Magyarországon bizonyos időközönként a közbeszédet múló pillanatokra alakító témák egyike Gyurcsány Ferenc élete és munkássága. Különleges esete eme tematizálásnak az, amely fél év alatt immár másodszor tér vissza: a volt miniszterelnököt terrorcselekmény miatt jelentik fel. Nem más ez, mint a folyamatos politikai amortizáció ideáltipikus esete.

Ezúttal az értelmi szerző  Gulyás Balázs, a Mokép decemberben menesztett igazgatója, a Kisgazdapárt korábbi Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. A Gyurcsány ellen felhozott vádak:

1. Amennyiben az Alkotmánybíróság továbbra sem hajlandó érdemi vizsgálatra a sarkalatos törvényekkel és az Orbán-kormány kinevezési gyakorlatával kapcsolatban, áprilisban blokád alá veszik a hivatal épületét = terrorcselekménnyel való fenyegetés
2. Az egyházi személyek adózási kiváltságainak nehezményezése = gyűlöletre uszítás

Emlékeztetőül: a tavaly ősszel nyilvánosságra került információk szerint az ügyészség Gyurcsány Ferenc és más rendőri és politikai vezetők ellen terrorcselekmény gyanújával folytatott nyomozást ( 2006, rendőri túlkapások, az akkori kontextus, amely a félelemérzet kialakítását hangsúlyozta, stb) Az akkori Balsai-jelentés tizenöt bűncselekményt sorolt fel, e széles skála a hulladékgazdálkodás rendjének megsértésétől a hivatkozott terrorcselekményig igen sokmindent tartalmazott.

Sem akkor, sem most nem az a kérdés, hogy mit gondolunk egyebek mellett Gyurcsány Ferencről, szeretjük, vagy utáljuk attól függően, hogy melyik oldalán állunk a barikádnak. Láttunk már tőle éppen elég arrogáns, erőfitogtató politizálási mikéntet.

A főszereplők lojalitásának irányához semmiképpen nem fér kétség a vázolt két esetre érvényesen. Sem egy szélsőjobboldali képviselő, sem egy „bukott” intézményvezető esetében nem igényel rengeteg gondolkodást annak kijelentése, hogy látszólag a Fidesz malmára hajtják a vizet. Látszólag. Mert szerintem ami ennél is fontosabb, az az, hogy Gyurcsány újfent hátradőlve bizonyította: ő egy igazi politikai túlélő. A legnagyobb ebben az országban, aki bármikor képes meghatározni a média és közbeszéd napirendjét anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket kelljen tennie.

Anélkül, hogy büntetőjogi szakértelmem feljogosítana a nagyon mély jogelméleti kategorizálásra és elemezgetésre, és mert amúgyis röhejes volna: ránézésre is képtelenség a törvényi előírások ilyen végletekig erőltetett értelmezése. Ugyanis ennek alapján már csak egy lépés választ el attól, hogy háborús bűnökkel, forradalmak vérbe fojtásával, vagy a szabadságharc leverésével vádoljuk meg Gyurcsányt. Sőt, kellene még a fentiekre egy kis emberiesség elleni bűntettet rákötözni és hozzácsapni az adócsalással ötvözött pedofíliát.  A lényeg, a szándék, a célzat egyértelmű: Gyurcsányt fel kell koncolni. Mert végülis Gyurcsány jelenlegi kormánytól független túlélésének metaforikus indoka éppen az, hogy olyan mint egy mócsingós húsdarab Orbánék szájában: lenyelni nem lehet, kiköpni meg nem illik. Főleg társaságban.

Igy aztán marad a költői találgatás, nekünk, közönséges állampolgároknak. Ha Gyurcsány alkotmányos blokádról beszélt, és ezért terrorcselekmény gyanúja alá kerülhet, abból csak két dolog következhet. Egyfelől Magyarországon lehet alkotmányosan terrorcselekményeket végrehajtani. Másfelől ha valaki alkotmányosan tesz valamit, az bűncselekménynek minősül. Természetesen viccelek, bár a kontextus kicsit sem vicces.

De ha már ennyire vagyunk csak képesek, Balsai Istvánokként, vagy Gulyás Balázsokként, akkor miért nem mondjuk azt például, hogy decemberben a parlament "blokádja" "terrorcselekmény" volt? Ha engem kérdeznek, akkor a két dolog abszurditási foka körülbelül megegyezik, bár a múlt idő, illetve a majdani, valószínűtlen bekövetkezés ténye súlyosbítja az odaláncolási akciót Fletó igérgetésével szemben.

Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az egyház ellen emelt kifogás sokakat érzékenyen érinthet. Gyurcsány tudja, hogy mennyire megosztó ez a kérdés ma Magyarországon. Én is tudom, hogy mit gondolok az egyházról magánemberként, de az most mind nem számít, félreértés ne essék: nem hitbéli és erkölcsi dolgokról van itt szó. Viszont azt hiszem, a nevetség és közröhej országa az, ahol egy (kiváltságos?) államilag finanszírozott kategória által élvezett egyértelmű előnyök kifogásolása gyűlöletbeszédnek minősül. Más szavakkal:  ha valamely egyház (indokolatlan?) pivilégiumokat élvez mondjuk civil szervezetekkel szemben, és tegyük fel, ezt papíron bizonyítani tudja, akkor a baloldalnak, a méltányosság, szolidaritás, miegymás nevében, kutya kötelessége ezt szóvá tenni. Gyurcsány Ferencnek hívják, vagy sem. (Amúgy igen, az egyház a világ legnagyobb cége, és sajnos vagy szerencsére ez egyáltalán nem hit alapján dől el.)

Éppen ezért, amellett, hogy immár másodszor a terrorista bűncselekmény nevetségességével sikerült Gyurcsányt összefüggésbe hozni, tökmindegy, hogy mit mondott március 15-én, világossá vált, hogy ott, ahol se munka se kenyér, ott a cirkusz az egyedüli opció. Remélem nem a végtelenségig. Még akkor sem, ha a Gyurcsány-féle politizálás hibájába esett, és azon régen túlnőtt Fidesz kirakatpereihez a bábügyészség számára a látszatbizonyítékok is bőven elengedőek.