Kezdjük az elején. Mindenhol azt olvasom, hogy micsoda győzelem, elveszett a Fidesz kétharmada (nem mintha kivetnivalóm lenne ezzel kapcsolatban, sőt) ám a történelmi tényszerűség és a politikai helyénvalóság kedvéért tisztáznunk kell egy tényállást. Ha nem tévedek, Navracsics Tibor EU-biztossá való kinevezését, illetve Lasztovicza Jenő sajnálatos halálát követően a Fidesz-KDNP számára a tegnapi veszprémi, illetve az április 12-i tapolcai időközi választás tétje nem az, hogy elveszíti, hanem hogy visszaszerzi-e a kétharmadot a jelenlegi kormánypárt, vagy sem. Már tudjuk, hogy ez nem jött össze, mert ha az egyiket nem húzzák be, matematikailag nincs kétharmad. Retorikailag persze a lényeg ugyanaz: amit nem szerzünk vissza, azt általában elveszítjük, és hosszú évek óta a Fidesz először valóban meginogni látszik. Viszont kivételesen nem arról szeretnék elmélkedni, mekkora nagy dicsősége ez az ellenzéki összefogásnak, mivel ezt a választást nézetem szerint újfent nem az ellenzék nyerte meg, hanem a Fidesz veszítette el. Következésképpen sokkal izgalmasabb számomra a megroggyant kétharmad értelmezése a megroggyant kétharmadról.

Szerencsére e sorok írásakor már bőven megszületett a legmagasabb, egyszemélyes pártvezetés rövid, frappánsnak szánt, ám a sorok között  igencsak nyögve nyelős, és a kötelező cinizmussal felruházott reakciója a veszprémi - az elvesztett választás is választás kategóriájába sorolható - történettel kapcsolatban. A Viktor azt írta még mindig igen népszerű Facebook-oldalán, hogy nem ülhetünk a babérjainkon. Mármint mi, fideszesek. Mondjuk egy fokkal jobb, mintha a Széles Gábor-féle kifinomult politikai helyzetértékelés jegyében ráfogta volna a geciző oligarchára. Mindenesetre tény, hogy nem lennék most Navracsics helyében, akinek 20%-os tavalyi győzelméből most 9%-os zakó lett. A jó hír számára az, hogy Kósa Lajosnál nagyobb hülyét senki nem csinálhat már magából, bárhogyan is értékeli azt, ami Veszprémben történt: Laja szerint ugyanis azért buktak el Veszprémben, mert a választásnak nem volt tétje.

És ha nem volt tétje, akkor térjünk vissza a babérjainkhoz. Meg ahhoz, hogy minielnök úr tiszteletben tartja a választók döntését. Aranyember ez, szentté kellene avatni. Miután saját érdekei szerint szabta át a választási körzeteket, és még így is az ellenzék nyert,  nagyvonalúan tiszteletben tartja az eredményt. A magam részéről ezt teljesen korrektnek tartom, mert akár közéjük is lövethetne, akárcsak a nagy példakép, aki a krími voksolás után géppisztolyos felvigyázókkal tartotta tiszteletben a választók akaratát. Vagy akár a jó öreg Goodfriend, Soros, a CIA, és az Egyesült Államok álnok összeesküvését is vizionálhatná, "a haza nem lehet ellenzékben" csatakiáltások közepette.

De mert így alakult, és mert Orbánnak mindössze ennyit sikerült levonnia ebből a legyőzetésből, azért elmondanám, hogy miután már mindent tető alá hoztak, amihez kétharmados felhatalmazás kell, miután egyik napról a másikra olyan döntéseket hoztak meg, amelyeket egy liberális demokráciában hosszú hetek, hónapok alatt szokás, érteni vélem ezt a hanyag leszólást a nyájnak. Tulajdonképpen ez az ügy, csak "a magyar emberek ezt akarták" propaganda-motívum, azaz a teljhatalmú presztízs tekintetében gázos. Már nem lehet gátlástalanul azzal takarózni, hogy a magyar emberek kétharmada nem kér a bukott baloldalból. Bár számszerűen ez eddig sem volt igaz, már a terminológia használata sem nagyon lesz indokolt.

Drága Miniszterelnök úr! Nekem úgy tűnik, hogy Veszprém üzenete nem jutott el az ön kifinomult füléig. Őszintén remélem, hogy a babérokon üldögélésre vonatkozó imperatívuszt nem úgy kell értenünk, hogy önök az eddiginél is többet terveznek eltulajdonítani, kisajátítani, meghamisítani, a szemünkbe hazudni. Ugyanis nekem egyáltalán nem úgy tűnik, hogy eddig a babérjaikon ültek volna. Egyáltalán mit nevez ön babérnak? A londoni foglalkoztatottság növekedése babérnak számít? És a közmédia einstandolása? Az alkotmány össze-vissza fércelése? A saját emberek független állami intézmények élére állítása? Az alkotmánybíróság saját képükre és hasonlatosságukra való átrajzolása?  A mangalicatelepekben, megnyert közbeszerzésekben, milliós villákban mérhető klientúra érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálása? A közpénzből épített fölösleges stadionok? Mert ha igen, akkor én jobban örülnék, ha önök testületileg visszaülnének azokra a babérokra, és hagynák a dagadt a ruhát másra. Higgye el, jobban már nem kell belegázolni ebbe az illiberálisnak álmodott demokráciába.

Veszprém üzent a Fidesznek, Orbán nem nagyon érti (fotó: kepeslajoska.tumblr.com)

Lefordítom, mert láthatóan nem értette meg, amit a tavalyig még köztudottan fideszes veszprémi fellegvár jelezni kívánt önnek: ami történik, az nagyon nem jó. Az végképp nem jó, hogy a fél országot hetente-naponta felbőszítik valami autópályadíjhoz, internetadóhoz, vagy éppen vasárnapi zárva tartáshoz hasonló bődületes marhasággal. Lefordítom, mert nem értette meg: Veszprémben pontosan az önök hívei büntették önöket. Nem a baloldal nyert, mint ahogy 2010-ben sem önök nyertek. A magyar ember már csak ilyen: általában valami ellen szavaz. És akkor szavaz valami ellen, amikor elégedetlen. Önök ugyanúgy becsapták saját szavazóikat, mint az MSZP 2006-ban a sajátjait. Veszprémet egyáltalán nem érdekelte, ki az ellenjelölt, és talán ez a legsiralmasabb önökre nézve: hogy bárki, csak ne a Fidesz.

Veszprém gyomra nem vette be, hogy az egyre jobban teljesítő Magyarországon egy szorgalmasan kitartó gázszerelő milliárdos lehet, hogy a rezsicsökkentés megváltja a világot, hogy a Fidesz feltalálta a méretét változtató lakást, hogy fiatal, tehetséges emberek mögött olyan családi összefogás áll, amely közel 200 milliós villák építésére képes, hogy aranyáron Svájcban tanulni és saját lábon állva beszólogatni a népnek a világ legtermészetesebb dolga. Hát egyáltalán nem az. Nem lehet a végtelenségig nyomorgatni azokat, akiknek az adóforintjaiból urizálnak úgy, hogy közben még hülyének is nézik őket.

Hát igen. Sajnos nincs az az opció, hogy megsemmisítjük a választást, mert nem tetszett az eredmény, ezért sajnos tényleg muszáj lesz tiszteletben tartani Veszprém döntését. Valahogy túlélik, hogy a megígért uszoda mégsem fog felépülni. De önöknek talán még mindig nem késő leülni a babérjaikra...