Mondjuk tényleg nem tettem volna a nyakamat vagy a fél vesémet arra, hogy a Kutyapárt bevándorló-ellenes ellenplakát akciója közben, után és mindazonáltal, a magyar kormány hirtelen felindulásból lemond. Primitívo-naivitásom szellemében persze azt sem gondoltam volna, hogy az egymilliárdos idegenellenes nemzeti konzultáció, illetve a 300 milliós plakátkampány után a kormány újabb 600 milliót költ propagandacélokra. Azt a bűnt, hogy csuklóból és szemrebbenés nélkül tapsolják el naponta a pénzünket, valahogy megbocsátja majd az idő vasfoga által megdolgozott, homályos emlékezés. De az, ami az érvek nélküli gyűlölködés tudatmódosításra irányuló igyekezetét illeti, aligha lesz történelmileg megbocsátható, és ami a legfontosabb: nem lesz jóvátehető.

A háború sújtotta övezetekből menekülők folyamatos, tendenciózus összemosása az újabban "felfegyverzett" gazdasági bevándorlókkal, bűnelkövetőkkel, ez a hosszú, nyomasztó hetek óta tartó vigasztalan riogatás már túllépte az elkeserítő kategóriáját. Ez már nem elkeserítő. Ez vérfagyasztó, és félelmetes. A felelőtlen és gátlástalan kormányzati költekezés, a valós problémák aljas szőnyeg alá söprése sokba fáj, de korántsem mérhető azzal a kegyetlen szellemi, és lelki pusztítással, amire a Fidesz mostanság mindent feltett. És nem elsősorban az a baj vele, hogy sokba kerül, hanem az, hogy általa okozott romokat senki nem fogja tudni eltakarítani.

A már így is túl sok felvonásos melodráma legutóbbi mozzanatát olvasom éppen: a Helsinki Bizottság sajtótájékoztatójára reagálva a Fidesz felszólítja arra kéri a Fidesz-kormányt (értsd: én felszólítom magam arra, hogy vigyem le a szemetet, mert büdös) hogy ha kell, akkor az uniós jogi fórumokon is védje meg a Magyarország és a magyar emberek védelme érdekében hozott törvényeket és intézkedéseket.(…) A bevándorláspárti civilekkel és a baloldali pártokkal ellentétben a kormánypárt nem kívánja megvárni a válaszlépésekkel azt, hogy az illegális bevándorlók tömegei fegyveresen próbálkozzanak bejutni az országba. A határzárra és a törvényi szigorításra már most szükség van.”

Tisztázzuk a nehezen értők kedvéért: nem vagyok baloldali párt, és nem vagyok bevándorláspárti (mert aki nem akarja légpuskával kilőni a bevándorló-menekültek szemét, az csak bevándorláspárti lehet) civil sem. Igaz, a büdös életben nem szavaztam a Fideszre se, de ez nem ide tartozik. Ezeket a döbbenetes sorokat olvasva, bennem – jobboldali pártokkal és bevándorlást ellenző Fidesz-rajongókkal ellentétben – felmerült, hogy vajon mi indokolja ezt az újabb gyalázatos szintre emelt, agyatlan félelemkeltést? Meg tudják-e mondani vajon a pénteki szolgálati közleményeket futószalagon kibocsátó narancsrészlegen, valójában hány gazdasági bevándorlónak álcázott menekültnél találtak már fegyvert és ebből hányat foglaltak le? Van-e bármilyen, szájmozgatással együtt járó locsogást felülíró, hiteles adatuk arról, hogy ezeknek a csúnya, sötétebb bőrű vadembereknek hány százaléka érkezik szinte biztos halált okozó háborús területekről, és hányan keltek útra csak azért, hogy a fajmagyarok munkáját puszta kézzel fegyverrel elvegyék?

Túl azon, hogy a hülyenáci és butageci (vagy fordítva) határmezsgyéjén feldúlt lélekkel, frusztráltan rettegő szavazónak minden egyes nap kihagyhatatlanul üzenni kell, van-e még tükör, amelybe Kósa Lajosként, Kovács Zoltánként, Szijjártó Péterként, Rogán Antalként, vagy főleg Orbán G. Viktorként, és megannyi nemzeti érzelmű keresztény hősként bele tudunk nézni úgy, hogy az a tükör ne hulljon azonnal szilánkjaira? Maradt-e még szikrája az emberi jóérzésnek, amely már nem feláldozható csak azért, hogy a jobbikos-nemzetiarcvonalas-hatvannégyvármegyés pánikkeltést überelendő, naponta szájba lehessen rúgni a józan észt?

Nem maradt. Pedig a csúsztatások helyett nyilván lehetne nem csak végletekben gondolkodni, úgy is lehetne tenni, mintha nem polgárháborús övezetben élnénk, el lehetne tekinteni attól a beteges kényszertől, amely a bérrettegők, sósavas bácsik, lila hajú nénik, vagy az önkéntes házmesterek szellemi jóllakatását célozza. De nem lehet. Mert ez a történet soha, egy pillanatra nem arról szólt, hogy kik a megélhetési, gazdasági, illegális bevándorlók, hogy kik azok, akik teljesen érthető módon menekülnek a háború és terror elől, és egyáltalán, hogy mennyire indokolt a gyűlölködés, uszítás ebben a kérdésben. Itt az egyetlen vezérlőelv a rettegés csúcsra járatása volt, a fegyveres bűnözőkkel való jelen riogatás pedig egy újabb mélypontja a sztorinak. Aminél persze hogy lesz még lejjebb.

Mert mindig lesznek olyanok, már most is vannak olyanok, akik képtelenek valamit, bármit is kezdeni saját, vélt vagy valós, jogos vagy indokolatlan, de általában apokaliptikusra nagyított rettegésükkel, az ehhez társuló frusztrációikkal, következésképpen ökölbe szorul a kezük, és kegyetlen harag virágzik gyönyörű szép magyar szívükön. Ez az ökölbe szoruló kéz pedig értelemszerűen a védtelenekkel, ismeretlenekkel szemben nyilvánul meg: jön a megvetés, gyűlölet, verbális és tettleges agresszió megannyi formája.

Innen már csak egy lépés, és ott vagyunk a Keletinél, sőt már régen nincs egy lépés sem. Ahol a rendőrség cáfolata ellenére, szélsőségesek provokálták, sértegették az ott várakozó menekülteket. Amikor ez történt, még nem tudtuk, ma már a szánkba rágták, ezért tudjuk: a pártunk, kormányunk, istenünk és atyánk által démonizált idegeneknél fegyverek is vannak. Ha pedig nincsenek, akkor majd lesznek. És ha ez így van, akkor teljesen jogos, hogy ma-holnap mi is előkapjuk a fa testápolókat, viperákat, és fanyelű konyhakéseket. Mert a munkánkra áhítozó, felfegyverkezett megélhetési csőcselék ellen teljesen jogos hasonlóképpen, azaz fegyverrel fellépni.

Ez itt a cél, a történelmileg megbocsáthatatlan ténykedés lényeges. Megmártózni az idegenek vérében, fegyvert találni az egyébként fegyvertelen nyomorultaknál, (akik pár nap múlva az M1 exkluzív híradója szerint magyar anyákat is erőszakolnak majd, akárki meglássa) hogy végre a baloldali pártok és bevándorláspárti civilek is felfogják: hazánkat fegyveres hordák fenyegetik, hogy végre mindenki belevésse csökött agyába, hogy teljesen jogos a rettegés mindazoktól, akikről tegnapig még azt sem tudtuk, hogy léteznek egyáltalán.

E gyalázatos propaganda közben önjelölt nemzetvédőink, sokvármegyés nemzeti harcosaink, feljogosítva érzik magukat arra, hogy ártalmatlan szerencsétleneket vegzáljanak. Nem mintha eddig nem lettek volna borzasztóan ártalmasak ezeket a kokárdás izompacsirták, de legalább nem hallották azt a kormány szájából, úton-útfélen, hogy ezt így kell csinálni, szép volt, fiúk.

Amíg jövő pénteken kiderül, hogy valójában nincsenek is menekültek, és ezek itt mind az Iszlám Állam dzsihadistái, javaslom mindenkinek, próbálja megőrizni a józan eszét: a sötétebb bőrű nők karján ülő gyermekek nem rakétavetők, a kicsik által szorongatott plüssmacik pedig nem atombombák, sem szamuráj kardok.

Ami engem illet, az utolsó szó jogán: számomra mától már nem a Jobbik a szélsőjobboldali párt Magyarországon, hanem a Fidesz. Nagyon megköszönném, ha engem senkitől és semmitől nem akarna megvédeni.