A sárdobálás és képmutatás pavlovi reflexei: helyhatósági választások előtt Erdélyben

H_A Címkék: helyhatósági választások RMDSZ EMNP Erdély2012.04.17. 19:54

Eddigi unottságom helyett mostmár egyre idegesebben olvasom az erdélyi Fidesz-féle „leányvállalatok” minden szinten politikai ellenfelüket, az RMDSZ-t becsmérlő, lekicsinylő, befeketíteni és nyilvánvaló eredményeit elvitatni hivatott szólamait. Tulipános érdekektől, bolsevik típusú megosztó kísérletektől, végeláthatatlan vagdalkozásoktól és szemrehányásoktól hangos az erdélyi magyar sajtó magyarabbik fele.

Bármerre nézek azt olvasom, hogy az EMNT, EMNP és istentudja még milyen neveken futó mélymagyar alakulat sérelmezi, nehezményezi, elítéli, sajnálattal veszi tudomásul, kiábrándítónak tartja, bírálja, szégyenletesnek érzi, és hadd ne soroljam még mit csinál. Az alany helyén természetesen minden esetben az RMDSZ áll. Legutóbb éppen a Kulturális Autonómia Tanács megalakulása üzemelte be a pavlovi reflex fröcsögés-áradatát. 

Ebben az egész retorikai sárdobálásban az a legszembetűnőbben aggasztó közös pont, hogy 55 nappal a romániai helyhatósági választási kampány vége előtt egyetlen szót nem olvastam arról, melyek az Erdélyi Magyar Néppárt konkrét, programba foglalható célkitűzései. Tudjátok, azok, amelyek rólunk szólnak, nem pedig arról, hogy mit csinál rosszul a másik. Más szavakkal: azt már lassan kívülről tudom, hogy miért kellene utálnom az RMDSZ-t, de arra nem sikerült választ kapnom, mi lenne az indok, amelyért jóhiszemű, politikából kiábrándult magyarként az alternatív megoldásra kellene két kézzel pecsételnem június 10-én. Még egyszer megkérdezem: melyek azok a megfontolások, amelyek miatt politikailag komolyan tudnám venni az EMNP-t?

Elnézést, helyesbítek, valamit mégis találtam: Az Erdélyi Magyar Néppárt legfontosabb célja, hogy helyreállítsa a demokráciát, hogy a közéletet megtisztítsa a korrupciótól, hogy hiteles képviselőket küldjön az önkormányzatokba. Továbbá: a Néppárt hisz abban, hogy különböző szervezetek, pártok és egyházak, illetve elsősorban az erdélyi magyar emberek együttműködésével létrehozható, megteremthető az új egység Erdélyben

Három dologra szeretném felhívni a figyelmet a fentiekkel kapcsolatban.

Egyrészt úgy gondolom, hogy Romániában pontosan annyira van demokrácia, mint az EMNP szellemi atyja, és kebelbarátja, jelenkorunk legnagyobb államférfiúja, Orbán Viktor miniszterelnökségének idején ma Magyarországon. Azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarországgal ellentétben Románia nem képezte a nemzetközi sajtó - negatív értelemben - legnépszerűbb témáinak legebbikét az elmúlt lassan két évben. Olyan konkrét, demokratikusnak éppen nem nevezhető lépésekre gondolok még mindig, mint az új alkotmány elfogadása, a közmédia einstandolása, a bankadó, újabban tranzakciós adó is, az ombudsmani hivatal és az MNB monetáris tanácsának átalakítása, az oktatáspolitika, a jegybanktörvény, a választási törvény, az alkotmánybíróság jogköreinek megnyírbálása, vagy éppen egy közröhej tárgyává vált államfő plágium ügye.

Ezzel csupáncsak annyit szeretnék jelezni, Toróék, Tőkésék helyében én nem félteném a romániai demokráciát az RMDSZ-től úgy, és azzal az álszent hévvel, amellyel ők teszik. A feltétel nélküli Orbán-imádat helyett viszont megpróbálnék legalább látszólag elhatárolódni az általa képviselt erőpolitizálástól, és a tartalmatlan, sérelmeken és frusztráción alapuló közhely-kavalkádtól. Persze a finanszírozás kötelez, és ez rendben is van, viszont emlékeztetni szeretnék: demokratikus államokban nem szerveznek szimpátiatüntetést a fennálló hatalommal, ez kizárólag az autoritér rendszerek ismérve. Ezért is tartom mai napig komédiába illő, megvezető szemfényvesztésnek azt, ahogyan határon túli magyarokat exportáltak a Fidesz kormány mellett szervezett Békemenetre.  

Másodsorban nálam a hiteles képviselők, és általában az EMNP-féle hitelesség kérdése már első ránézésre megbukik. Nem azért, mert Tőkés László neve hallatán nem lábad könnybe a szemem, hanem mert bármerre nézek, bukott RMDSZ politikusokat látok, akik anno meggyőződéssel építkeztek az RMDSZ színeiben, és akik nem utolsó sorban élvezték amíg lehetett e status quo valamennyi előnyét. Amikor Toró T. Tibor, Tőkés László, Szilágyi Zsolt és nagyon sokan mások habzó szájjal szidják valamikori harcostársaikat, és azt az érdekképviseleti szervezetet, amelynek zászlaja alatt egykor jól esett magyarnak lenni, és a magyar közösségért fáradozni, tulajdonképpen szembeköpik saját magukat. Ugyanis épeszű és jóérzésű emberek számára jogosan megengedhetetlennek tűnhet az a tény, hogy a szövetség révén szerzett tisztségek előnyét élvező személy nyíltan azok mellé álljon, akik az RMDSZ kudarcáért harcolnak. Márpedig tudjuk, hogy Torót vagy Tőkést senki és semmi nem bírta eltántorítani e szégyenteljes magatartástól, RMDSZ képviselőkként nyíltan kampányoltak saját pártjuk ellen.

Hát ezért van az többek között, hogy nem tudom komolyan venni őket. Az EMNP-t és bármilyen új, alternatív képződményt addig nem szabad, mert nem lehet komolyan venni, amíg nincsenek látható jelei annak, hogy miként lesz képes érdemben egy nehéz feladatot megoldani (például a hőn áhított autonómiat elérni a románság ellenében) amikor ennél könnyebb akadályok esetében is alulmaradt. A fent említett hitelesség nevezetesen ott fuccsol be, hogy nem sikerült olyan politikai berendezkedést létrehozniuk a magyarságon belül, amelyben az ellenzéknek jól meghatározott helye van, és demokratikus úton, az egészséges versenyre apellálva akár hatalomra is kerülhet a közösségen belül. A belső konstruktív párbeszéd és cselekvési tervek helyett kívülről ostromolnak és bomlasztanak évek óta. Az ügyeskedes, korrupció pedig  amellyel az RMDSZ-t folyamatosan illetik, olcsó és megkopott muzsika, amely nem más, mint az együttműködésnek álcázott széthúzás létalapja, a konkrét, pragmatikus, önálló célkitűzések hiányának leplezési stratégiája.  

Harmadsorban – a fenti gondolattal összefüggésben - bármilyen módon forgatják és puffogtatják az Erdélyben együttműködéssel megteremthető egység szándékát a helyhatósági választások vége előtt 55 nappal, tényként kezelendő, hogy valójában nem ez a cél. Lássuk be, hogy a herderi jóslat árnyékában, a magyarság számszerű arányának csökkenése egyenes arányban áll a széthúzás növekedésével. Az EMNP fennen hangoztatja az együttműködést, és vicces is lehetne, ha nem volna szánalmas, hogy tömbmagyar településeken, ahol érdemes volna megméretkezniük, polgármester- és tanácsosjelölteket állítaniuk (pl. Sepsiszentgyörgy) ott nincs saját jelöltjük. Azokon a szórványtelepüléseken viszont, ahol már négy évvel ezelőtt is rezgett a léc a helyi tanácsokba való bejutási arányokat tekintve, vagy neadj’isten magyar polgármester megválasztása tekintetében (lásd Marosvásárhely, vagy éppen Kolozsvár, ahol az MPP indulása miatt tanácsosokat veszített a magyar érdekképviselet) ott hogy, hogy nem, mindenhol kerül saját jelölt. Dacára mindenfajta korábbi minimálkonszenzusnak, és állítólagos összefogási szándéknak.

Az utóbbi időben semmi mást nem hallani, minthogy Bivalybasznádtól Értarcsáig mindenhol megalakulnak az EMNP helyi szervezetei. Örvendetes. Biztosan azért van ez így, mert készülnek a nagy magyar összefogásra. Vagy ha arra nem is, de az egészséges versenyre, amely által remélhetőleg teljesül legfőbb vállalásuk: ha ők nem is, de az RMDSZ sem jut be a helyi tanácsokba, vagy éppen a Parlamentbe. Logikus hozzáállás egyébként egy olyan alakulattól, amely nem Bukarestben, hanem kizárólag Erdélyben kíván hatni, alkotni és gyarapítani. Remélem valaki időben szól nekik, hogy a romániai magyar közösség érdekeit a törvényhozásban képviselni csak úgy lehet, ha jelen vagyunk Bukarestben is. De addig is, az elmúlt húsz év legkeményebb helyhatósági kampánya következik Romániában, Erdélyben. Nem oly régen még a Nagy Románia Párt véres magyarellenes szólamaitól borsódzott a hátam választások idején, most hasonló érzés kerülget, amikor EMNP-s olcsó, vadmagyar, megvezető frázisokat olvasgatok.

Egyik öndefiníciójuk szerint ők egy tiszta lappal induló, mindenféle nemtelen politikai perpatvaroktól mentes szervezet. Kérem, nézzenek utána: ezt hívják képmutatásnak és hazugságnak olyan politikai kultúrákban, ahol a bukott politikusok behúzott nyakkal és lehetőleg csendben eltűnnek a süllyesztőben. Nálunk pártot alapítanak, egyet, kettőt, és kikérik maguknak. Akárcsak szép Magyarországon a szellemi termék ellopásának nagymestere, a legszánalmasabb magyar áLamfő, Schmitt Pál. Jó mesterek jó tanítványokat nevelnek, ennek örüljünk azért.

Én még extrában annak is örülök, hogy az RMDSZ jól, rosszul, de teszi a dolgát, és ha nem muszáj nem válaszolgat napi rendszerességgel a számolatlan vádakra, nehezményezésekre, bírálatokra. Külön örülök ennek, mert különben aggódhatnék: nem lesz kampánytémája az EMNP-nek. Igy viszont garantált a politikai mocskolódáson alapuló nyálelválasztás. Ugyanannyira remélem, hogy a népi bölcsesség viszont június 10-én kevésnek fogja találni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr634457443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bétamás 2012.04.19. 11:58:05

A történet ott kezdődik, hogy az RMDSZ vezetősége nem hajtotta végre a brassói kongresszus határozatait. A következő tisztségek közül egyiket sem választják közvetlenül az RMDSZ tagok: MKT (TKT ) tagok, megyei elnök, SZKT tagok, kongresszusi küldöttek, szövetségi elnök. A helyhatósági választásokra Székelyföldön és Bihar megyén kívül sehol sem rendeztek előválasztásokat. A parlament választások esetében, 2008-ban, Kovács Péter aknamunkájának köszönhetően sehol sem rendeztek parlamenti előválaszásokat (itt érdemes megmliteni, hogy Gyerkó László Hargita megyében csúfosan alulmaradt a helyhatósági előválasztásokon, később a területi küldöttek megválasztották parlamenti jelöltnek). Az RMDSZ ért el eredményeket és ezért dicséret illeti, viszont vannak olyanok, akik szerint többet is lehetett volna elérni. Ami engem illet, azt hiányolom hogy 1996 óta az RMDSZ soha sem próbálta koaliciós feltételként szabni Székelyföld autonómiáját, vagy az állami magyar egyetemet. Megint vannak, akik szerint az RMDSZ nem kellene mindig keményen betartania az ANI-nak, (ezzel azt a képet alakitja ki magárol, hogy valamiért érdeke, ha a korrupciós ügyekre nem derül fény). Ehhez még hozzájön az is, hogy a rommagyar társadalom is színes és sokrétegű, megtalálhatóak benne a különbözű ideologiák hivei. Igaz, hogy léteznek platformok, de közvetlen belső választások hiányában ezek csupán hasonló elvű haverok kis társaságai maradtak. Egyszóval, az RMDSZ vezetősége nem ismerte fel azt a tényt, hogy a kisebbségi politika sajátos helyzetben van és ez a sajátos helyzet sajátos megoldásokat igényel. Ami a helyhatósági választásokat illeti, Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson úgy találta az EMNP, hogy a hivatalban levő polgármester (RMDSZ-es, illetve MPP-s) jól teljesitett és az illető jelöltet támogatja, míg például Kézdivásárhelyen, ahol az MPP-s polgármester korrupciós ügybe keveredett, saját jelöltet állitott. Vásárhelyen és Kolozsvárt nincs hivatalban lévő RMDSZ-es vagy MPP-s polgármester akinek értékelni lehetne a tevékenységét. Vásárhelyen az RMDSZ minden közös jelöltállitási javaslatot (közös előválasztás, független jelölt), visszautasitott, azzal, hogy a mi jelöltünk indul, a mi szineinkben, aki pedig nem támogatja, az áruló gazember. Kolozsvárt sem válaszolt eddig érdemben az RMDSZ vezetősége a közös jelöltállitási javaslatokra, megtartotta a maga rangsorolásait, oszt jónapot. Jellemző, hogy 2008-ban a helyhatósági választások előtt Szász Jenőnek volt egy olyan javaslata, hogy készitsék el az ország választási térképét, tömbmagyar településeken legyen verseny, szórványban összefogás. Amikor Kelemen Hunornak a blogján felvetettem, hogy az RMDSZ vezetők gőgje miatt hiúsult meg az együttmúködés, pedig Szásznak volt egy racionális javaslata, azt válaszolta, hogy izé, Szász a sajtón keresztül üzent. Most is megkérdeztem Kelemen Hunortól az RMDSZ honlapján, hogy mi a véleménye a közös előválasztásokról, azt válaszolta hogy „A közös előválasztás megszervezésére nem látok gyakorlati lehetőséget. Különálló szervezetekről lévén szó, ismerve a politikai szervezetek logikáját, nem tartom megvalósíthatónak”.

H_A 2012.04.19. 18:50:12

@bétamás: Nagyon köszönöm értékes meglátásait, kiegészítéseit! Természetesen a történet mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt. A sajátos helyzet, illetve a sajátos megoldások szükségessége felől nekem személyesen nincsenek kétségeim, viszont amiről írok és amit nehezményezek az továbbra is egyetlen aspektus: miért nincs program, elképzelések, célkitűzések, amiket ütköztetni lehet? A konstruktív kritika minden esetben megállja a helyét, jogos, és figyelembe veendő! Azonban ez itt és most, 2012-ben nem erről szól. Sajnos. A lejáratás veszélyes fegyver, és senki más nem fog nyerni belőle, mint a román pártok.

bétamás 2012.04.20. 10:50:56

Most, a kampány előtti időszakban kisérletek történtek közös jelöltek felállitására, ez volt a fő téma a rommagyar pártok viszonyában. Az RMDSZ minden ilyen javaslatot lesöpört azzal, hogy csak RMDSZ jelölt indul, RMDSZ szinekben. A kritikák zöme ezt az elutasitó magatartást ostorozza, jogosan, hiszen az elutasitás tény. Ezért a kritikák nem nevezhetőek sárdobálásnak. A másik kritika amit az RMDSZ ellenzéke megfogalmaz általában, nem föltétlenül (csak) ebben az időszakban, az az, hogy az RMDSZ miért nem ért el többet. Czika Tihamér irta egyszer, hogyha a kisebbségi jogok tekintetében Dél-Tirolt és Katalóniát 100 %-nak tekintjük, akkor mi kb. 60%-on állunk. Lehetett volna többet az adott körülmények között ? Ez egy vitatható dolog, tehát a kritikák itt sem minősithetők sárdobálásnak. Persze, léteznek, helyi problémák, de ezeket a kampányban szokták megvitatni. Én is szerettem volna már most ilyen vitákat látni, de most a pártok amint emlitettem, a közös választási résztvétel lehetőségeinek a megvitatásával voltak elfoglalva (egyesek többé, mások kevésbé). Elvileg lehetett volna rá alkalom, ha például már az év elején születik egy megállapodás, hogy a nem tömbmagyar vidékeken közös előválasztás lesz, mindegyik jelölt ismerteti például az interneten szakmai-politikai önletrajzát és célkitűzéseit, majd a potenciális választók kérdéseket tesznek fel nekik, ezekre a jelöltek válaszolnak, végül az előválasztáson eldől a közös listán a sorrend és a közös polgármesterjelölt személye.
süti beállítások módosítása