Nem túl népszerű manapság olyan témáról írni, ami úgy kezdődik, hogy kulturális. De ha már így alakult, hogy állítólag Magyarországon huszonegy, köztük olyan csúnya nevű, a rezsicsökkentés jelnyelvén értelmezhetetlen alapszak, mint az andragógia, a kulturális antropológia és a társadalmi tanulmányok képzés szűnik meg 2016-tól, gondoltam beleállok.
Mert beleállt a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság is, amely pár napja „mélységes aggodalmát fejezte ki a kulturális antropológia alapszak indításának jövő évi korlátozása, ezzel együtt a sajtóban megjelent hírek, a szak megszüntetésének kilátásba helyezése, ezzel egy nemzetközileg elismert és intézményesült társadalomtudományi diszciplína hazai megszüntetése, ellehetetlenítése miatt.”
És mert beleállt bizonyos André Singer is (úgy, mint varrógép) aki egyébként a brit Királyi Antropológiai Intézet igazgatója, és aki szerint ez annyira nem jó ötlet. Az úr azt állítja nyílt levelében, hajlandó lenne akár szakmai vitát is folytatni Balog Zoltán emberminiszterrel arról, hogy mekkora hülyeség ez, hiszen – mint írja – „Egy ennyire különleges időben, amikor világszerte társadalmilag érvényes megoldásokat keresünk olyan problémákra, mint a migráció vagy a vallási intolerancia, ez egy nagyon rövidlátó döntésnek tűnik.”
Miután sírva röhögtem egy sort azon, hogy mit kereshet egy mondatban a szakmaiság, a vita, és Balog Zoltán (hogy a kultúrát és az antropológiát ne is említsem), mégiscsak úgy döntöttem, hogy gondolok erről valamit. Mert bár látszólag távolról sem annyira fontos kérdés ez, mint az egy főre eső, járványokat terjesztő, felfegyverzett bevándorlók száma és a megállításukért építendő kerítés vastagsága, azért higgyük el: jóval fajsúlyosabb, tragikusabb téma ez annál, mint hogy mi lesz velünk, ha már nem lesz kit gyűlölni.
Az egyszavas csatakiáltások és elszigetelő drótkerítések országában nincs szükség kultúrára (kép forrása: Facebook / Egymillióan a magyar sajtószabadságért)
Ugye megvan a kép? Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat! Mármint melyiket? Ezt, amelyiket kézzel-lábbal, késsel-villával felszámolni tetszenek az urak? Kulturális? Antropomicsoda? És nincs benne a nemzeti szó? Akkor mégis mire kell az nekünk? A nemzeti árok szélén közmunkának címkézett szemétkapirgáláshoz kell? A nemzeti dohányboltokban, kaszinókban, fedetlen sportlétesítményekben, és a vasárnap zárva tartó boltokban szükség van antropológusok tárgyi tudására? Kulturális antropológia ismereteket igényel esetleg a maguktól növekedő ingatlanok, a saját lábon álló villák és honfiúk-leányok eleve elrendelésének megértése? Naugye. Tessék olvasgatni a Bibliát, és tessék megelégedni azzal, ami ott leírva vagyon. Ami meg nincs ott leírva, az amúgy sem létezik, úgyhogy fölösleges aggódni, tiltakozni, kapálózni: Mária országa jobban teljesít, soha ennyi stadion nem épült, soha ennyi elégedetten rettegő ember nem járt-kelt az utcán, mint manapság. Minden rendben van itt, csak ez a két szó ne lenne. Kultúra. Antropológia. Nem kellenek nekünk balliberális elhajlások, elferdülések, sem hanyatló nyugati import árucikkek, jövevényszavak és tudományos szakterületek.
Sok itt a társadalmilag teljesen fölösleges, munkanélküli és/vagy nem a szakmájában dolgozó antropológus és hasonlóképpen tömött a szükségtelen, alkalomadtán gondolkodásra is képes egyéb diplomások szomorú sora. Háborús időket élünk, ilyenkor a legegészségesebb a sötétség. Ez pedig a legkönnyebben úgy érhető el rövid és hosszú távon egyaránt, ha felszámolunk, be- és megszüntetünk olyan területeket, ahol esetleg a gondolkodás, vagy egyszerűen a körülöttünk lévő világ összefüggéseinek megértése veszélyeztetheti a népet, konkrétan a felnövekvő generációt.
Természetesen egy olyan országban, ahol a köznevelési államtitkár büszke arra, hogy tök boldogan él úgy, hogy nem tudja a savak egymásra hatásának kémiai képleteit felírni, ott nem csak a kultúra, az antropológia vagy a kulturális antropológia ellenség. Ott nem csupán néhány szak megsemmisítése a cél, ott lényegében az egész felsőoktatás baromság. Ott van élet iskola nélkül is.
Akit érdekel, utánanézhet, mit fed ez a recsegő, liberálisnak hangzó kulturális antropológia, e helyütt maradjunk annyiban, hogy az egyik legkomplexebb társadalomtudományi ágazat. Amelynek művelői – azáltal, hogy (egyelőre még) „megtalálhatók a Magyar Tudományos Akadémia kutatói hálózatában, kormányzati, önkormányzati, szakpolitikai kutató- és döntés-előkészítő, valamint közművelődési és oktatási intézményekben, for- és nonprofit szervezetekben” – értelemszerűen a regnáló hatalom első számú ellenségei. De potenciálisan mindenképpen azzá válhatnak. Az meg kinek hiányzik? Magunktól is el tudjuk dönteni (nem mi, ők), hogy kell még egy stadion Mezőkövesdre, vagy inkább a Miskolci Egyetem leendő hűlt helyét vessük be napraforgóval.
Következésképpen Balog Zoltán antropomorf emberminiszterrel (vagy bárkivel a kormánykerék vonzáskörzetéből) szakmai vitát folytatni, egyáltalán ennek bekövetkezését remélni a kulturális antropológia képzés meggyilkolásának fölöttébb káros voltáról (vagy bármi másról), körülbelül annyi eséllyel bír, mint az, hogy holnapra megtanul sakkozni a kutyám. E tekintetben André Singer nyílt levele antropológiai naivitásnak tűnik, sőt: az is. Szerintem is nevetséges az ürge. Mi itt Magyarországon már történelmi távlatokat nyitottunk a kultúrának-oktatásnak az akadémiai juhászképzés bevezetése pillanatában, nem értem miért aggódik ez az ember egy szerencsétlen balett/büfészak miatt. Migráció? Vallási intolerancia? Ezek problémák? Nem, egyáltalán nem problémák. A komoly dolgok persze nem érdeklik: a kerítésépítés csínja-bínja, vagy a közmunkás-felügyelő szak bevezetésének égető szükségessége.
Egy szó, mint száz: amihez teljesen hülyék vagyunk, amit nem értünk (nem mi, ők), arra fölösleges pénzt kidobni. És mert nem érdemes rá pénzt kidobni, fenntartani, működtetni esetleg, a legérdemesebb lerombolni. Főleg, hogy a leendő diákok még akár olyan képességeket is megszerezhetnek ott, amelyeket egyébként nem, vagy nehezen. Nehogy önreflexiót, szociális képességeket, általános műveltséget, az ősnép istállójának határain térben és időben túlmutató tudásokat elsajátítsanak. Isten őrizz! Elég nekünk a Honfoglalás-Mohács-Trianon szellemi Bermuda-háromszöge által kijelölt egy és oszthatatlan történelmi identitás. A kulturális, társadalmi, antropológiai tudásokat meg tartsa meg magának a hanyatló Nyugat. André Singerrel az élen.
Az iróniát félretéve: végtelenül sajnálom magunkat azért, hogy egy olyan országban élünk, amely egyáltalán nem kíváncsi azokra az érvényes megoldásokra, amelyekkel korunk legégetőbb kérdéseit próbálják megválaszolni világszerte. Ezeket biztosan nem Balog Zoltánnal fogja megvitatni Singer. Igaz, mi sem. Az egyszavas csatakiáltások és elszigetelő drótkerítések országában nincs szükség kultúrára. Még a végén kiderülne, hogy lényegében nem is az a probléma, amire oly nagyon féltett, egyre inkább csak foltokban létező kultúránk oltalmazása közben rájöttünk. Még a végén eszmélne Habonyia népe, és rájönne, hogy ez itt a kerítésen belül csupán egy szánalmas, ocsmány antropológiai kísérlet.
