„A hazánkban tapasztalható fasizálódás” miatt emigrál Gerendás Péter - harsogja a cionista szekta portálja. A jobb körökben sehol sem jegyzett huszadrangú muzsikus nagy terjedelmű Facebook bejegyzéséből aztán előtűnik a lényeg. A fasizmus emlegetése, a folyton arra való hivatkozás bizonyos páholyokban arra is kiválóan alkalmas, hogy valaki ezzel leplezze tehetségtelenségét, sértődöttségét és a sajátjaitól való mellőzöttségét. (...)A te életműved meg, haver, még a saját almod szerint sem ér egy kalap libakakit sem. (...) Menjél, de lehetőleg úgy, hogy nem esz többet ide a rosseb. Zenésznek, előadónak egy kutya vagy, ennyi.– olvasom a zeneszerző, előadóművész, szövegíró Gerendás emigrálási szándékának hírét a fenti módon megközelítő természetesen magyar hírportálon. Megmondom őszintén, a gyomrom többszörösen felfordul ettől a szennytől, de nem ez a legnagyobb baj.

Értéktelenné vált az érték

Sokkal szomorúbb, hogy ma Magyarországon lehet ilyen terminusokkal illetni azokat az embereket, akik valamit letettek az asztalra. Valamit, akármit, bármit. Amit nem kell kötelezően szeretni, sőt. Viszont: ez a tehetségtelen faszi csak úgy mellékesen Liszt Ferenc díjas, Huszka Jenő díjas, Emerton díjas művész, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa is, ma már ez persze semmit nem jelent. Ez a „sikertelen műmájer” a természetesen magyar berkekben, valószínűleg szintén zenei nullaként számontartott LGT-vel és Zoránnal együtt turnézott valamikor, de Koncz Zsuzsának és Friderikának is írt dalokat.

Igen, kicsit önsajnálkozás lett a dologból, kicsit demagógra sikerült a búcsúlevél, van úgy, hogy a keserűség igazságtalanná teszi az embert. Ennek nem örülök egyáltalán. Valóban csúsztatásnak érzem, hogy Magyarország fasizálódása miatt megy rosszul a sora egy művésznek. Viszont ettől még a lényeg lényeg marad. Gerendás egyetlen mondata az, amire érdemes lenne odafigyelni, függetlenül magánéleti lírájától.

„A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előitéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos »zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról« szóló hazugságok, összeesküvéselméletek és ezzel egyidejüleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása, a folyamatos cigányozás, buzizás miatt régóta fontolgattam a távozást.”

Ez nem Gerendás Péter agya szüleménye, akár tetszik akár nem, csak egyelőre nincsenek elegen azok, akik szembe akarnának-mernének nézni ezzel. Mert az a helyzet, hogy ez az ország lassan, de biztosan a melldöngető bunkók és menetelő tahók országa lesz. Egy ilyen országnak nem kell Gerendás Péter, ide a Való Világ kell, az X-faktor, a békemenet és a rezsicsökkentés. Itt a diákok is csak a bajnak vannak, itt a sz*rt is jó étvággyal megesszük, ha nemzeti pántlikával van átkötve. Szaniszló Ferencet csillogó szemmel hallgatjuk, elégedetten mosolygunk Bayer Zsolt szövegein, és telitorokból üvöltünk Petrás János uszító rigmusaira.

Jó utat, Gerendás Péter!