Barcelona, Real Madrid, és a felülről érkező tiltások dialektikája: kolozsvári politikai helyzetkép

H_A Címkék: MPP RMDSZ EMNP Kolozsvár romániai választások2012.04.26. 00:54

A politikai életben mindig jól fog, és alkalomadtán dicséretes a frappáns kommunikációs elemek alkalmazása, a plasztikus, életszagú hasonlatok megjelenítése. Jelen esetben – lehet örülni - nem a végeláthatatlan megfélemlítési kísérletekre, fenyegetésekre, szomorú tényállásokra gondolok elsősorban, amelyekről korábban már írtam, és amelyekkel továbbra is tele van a nemzetet a bolsevik posztkommunistáktól féltő, igaz magyar érzelmű oldal médiadiskurzusa.

Sokkal inkább arra gondolok, hogy 46 nappal a romániai önkormányzati választási kampány vége előtt, ergo annak megkezdődése előtt nagyjából két héttel – ha semmi mást nem is – végre megtudtam, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt kampányfőnökének, Kolozsvár EMNP-s polgármesterjelöltjének, Gergely Balázsnak (is) a Barcelona a kedvenc focicsapata. Ezúttal külön öröm számomra, hogy a legjobb példát statuálja arra nézvést, hogy a politikai és futball-kompetencia univerzális létigazság. Magyarán: mindenki ért hozzá. Még Gergely Balázs is. 

Namármost a romániai – szűkebb értelemben a kolozsvári helyhatósági – választások tekintetében az a hosszú idő óta elég sok polgárt, a napi politikával együttélő és nem együtt élő, potenciálisan szavazó jó magyar embert foglalkoztató kérdés, hogy lesz hárompárti összefogás a kincses városban, vagy sem. Mióta Orbán Viktor keze betette a lábát a huzatos Kárpát-medence valamennyi - anyaország határain kívül élő - magyar közösségének életébe, tudjuk: nem elég, hogy a többségi pártok ellenében kellene csatát nyerni (jelen esetben) június 10-én, hanem a budapesti parancsok végrehajtási kényszerétől vezérelve, egyeseknek napi feladat úgynevezett nemzettársaik sárral dobálása. Igy aztán, talán nem meglepő módon az a nagy helyzet Kolozsvárott (is), hogy az Erdélyi Magyar Néppárt nem tartja elfogadhatónak az RMDSZ eddigi egyetlen ajánlatát sem a közös listaállítást illetően. Dacára mindenfajta összefogásra és együttműködésre szólító agymosó, néphülyítő, őszinteségnek álcázott mellébeszélésnek. Ez az a nap, amikor az EMNP végletesen és visszavonhatatlanul kompromittálta magát. Mostmár szó szerint remélem, hogy nem csupán az én szememben.

Többek között, de nem elsősorban azért, mert Gergely Balázs és az EMNP nem hajlandó felfogni, hogy az eddig építő kritikának szánt lejárató retorika, amit a  kolozsvári összefogás szerves részének tekintenek náluk, semennyire sem fog mozgósítani, sőt, távolabb löki az embereket a választófülkéktől. És nem azért, mert a kolozsvári magyarok hülyék lennének, hanem mert káosz és zűrzavar uralkodik a fejükben. Hogy akkor fenyő, tulipán, csillag, egyik se, mindhárom, ki kivel játszik egy csapatban? A sokat emlegetett választási koalíció pedig köztudottan megdobja a küszöböt 5-ről 8%-ra. Kolozsváron ezzel kísérletezni, a négy évvel ezelőtti számokra alapozva, vajon nem ostoba felelőtlenség?

Viszont ami/aki igazán figyelmet érdemel ebben az egész történetben, az kis erdélyi politikánk 3T-je, Tőkés László és Orbán Viktor csahos kutyája, az országos elnök, aki figyelmeztette az EMNP Kolozs megyei szervezetét, súlyos ellentmondásba kerülne az országos vezetőséggel, amennyiben elfogadná az RMDSZ-nek azt az ajánlatát, amely lehetőséget biztosítana a néppártos jelölteknek arra, hogy a szövetség tanácsoslistáján induljanak a június 10-i helyhatósági választásokon.

Elvesztettem a fonalat, kedves EMNP, 3T, GB! Nem nagyon értem hogy is van ez akkor. Arról az EMNP elnökről beszélek ugyanis, aki saját pártja és az RMDSZ közötti különbségeket érzékeltetni akarván kijelentette úgy tíz nappal ezelőtt, hogy az RMDSZ megtiltotta a helyi koalíciók megkötését. Mi bátorítjuk ezeket.”  Nos, lefordítom a kolozsvári helyzetet Toró T. Tibor, Gergely Balázs és – mondjuk - Schmitt Pál nyelvére: az RMDSZ Kolozs megyei szervezete felajánlotta a két másik magyar politikai alakulatnak, (EMNP+MPP) hogy az érdekvédelmi szövetség listáján indítsák jelöltjeiket. Ez annyit tesz, hogy az EMNP helyzetbe kerülhet Kolozsvárott, ahogyan sehol máshol Erdélyben nem. Természetesen a magyar közösség jól felfogott érdekében történne mindez. Azonban Gergely Balázs plasztikusan röhejesre sikeredett elutasítása, a Real Madrid Barcelonának tett ajánlatának abszurditására asszociálva, kommentálhatatlan. (Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen szerencsétlen is az analógia, hiszen sem a Barcelona, sem a Real Madrid nem lesz jelen a Bajnokok Ligája döntőjében, a politikai megfeleltetésbe pedig hadd ne gondoljak most bele.)

Viszont az igazi gusztustalanság ebben az egész történetben mégis sokkal inkább Toró elszólása, amelyben figyelmeztet. Olyasmivel kapcsolatban, amit ő maga elítélt az RMDSZ vonatkozásában. Figyelmeztette a helyi elnököt arra, hogy az országos ukázzal szembemenni ejnyebejnyét von maga után. Mindezt úgy, hogy szinte már kívülről tudjuk: az alakulat (EMNP) az új egység megteremtésének szellemében dolgozik, amely a magyar szervezetek közötti együttműködésen alapszik, nem pedig "bolsevik" egységet jelent, mint a szövetség értelmezésében. A helyi szervezeteiket tárgyalásokra biztatták – ezek során azonban kiderült: a helyi RMDSZ-szervezeteket felülről érkező tiltás gátolja a koalíciók létrehozásában, így azokon a településeken, ahol fontos lenne az összefogás, mint például Kolozsváron, nem az EMNP-n múlik a megállapodás.

Én azt gondolom ebben a pillanatban, hogy Gergely Balázst egészen nagyon pontosan a felülről érkező tiltás fogja meggátolni abban, hogy bármilyen (méltányos vagy kevésbé méltányos, tökmindegy) ajánlatot elfogadjon az RMDSZ-től. Legyen nagyon tiszta: az EMNP visszautasított egy lehetséges együttműködésre vonatkozó felajánlást. TTT pedig  belesétált a saját maga által felállított „lexikális” kétarcú elvi zsákutcába. Csakhogy ez már az ő esetében nem bocsánatos bűn. Más kérdés, hogy ez már régen nem kettős beszéd, hanem kettős duma és halandzsa.

Az áldozatszerep állandó és kóros túlhangsúlyozása, a mindenféle felelősség hárítása (jelen esetben az összefogás lehetetlenségéért) és súlyos aránytévesztések jellemzik önképét, valamint hőn szeretett pártjáét. Ebből már nem lehet jól kijönni. Sem neki, sem annak a helyi elnöknek, aki egy pillanatra talán még hajlamos is volna otthon a tükör előtt őszintén elgondolkodni  azon, mennyit nyer és mennyit veszít a közösség, az istenadta nép, ha ezt vagy azt lép.

Hogy miért nincs összefogás, kedveseim? Azért, mert ma az EMNP nem engedünk a ’48-ból, nem alkuszunk, szemlélete a Fidesz- és Jobbik-féle anyaországi gyakorlatot idézi: azt, amely a társadalom legrosszabb hajlamait erősíti fel, indulatokra, gyűlöletre, frusztrációra épít és azt használja ki, azzal él vissza. Ez az, ami miatt a magyar közösség az uszító, gyűlöletbeszédek és kicsinyes vádaskodás miatt szépen tömegesen távolmaradhat az urnáktól. Kolozsvárott is. Ennek a felelősségét felvállalja vajon TTT? Vagy majd lexikálisan kimagyarázza?

Mert megfélemlített, örök áldozat szerepében tetszelgő hölgyek, urak! Az asztalcsapkodás, a siránkozás, a zsigerből jövő elutasítás továbbra sem ekvivalens az eredmények felmutatásával. Mint ahogy – a futball időszerű berkeiben maradva – a tévé előtti sör böfögése sem egyenértékű a gyepen szaladgálással. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr574473910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.