Parti Nagy Lajos Magyarországa: ahol Aiszkhülosz is Kálmán Olgát nézné

H_A Címkék: Fidesz Orbán Viktor Parti Nagy Lajos2012.02.14. 18:30

Alábbi bejegyzésem objektíven higgadt hangvételét valószínűleg nagyban befolyásolja, hogy olvasója, időnként nézője és leginkább tisztelője vagyok Parti Nagy Lajos műveinek. Ebből egyenesen következik jelen esetben, hogy –bár soha nem találkoztunk - Parti Nagy Lajosnak, az embernek is. Ami ugyanilyen nagy valószínűséggel sok és sokféle politikai színezetű jelzővel való kitüntetésemet fogja maga után vonni. Amellett, hogy a legkevésbé sem érdekel, hozzátenném, hogy arról a magyar íróról beszélek, aki nemrégiben letiltotta szerzői jogai alá tartozó műveinek ismétlését a közrádióban. Tegnap olvastam egy vele készült interjút, amely azt hiszem elgondolkodásra kellene hogy sarkallja még azokat is, akik nem szívesen gondolkodnak. 

parti.jpg

fotó: www.divany.hu

A nálam jóval bölcsebb ember keresztmetszeti társadalomelemzését olvasva a fülkeforradalom utáni Magyarországról, meglehetősen erős fénybe kerülnek az elmúlt két év történései, azoknak értelmiségi percepciói. Parti Nagy – sok más aggálya vázolása mellett – attól is fél, hogy Orbán összefog a nácikkal. Bár eddig soha nem gondoltam végig ennek a potenciális mozzanatnak a lehetőségét sem, most egy pillanatra mégis végigfutott a hideg a hátamon.

Számomra – a kárpát-medencei perspektíva okán – sokféle olvasata van ennek a jelenlegi politikai berendezkedésnek, illetve annak, hogy milyen beláthatatlan következményei lehetnek a demokratikus alapértékek, illetve a törvényesség fokozatos felszámolásának. Főleg azért, mert ezek a destruktív tendenciák átívelik dicső Orbánisztánunk határait. Ebben az értelemben én már nem félek attól, hogy Orbán összefog a nácikkal, mert tudom, hogy a Mikola-elv szellemében a  20 évre való berendezkedés céljából ez már egyáltalán nem beláthatatlan, valószínűtlen jövő idő. Sőt.

Emlékeztetőül: amikor egy fél világ minden lehetséges úton-módon tiltakozott Dörner György kinevezése ellen az Új Színház igazgatói tisztségébe, ennek a jelenségnek a hűvös szele már erőteljesen pofán csapkodott. Ismert és elismert művészek, a kulturális élet formálóinak tapasztalatát és kinyilvánított véleményét teljes mértékben figyelmen kívül hagyva vitte át akaratát a kérdésben kompetens végrehajtó. Finoman fogalmazva, Orbán tett egy nagyvonalú gesztust a szélsőjobbnak. Szélsőséges eszmék terjesztésének biztosított pódiumot.

Tette ezt úgy, hogy közben nem értette, és az istennek nem érti azóta sem, hogy mi a baj az alkotmánnyal, a közmédia einstandolásával, a bankadóval, az ombudsmani hivatal és az MNB monetáris tanácsának átalakításával, az oktatáspolitikával, a jegybanktörvénnyel, a választási törvénnyel, az alkotmánybíróság jogköreinek megnyírbálásával. Nem, a Fidesz nem érti. És ez nem más, mint önsajnáló, nacionalista politikájának alapvetése. Folyamatosan siratni a méltatlanul támadott hazát és mindent ebből az alapállásból kibontakoztatva magyarázni.

Parti Nagy Lajos azt mondta, hogy tele  a hócipője. Én nem tudok ennyire diszkréten fogalmazni: nekem kurvára elegem van az elmúlt nyolc évet állandóan felemlegető, seggrepacsis retorikából, a szégyenérzetre képtelen, értékvesztett és viselkedészavaros gátlástalanságból. A kétharmad lehetőséget adott volna, és még mindig lehetőséget adna a nagyvonalúságra és eleganciára. Valamiért mégis a nagyképűség, a kicsinyesség és a betartás kerekedett felül. 

És legalább ennyire zavar, ahogyan ennek a színjátéknak őszinte meggyőződéssel behódolnak olyan frusztrált, határon túli véleményformálók is, akik annak idején a Fidesz győzelmét az isteni igazságszolgáltatás szép példájának nevezték. 

Tőkés László: A Fidesz diadala csupán egy hosszú út első állomása volt. "Nagy feladat vár ránk, mindenekelőtt Trianon gyógyítása. Kilencven év után a szétszakítottság állapotát végre a közösségvállalás cselekvő öntudata válthatná fel. Itt az idő arra, hogy a kommunista eredetű 'be nem avatkozás politikájának' elvével végképp leszámoljunk.” (2010. április 15.)

Az az igazság, hogy herótom van már ettől a kommunistázástól, ettől a Trianon siratástól, az olcsó autonómiázástól, és az Orbán-féle sérelmi alapon magunknak kikérő ködösítéstől. Hogy úton-útfélen az elmúlt X évet tesszük felelőssé, és magunkat viktimizáljuk.

Elegem van abból, hogy az Európai Parlament alelnöke az én nevemben (is) behódol egy, a jogállamiság felszámolásán eredményesen ügyködő etatista, demokráciaromboló, eszelősen cinikus, nyugati dimenzióban szegregálódott, hitelét vesztett, arrogáns magyar államvezetésnek. És végképp elegem van az Orbán Viktor-mítoszból. A szűzmáriázós, róvásírásos maszlagból – ahogy Parti Nagy Lajos mondaná. Nácikkal és nácik nélkül egyaránt.

Nem vagyok Parti Nagy Lajos, nem vagyok a nemzeti kulturális örökség része, így nem tudom letiltani (egyébként sem létező műveimet). De ahogy ő, úgy én sem tudok hátat fordítani. Nem is akarok.

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr874105109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.