Közéleti-politikai töprengéseim közepette eszem ágában nem volt Vajna Bulvár Tímeát a billentyűzetemre venni sem a közeli, sem a távoli jövőben. Sem a Valentin-napi hisztéria kontextusában, és úgy amúgy sem. Tímea, aki olyan, de pontosan olyan fából faragódott, mint bizonyos Ráhel, nem bírt csöndben maradni akkor, amikor jóérzésű fehérnépek minden körülmények között hallgatni szoktak. Ezért közösségi oldalán üzent a nemzetnek: reméli, hogy minden nő milliós nagyságrendű ajándékot kapott ezen a napon. Lehetőleg gyémántot. Mert a gyémánt örök.

Az a helyzet Tímea, hogy én speciel - több millió nőnemű honfitársamhoz hasonlóan - nem kaptam Valentin-napra több millió forintot érő gyémántkollekciót. Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom neked, aki egy 2 millió forintot érő gyémánt nyakékkel a nyakadban ezt csak természetesnek tartottad volna. Na, bumm. Jó helyre születni, szerencsésen társat választani csak a legnagyobbak sajátja. A magam részéről egyáltalán nem irigyellek téged ezért.

Sőt. Tulajdonképpen – fél szájjal legyen mondva – szeretem az ilyen siker sztorikat: szeretem a Ráhelekhez és Tímeákhoz hasonló, saját lábukon álló, szerény nőket. Akikről normális országokban beszélni sem kellene, akiknek a létezéséről tudnunk sem kellene. Csakhogy ez nem egy normális ország, ezért a politikához igen közel álló, nem ritkán kizárólag politikából élő férfiak hátán felkapaszkodott, saját lábukon álló nők (értsd: kapcsolt árucikkek) mifelénk föltétlenül úgy érzik: néha meg kell nyilvánulniuk, bele kell szólniuk a nemzet életébe, valamilyen erkölcsi magaslatról világosságot kell gyújtaniuk a sötét agyakban. És ettől mérhetetlen undor lesz úrrá az emberen.

Nekik a 2 millió nem tétel. Remélik másoknak sem az (fotó: hír.ma)

Timike drága! Azért kell rólad beszélnem - bár semmi kedvem hozzá(d) - mert iskolapéldája vagy annak a nagyon kiszámítható, fölöttébb nagyképű, szerteáradó női ostobaságnak, amely legkorruptabb politikusaink egyikét-másikát övezi. Annak az (ál)naív, a minimális erkölcsi érzéket is nélkülöző, túlcsorduló dicsekvésnek, amely még normális, azaz szerencsésebb helyzetben lévő országokban sem aratna osztatlan sikert. Nem elegáns hétköznapokon sem, hát még ünnepnapokon a nép arcába tolni a legújabb szerzeményeidet. Mert bár (jelen esetben) a Caprice ajándéka, azért családi költségvetésedhez néhány adóforinttal ennek az országnak a gyémántoktól kevésbé csillogó fele is hozzájárul.

Az a fele, akinek a Caprice nem küld valami szépet csak úgy, hogy legyen mit mutogatni a lúzer férjnek. Mindezen túlmenően, nem az a baj, hogy ízléstelen Valentin-napi jókívánságoddal belenyúltál ennek az országnak az önérzetébe, büszkeségébe, és helyenként nyomorúságába. A legnagyobb baj az, hogy a hozzád hasonlókkal egy követ fújva, te sem bírod a kritikát, ezért megsemmisítetted a gusztustalan beszólásod által kiváltott reakciókat, átírtad a bejegyzésedet, és sértett felsőbbrendű lényként lúzernek nevezted mindazokat, akiknek férjed-uraddal ellentétben, jól menő vállalkozásaik nem hoznak 4 év alatt 33, 3 milliárd forint árbevételt. Ahelyett, hogy ha már nem sikerült csendben maradni, felismerve a szerencsétlen megfogalmazást, gerincesen bocsánatot kértél volna.

Félre ne érts: nem az a bajom veled, hogy a jóisten által jól megérdemelt képességeidből kihoztad a lehető legtöbbet. Hanem, hogy a valóságtól való elrugaszkodásod arroganciával párosul, és azt hiszed, a gyémánt teszi az embert. Tulajdonképpen igazad van. Az olyan jelentéktelen embereket, mint te vagy, feltétlenül. A csillogás, és az indokolatlan fecsegés csak az olyanoknak fontos mint te, akiket másképpen észre se vennének.

Ami engem illet, határozottan utálom viszont, hogy egy olyan országban élek, ahol - ha akarom, ha nem – kötelező tudnom ki az a Vajna Tímea. Egy olyan országban meg főleg, ahol korrupt, adócsaló, közpénz zabáló politikusok oldalán „valakivé” váló, véleményüket utólag vállalni képtelen, jelentéktelen nőszemélyek mondják meg, hogy ki a lúzer, és ki nem.

Az egyedüli dolog, ami mélységes hányingeremet csillapítani képes jelen helyzetben, hogy meggyőződésem: ebben az országban a családjuk megélhetéséért dolgozó "lúzer" férfiak akkor is csillognak, ha Valentin-napon nem futja gyémántra, de a család legalább jóllakott. És ahol az egyszerű, saját lábukon álló, gyermekeket nevelő nők gyémánt nélkül is ezerszer jobban csillognak, mint három Vajnáné. Úgyhogy nincs az a gyémánt, amiért cserélnék veled, Vajna Tímea.