Lelkiismeretem szerint ...

H_A Címkék: népszavazás Románia RMDSZ Ponta Băsescu Mikó ügy2012.07.18. 13:29

Nem tudom mások hogy vannak ezzel, én mindenképpen könnyű helyzetben leszek július 29-én, amikor Romániában a Traian Băsescu államfő menesztésére kiírt népszavazás zajlik. Nem azért, mert emlékezetkiesés okán elfelejtettem volna, amit korábban erről gondoltam, hanem mert ezúttal a lelkiismereti szavazás oldaláról közelítem meg a kérdést. Bármennyire hihetetlen, az elmúlt tizenöt évben valamennyi választáson részt vettem, és minden alkalommal a lelkiismeretem szerint szavaztam. Nem hiszem, hogy szavazni másként lehetne, ezért másokkal ellentétben nem fogtam most sem padlót attól, hogy a romániai magyar érdekképviseleti szervezet arra buzdít engem is, másokat is, hogy hallgassak a lelkiismeretemre. Erdélyi magyarként természetesen, akit ezúttal egy olyan kérdésben szólítanak meg, amelyből – korábbi erre vonatkozó állításaimmal összhangban továbbra is azt gondolom – jól nem lehet kijönni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy Romániában még mindig választási év van, és a novemberben esedékes parlamenti választás jellegét, célját, és eszközeit tekintve semmivel sem marad majd alul a júniusi voksolás körül kialakult vérre menő küzdelemhez képest. Amelyben a nacionalista retorikának elsődleges szerep jut, és mint ilyen, a hírhedt magyar kártya igencsak kéznél lesz.

Mielőtt rátérnék arra, hogy lelkiismeretem szerint miként fogok cselekedni a jelzett időpontban, elmondanám: becsületes embernek tartom magam aki a rendelkezésére álló szerény eszközökkel ugyan, de minden körülmények között kiállt a jogállamiság mellett. Merthogy becsületes ember kiáll a jogállamiság mellett, ugyebár. Határozottan elutasítom viszont azt, hogy a becsületességemet bárki összefüggésbe akarja hozni azzal, hogy miként viszonyulok a július 29-i népszavazáshoz. Visszavonhatatlan döntésem az, hogy életemben először távol maradok egy szavazástól, mert számomra ez az egyetlen módja annak, hogy érzékeltetni tudjam azt a lehetetlen döntést, amely elé a szóban forgó népszavazás állítani kíván. Tudom, hogy aki nem nyilvánít véleményt, annak nincsen joga később bírálni és elégedetlenkedni, azonban másoktól eltérően én határozottan úgy vélem, ez a kérdés távolról sem a jogállam és a jogtiprás közötti háború végkimenetelének eldöntéséről szól. Ez az egyetlen oka annak, hogy a lelkiismeretemre hallgatva, a racionális és érzelmi faktorok egyidejű figyelembe vétele mellett nem óhajtok véleményt nyilvánítani a kérdésben. Azazhogy távolmaradásommal nyilvánítok véleményt. Arról, hogy groteszknek érzem például azt, hogy a törékeny, vérző romániai demokrácia lángját most éppen Traian Basescu leváltás előtt álló államelnök fogja a kezében. És gyomorforgatónak érzem, hogy ez az ember képezze bárki szerint is a garanciát arra, hogy az Antonescu-Ponta - valamikori önmaguk karikatúrájává degradálódott pártvezetők – uszító, diktatúrát idéző politizálása visszafordítható legyen.

Tragédiába hajlóan komikus az a kép, amelyen a demokratikus intézményrendszer önkényes ellenőrzés alá rendelésének csíráit elvető Traian Băsescut kell foggal-körömmel megóvni azokkal szemben, akik - példáját követve – néhány nap leforgása alatt a köbre emelték ezt a fajta politizálást.

Bármennyire is rövid lenne kollektív emlékezetünk, azért ne feledjük például Băsescu hajdani csakazértis állóháborúját Tăriceanu (akkor még liberális) kormányfővel, annak a liberális kormánynak a vezetőjével, amely az RMDSZ-el mindössze 18%-os parlamenti kisebbség mellett kényszerült talpon maradni. És valamiképpen megnyugtatni a román állampolgárokat (és Európát?) arról, hogy a parlamenti demokrácia talán mégsem számolható fel teljes mértékben egy ”játékos” államfő önös érdekeinek alárendelve.

Ne hagyjuk figyelmen kívül az eddig elmondottak mellett, hogy Traian Băsescu lényegében saját képére alakította át a romániai politizálás mikéntjét, a demokratikus intézményrendszert, mindennel és mindenkivel (még saját pártjával is) szembemenve mindenhova saját embereit és elképzeléseit ültette. Akkor, amikor az emberi becsülettel, becsületességgel hozzuk összefüggésbe azt, hogy július 29-én a posztkommunista restaurációt kell megakadályozni minden áron, akkor vessük össze Basescu útszéli, triviális politikai és közéleti szerepléseinek képét azzal, amikor a demokrácia lángjának őrzőjét véli fölfedezni magában. Szemrebbenés nélkül.

Ne tegyünk úgy, mintha nem emlékeznénk soha nem titkolt, primitív előítéleteken alapuló megnyilvánulásaira, cigányokkal és magyarokkal szemben nem egyszer kifejtett utálatára, arra, ahogyan válogatás nélkül mindenkit kiosztott, aki adott térben és időben nem engedelmeskedett maradéktalanul szándékainak és terveinek. Ahelyett, hogy habzó szájjal posztkommunizmust kiáltanánk – nem mintha fényévekre állna a valóságtól – tegyük mellé azt is, hogy az a Románia, ahol a törvény tiszteletben tartását és alkalmazását hatalommal való visszaélésnek minősítik és letöltendő börtönbüntetéssel „díjazzák”, miközben az igazságszolgáltatás nagyszabású korrupciós ügyeket téveszt szem elől, az ugyanannyira Traian Băsescu ördögi terveinek Romániája, mint amennyire Victor Pontaé vagy Crin Antonescué.

Mert az az ország, ahol az Alkotmánybíróság vagy a Nép Ügyvédje, netán a titkosszolgálatok az államfő kezéből esznek, ahol a lojális miniszterelnök és a parlament két házának elnökei kézi vezérlésű, államfői parancsokat hajtanak végre, ott éppen a hosszú távú demokratikus konszolidációt csapják pofán úgy, hogy veszélyes precedensek megteremtésével lehetetlenítik el a legfontosabb állami intézmények politikamentesítését. Nos, ilyen az az ország, amelyet Ponta miniszterelnökként megörökölt, és ahol néhány napra tervezték azokat a demokráciát lefejezni hivatott lépéseket, amelyeknek ösvényét korábban éppen a most meneszteni kívánt államfő egyengette. Semmi más nem történt, mint hogy 2007 óta Traian Băsescu azt a terepet készítette elő, amely a hatalmi ágak összemosása és ellenőrzése, valamint az igazságszolgáltatás igába hajtása révén lehetővé tesz (a hatalommal való) bármilyen visszaélést, amely a jelenleg regnáló szociálliberális kormány legfőbb erőssége ebben a pillanatban.

Mindent összevetve és mérlegelve, én azt tudom javasolni mindenkinek, hallgasson a lelkiismeretére. Másra aligha tudna. De ahelyett, hogy konjunkturális érzelmei felülmúlnák racionalitását, gondolja végig, mi a választás tétje tulajdonképpen. Az én nyugodt lelkiismeretemet az fogja biztosítani, ha ebben a kérdésben távolmaradással foglalok állást. Mert – még egyszer mondom - július 29. nem a jogállamiság és a jogtiprás, vagy a legitim intézmények lebontása és a demokratikus rend visszaállítása közötti választásról szól. Mindenről szól, erről a legkevésbé sem. Így aztán a múlt bűnei és jelen vétkei között ezúttal nem szeretnék szavazatommal igazságot teremteni. És ez nem jelenti azt, hogy nem aggódom az erdélyi magyarsággal szembeni vérlázító jogsértések, vagy a kommunizmust idéző visszaállamosítási kísérletek miatt. Csak egyszerűen ebben a politikai időben és térben nincs olyan kéz, amelyben a demokrácia fáklyája jó helyen lenne. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr574664210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.