Hiszünk Erdélyben: EMNP + USL = ♥ (?)

H_A Címkék: Tőkés László MPP RMDSZ romániai önkormányzati választások2012.06.09. 19:24

Kedves barátaim a kampányok csendjében! Most, amikor már valóban csak órák maradtak a végéig (és egyben a kezdetéig valami teljesen másnak) minden pillanat újabb és újabb adalékkal szolgál az elmúlt viharos négy héttel kapcsolatos végső, teljes kép kialakításához, és a számtalan konzekvencia levonásához.

Sokminden van, amit ebből a kampányban nemhogy érteni, de követni sem tudtam, de ami kis erdmagyar közösségünk elkövetkező években körvonalazódó sorsáról nem kevés dolgot sejtet. Miként pártatlansága és objektivitása okán kedvenc napilapom is írja, a lényeg: eddig soha nem tapasztalt „testvérharcnak” volt tanúja az erdélyi magyarság az önkormányzati választást megelőző kampányban: az 1989-es rendszerváltás óta először fordul elő, hogy három magyar politikai alakulat pályázik vasárnap a magyar voksokra.

Kérdés természetesen, hogy az amúgy is egyre fogyó magyarság szavazatait tulajdonképpen hányfele kellene osztani ahhoz, hogy mindenki megnyugodhasson azok közül, akik – szlovákiai mintára - mindenáron át akarják vinni akaratukat a kárpát-medencei magyarság mesterséges osztódása ügyében. Számtalanszor utaltam már erre, ezúttal nem megyek bele, rendben van-e vajon, hogy Kövér László magánemberként különböző választási plakátokról mosolyog a hülyére vett erdélyiekre, és azt sem feszegetem, hogy Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai turnéinak helyszínei miért estek egybe tökéletes pontossággal az Erdélyi Magyar Néppárt kampányszínpadaival.  Költői kérdések, amelyre majd az utókor megadja a maga válaszait.

A vasárnap reggeli urnanyitás előtt azonban még néhány kérdést szeretnék körbejárni, ugyanis azt hiszem joguk van minél többeknek tudni azt, hogy kikre nyomhatják a pecsétet holnap. Akik a Tulipédiát tekintik elsődleges tájékozódási forrásnak, vagy akik Kolozsváron, magyarként meggyőződéses alapon Bocra fognak voksolni, azoknak a bölcsességére nyilván nehéz lenne hatást gyakorolni. Minden más esetben viszont nem haszontalan figyelmzetetni: mérlegeljék, kedves romániai magyarok, vajon biztosan otthon maradnak, vagy megerőltetik magukat és elsétálnak a legközelebbi szavazókörzetig?

Eddig is mindig arról beszéltem, hogy számomra egy identitászavarral küzdő, önmagával állandóan ellentmondásba kerülő, megfeneklett politikusokból verbuválódott, magyarországi parancsszóra működő, tekintélyelvű, verbális agresszióra, és gyűlöletkeltésre apelláló, önmagát fajmagyarnak és egyedüli igaz magyar pártnak kikiáltó pszeudo-nemzetmentő szerveződés soha semmilyen körülmények között nem lesz egyenértékű az alternatívával, és azzal a pozitív változással, amelyre nyugodt lelkiismerettel voksolni tudnék, vagy amelyre a romániai magyarságnak szüksége lehet az elkövetkezendő években.

Tőkés László ügyködéseit bármennyire nem szeretném újra ecsetelgetni, muszáj lesz. A hányinger környékez a pátosszal teljes agymosástól, amellyel ráerőlteti magát a magyarokra, amellyel nem szégyell korteskedni, védnökösdit játszani, a keresztre feszített RMDSZ-el a homlokán, habzó szájjal elvtársazni, posztkommunistázni, félteni, óvni, hazaárulózni és poros, unalomig hallgatott lemezekről ájtatoskodni bele az erdélyi magyarok aurájába. Tőkés László, levitézlett püspök úr, ön személyesen 22 év alatt mit tett az erdélyi magyarokért? Szívesen megkérdezném az európai parlament RMDSZ színeiben bekerült tagjától, de ő nem szokott válaszolni az ilyen kérdésekre.

Engedtessék meg éppen ezért, hogy jobb híján feltegyem magamnak és mindenkinek a kérdést: Tőkés László vagy Toró T. Tibor („Amerre jártam Erdélyben, mindenütt azzal fogadtak, hogy elegük van a politikából, elegük van a politikusokból. Tiszta embereket akarnak. Az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjei tiszta emberek, többnyire fiatalok és eddig nem politizáltak”  - 3T) figyelmét - a nagy ujjal mutogatás közepette - hogyan kerülte el arról is beszélni, hogy az elmúlt 22 év, szerintük elbaltázott politikájában, mekkora a saját felelősségük?

Mikor rögmagyar, vérmagyar alapon hiteles tisztasággal szédítik az erdélyi magyarokat, miért nem lehet erről soha őszintén beszélni?

Ha Tőkés Lászlótól Kolozs megyében, vagy bárhol Erdélyben egy kampánygyűlésen megkérdezik, hogy miként vélekedik arról, hogy az általa védnökölt párt azt ígérte: nem sodorja veszélybe a magyar érdekképviseletet olyan helyeken, ahol a szórvány-egzisztencia ezt igencsak valószínűvé teszi, akkor egyszerűen kijelenti, nem óhajt párbeszédet folytatni a kérdezővel?

Miért van az, hogy ha Tőkés Lászlótól megkérdezik, hogy tudomása van-e arról, hogy Kolozs megyében hány településen indít az általa védnökölt párt magyar jelölteket, akkor fogalma nincs róla?

Hogy lehet az, hogy valaki komolyan gondolja a nemzetmentést úgy, hogy halvány lila gőze nincs arról, hol és miért állítanak jelölteket, hol szállnak versenybe magyar emberek magyar emberek ellen, hogy egyáltalán semmit nem tud a helyi viszonyokról, a miértekről, és hogyanokról?

Hogy lehet az, hogy ha Tőkés Lászlótól erdélyi magyar emberek kérdezni mernek bármiről, ami nem a szája íze szerint való, akkor az egyből a szent és sérthetetlen provokációjának minősül?

Az RMDSZ puszta gyűlölete versenyképes alternatívát kínálhat-e az erdélyi magyarság  megmaradásáért folytatott küzdelemhez?

Nagyon fontos kérdések ezek, amelyekre talán nem is tértem volna ki, ha nem olvasom a legújabb kommunista doktrínázós nyilatkozatát így a választás nagy napja előtt, amely egyebek mellett, most éppen Szász Jenő védőbeszéde kíván lenni Kelemen Hunor ellenében. Tőkés László most a változatosság kedvéért Kelemen Hunortól védi Kövér László személyén keresztül Szász Jenőt, implicit módon az MPP-t és az egy négyzetcentiméterre jutó RMDSZ-elmarasztalások és szidalmak számából ítélve újra bizonyítást nyert: az identitászavar, amelyről fent beszéltem a legfontosabb ismérve ennek a pártnak.

Konjunkturálisan változik, hogy éppen mikor kell Szász Jenőre a vizeslepedőt ráhúzni, vagy mikor kell aljas módon a védelmére kelni, ha a Fidesz-közeliség távolodásba megy át, vagy éppen mondvacsinált alkalmat keresünk az RMDSZ mocskolására. Ez eddig is világos volt, ám ha ezt összevetem az Erdélyi Magyar Néppárt –bizonyára belső használatra készült – alapfokon szájbarágó anyagában leírtakkal, megint visszás érzések kerülgetnek. „A Magyar Polgári Párt vezetője sajnálatos módon kihátrált az erdélyi magyarság legnagyobb közéleti személyisége – Tőkés László – mögül, ezáltal elfordulva az általa megjelenített értékektől. Mi, a Néppártban, csak és kizárólag az értékelvű érdekképviselet hívei vagyunk, ezért vált vállalhatatlanná számunkra a  Magyar Polgári Párt és annak vezetője.”

Nos, mindezt úgy kell értelmezni, hogy Erdélyben számos helyen az EMNP nagyvonalúsági alapon közös listán indult az MPP-vel, abban a szellemben, hogy önálló identitásukat semmilyen körülmények között nem óhajtják feladni. Tisztelt választópolgárok, mérlegeljenek és minősítsék, minek hívják ezt a fajta tudathasadást? A jóérzés, és az állítólagos  hitelesség folyamatos hangoztatásának mely határáig lehet elmenni  a magyar emberek hülyének nézése érdekében?

Amikor tényszerűen leírtam, mennyire felelőtlen és erkölcstelen kalandorpolitika az, amely az anyaországi kormánypárti politikusokat beavatkozásra sarkallja a romániai önkormányzati választási kampány idején, Tőkés és az EMNP nem moralizált azon, hogy mit keres itt Németh, Semjén, Deutsch, Répás? Nem zavarta őket, hogy a Fidesz nekik kampányol az RMDSZ ellenében, most azonban ex-pispekünk megint Ceausescut kiált, és a múltból merített személyeskedő sallangok mentén kettős mércékről, magyar kártyáról és obskurus nyilatkozatokról hadovázik. Hogy tudniillik az RMDSZ is csatlakozott a soviniszta-nacionalista „kórushoz”, hogy Egyetlen, közös magyar ügy létezik. Minden, ami velünk történik, az érinti az anyaországiakat, és mindaz, ami Magyarországon és Kárpát-medence szerte történik szétszabdalt közösségünkkel, az a mi ügyünk is egyben. Ezt üzeni a Nemzeti Összetartozás Napja, ez képezi az alapját „Trianon gyógyításának”. Hogy az új román hatalom nem az erdélyi magyarok barátja, és nem utolsó sorban azon aggódik őkegyelme, hogy az RMDSZ árulásra hajló magatartásának vajon mi lesz az ára?

Ez az a pont, kedves barátaim, amely végképp nem tűri  a kampánycsendet. Mindenki számára legyen nagyon világos: ebben az eszmei pillanatban, a holnapi szavazás előtt alig néhány órával, az Erdélyi Magyar Néppárt Erdély számos településén hivatalosan támogatja a Szociál-Liberális Unió (USL) jelöltjeit. Kolozs megyétől Szatmár megyéig számos példa igazolja, hogy az EMNP nem azért csapdosta magát a földhöz négy héten keresztül, egy negatív jellegében zseniális kampány keretében, hogy valós programot kínáljon a politikától elfordult magyaroknak. Egyetlen vezérelv működtette ezt a bohóckodást:  ahol lehet, kiütni az RMDSZ jelöltjeit, és a sok helyütt valószínűsíthetően gyenge szereplés mellett, aljas szövetségek megkötése révén alkupozíciókat szerezni. Mert a jó helyezkedés a lelke mindennek: az USL hatalomra került, és általa az EMNP-nek is leesik valami. Ilyen körülmények között történelmi lehetőségek úszhatnak el – hogy csak néhány hazabeszélő példát említsek – Magyarkapuson, Várfalván, vagy éppen Nagykárolyban. Tőkés Lászlóval és a jószándékú magyar párttal ellentétben, ismerem a helyi viszonyokat, nem félórás észosztás erejéig fordulok meg itt, ott, amott és utánam az  özönvíz alapon állok tovább, hogy az RMDSZ-t démonizáló körutamon minél több magyar gyomrát forgassam fel megosztó retorikámmal.

Ismételten annak az elvnek a szellemében történik a fenti, hogy önálló  identitásuk van, hogy új egységre törekednek, hogy életképes ajánlatuk van az erdélyi magyarok számára. Arról az USL-ről van szó, amely nem az erdélyi magyarok barátja. Arról az USL-ről, amelynek első dolga az volt, hogy a MOGYE magyar karainak létrehozását szabályozó kormányhatározatot eltörölje, és arról az alakulatról, amelynek egyik vezetője nemrégiben azt nyilatkozta: Tőkés László „számunkra nem is volt, és soha nem is lesz tárgyalópartner, mivel Tőkés László pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „szélsőséges, majdnem fasiszta módon politizál”.

Nos, tisztelt ex-pispek úr! Szerintem a kommunizmus kísérteteivel kitapétázott elefántcsont-tornyából soha nem fog tudni leszállni a földre. Az ön, és az ön által védnökölt párt ennél mélyebbre aligha csúszhatott volna. Nem előttem, hanem az erdélyi magyarok előtt. Magyar emberektől féltik Erdély jövőjét úgy, hogy nyilvánvaló identitászavaruk mellett arra is hajlandóak, hogy választások előtt politikai alkut kössenek egy állítólag sovinisztának és nacionalistának titulált alakulattal. Nem az a baj, hogy tisztázatlan viszonyuk az MPP-vel mennyire torz, zavaros és konkrét ajánlatot nélkülöző, sokkal nagyobb baj az, hogy sajnálatos szövetségek megkötésére való hajlandóságuk egyre sürgősebbé teszi a nemzetárulás fogalmának újragondolását.

Bármi is legyen a holnapi választás kimenetele, a Tőkés-félék fent szemléltetett nemzetárulás-gyanús tevékenységéből kifolyólag, a  büdös életben ne halljak többé a szájukból határok fölötti nemzetegyesítésről, az RMDSZ árulózásáról és hasonló lábszagú, hiteltelen, demagóg hőbörgésekről. Remélem, hogy sok magyar ember számára megkönnyítik a holnapi döntést.  

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr354575549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Schwanzkopf Rudolf 2012.06.09. 20:34:56

Lefordítva: nemsokára vége a zsíros bukuresti munkahelynek. Én is dühös lennék a helyedben. :)

H_A 2012.06.09. 20:50:00

@Dr. Schwanzkopf Rudolf: Lefordítva: mindenki magából indul ki. Annak örülök, hogy soha nincs egy érv, egy érdemi hozzászólás, csak a személyeskedés. Engem ez megnyugtat. Minden rendben van:)

Dr. Schwanzkopf Rudolf 2012.06.09. 20:56:23

@autognomia: Kicsi vagyok én az érvekhez, nem sikerül kovácspéteri magaslatokba emelkednem, de hát nem lehet mindeni zseni, ugye. :)

Másrészt ha az személyeskedés, hogy személyekben megragadható, kivel van gond (és itt most nem a nyájas szerzőre gondolok, hanem a gazdikra), azokat pedig melegebb égtájakra kívánom, akkor igen, személyeskedésről van szó, mert másról nem lehet. :)

H_A 2012.06.09. 20:59:52

@Dr. Schwanzkopf Rudolf: Akkor rendben van. Ez a baj, hogy szerintetek nem lehet véleménye valakinek. Csak ha jól megfizetik érte. Pont ez a különbség közöttünk. De amíg ez így van, addig minden ok:)

Dr. Schwanzkopf Rudolf 2012.06.09. 21:01:56

Szerintetek? Egyedül ülök itt.

H_A 2012.06.09. 21:15:45

@Dr. Schwanzkopf Rudolf: Szerintetek, igen, jól olvastad. Szerinted, meg az olyanok szerint, akik állítólagos információk birtokában tudni véltek mindent azokról, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy elvárjátok. Olyanokról, akiket nem ismertek, de a szájhagyomány útján terjedő mesék alapján minősítgettek. Én tiszteletben tartom, hogy másként látod a világot, mint én. És kb ennyi.