnyaló dübörgéséről beszél, valahogy az összes Hoppál-Zsigó-Selmeczi elfelejti hozzáteni, hogy az adócsalás megszüntetése nélkül, a mesterségesen feltőkésített cégekbe ölt állami pénz nem fenntarthatóságot, hanem csődöt eredményezett. Hogy az állítólag az elmúlt nyolc év hibájából eladósodott devizahitelesek megmentésének aggodalma és emberfeletti erőfeszítései közepette az igazi felelősség soha nem kerül szóba. A mindenkori kormányoké az eurozónához való csatlakozás bizonyosságként való kommunikálásában. A bankoké a kormányzati kommunikáció készpénznek vételében, és ebből fakadóan a hitelfelvétel alapját képező kockázati tényezők téves megítélésében. Nem utolsó sorban a devizában eladósodott, tudatosan kockáztató, nem ritkán nyerészkedni, spekulálni vágyó hiteleseké.
Ez az a háromszög, amelyben érdemes volna tisztán látni akkor, amikor az éhségsztrájkolók/devizakárosultak teljes kártalanításra vonatkozó abszurd követeléseit értelmezni próbáljuk. Vagy méltányossági alapon nem értjük, hogy a nehéz helyzetbe került forint alapú hitelesek sorsa érdekes módon miért nem érdekli a kutyát sem. Netán mai napig bután állunk az előtt a groteszk helyzet előtt, hogy a végtörlesztéssel elsősorban olyanok kaptak segítséget, akik egyáltalán nem voltak rászorulva.
„A magyar közélet morális helyzetét jellemzi, hogy a devizahitellel rendelkező országgyűlési képviselők 73 százaléka élt a végtörlesztéssel. Volt, akik megszavazták a végtörlesztést, majd végtörlesztettek, és ezzel több mint 10 milliót nyertek"
Azt hiszem, hogy "a legnagyobb uzsorás" feladta a leckét az Orbán-kormánynak. Udvariasan, úriemberekre hivatkozva. És bár messze nem értek egyet Csányival abban, hogy a miniszterelnök úriember volna, megértem, hogy nem ragadtatta magát arra, hogy Zsigóék stílusában sallereket és kokikat osztogasson. Ettől még súlyosak a szavai. És attól még súlyosabbak, hogy egy olyan ember szavai, aki - ahogy ő maga is állítja - valószínűleg sikeres üzletember lesz a Fidesz után is, a Fidesz nélkül is. De akinek egy ideje már nem fér bele, hogy a vagyonát kockáztatva asszisztáljon a Fidesz bankok, és multinacionális cégek elleni háborújához.
Sikeres vállalkozást a banki szférában sem lehet bizonytalan politikai helyzetre alapozni. Márpedig nem tudni, mikor és hogyan lesz vége ennek a devizahiteles cirkusznak, zsarolásnak. Igen, fölöttébb furcsa kommunikáció a kormány részéről, amikor azt mondja, hogy tárgyal a bankszövetséggel, de ha nem egyezik meg, úgyis megcsinálják, amit akarnak. Kétségem nincs efelől.
Csányinak akkor is igaza van, ha mifelénk elvből illik utálni azokat, akiknek több van, mint másoknak. Félek, hogy Csányinak igaza lesz: ez a bankokat kriminalizáló, olcsó szavazatszerzésre irányuló felfokozott hangulat sajnos valóban versenyhátrányt jelent. Nem, nem Csányi Sándornak. Egész Magyarországnak.
